Jelezve, hogy fontosnak tartja a kommunikációt. Nem véletlenül, a létszám-optimalizáció ( az elbocsátásokat így szokták hivatalosan hívni) hírére mindenki mindent tudni vél, s a legtöbb meg is jelent különböző fórumokon. Már-már szinte X-akták forgatókönyvére hajazó feltételezések is lábra kaptak, amiben a Paksi Atomerőmű, a visszaállamosítás is benne volt, s a történetek olyan széles skálán mozogtak, hogy talán csak az ufók maradtak ki belőle.

( Vasasnap: itt még ebédért álltak sorba:

Fontos, és szükséges volt hát, hogy valamilyen módon információkat adjanak a híresztelések helyett. Tankhilevich vezérigazgató úr ezen a téren vitathatatlanul profi volt. Pontosan tudta, hogy mik azok az információk, amiket bele kell verni az újságírók fejébe, s azzal is tisztában volt, ha elég sokszor mondja, akkor csak megjegyzik. Nem olvastam el a többi tudósítást még, de itt helyben megesküdnék, hogy mindegyikben szerepel, hogy a lőrinci hengermű veszteséges volt, elavult, s olyan lemezt gyártott, amit már itthon sem lehetett használni. Ráadásul, akkor lehetett volna megmenteni, ha a Dunaferr bugáit önköltség alatt adják el nekik, az pedig a városunk cégének lenne roppant mód kellemetlen. A Dunaferr bugáiból megy majd egyébként a lengyelországi gyárukba, ahol kellemes minőségű lemezt fognak belőle hengerelni, ami jobb is lesz, gazdaságosabb is, mert az ottani gyár világszínvonalú technológiával rendelkezik.

Valószínű a bugakérdés is megjelenik mindenhol. Nem véletlenül feszegették a hírlapírók, hogy honnan mennyiért mennyi jön belőle. Az volt ugyanis a levegőben, hogy a Dunaferr horribilis veszteségét ( Lőrinccel együtt, ami azért még ráadásul lepukkant is) az okozta, hogy kicsit drágábban kell venni Alcsevszkből bugát, mintha ez máshonnan történne. Persze, ezt senki nem mondta így ki, mert nem illendő egy ilyen meghívásos beszélgetésen, de nagyon szépen körbejártuk a témát elejétől a végéig. A vezérigazgató is tudta, meg a sajtómunkások is, de hát vendégségben nem illik a csizmát az asztalra pakolni.

Tankhilevich vezérigazgató teljességgel valótlannak nyilvánította a közzétett bugaárakat. Kijelentette, hogy piaci áron veszi meg a vállalatcsoport az anyacégtől, s ez nagyjából megegyezik a dunaferres önköltségi árral. S azt is kijelentette, hogy nincs lehetőségük a szabályozások miatt az anyacégnek ennél olcsóbban értékesíteni. ( 500 és 550 dolláros tonnánkénti árról van most szó)

A bugakérdés alapos körbejárását követően szó esett a nagyolvasztóról és a kokszolóról is. A kokszolónál horribilis mértékű fejlesztéseket szeretnének, indítanák a II. blokk felépítést. Akárcsak a meleg-hengerművi kapacitásoknál. Ez utóbbinál olyan mértékű és összegű fejlesztéseket említett a vezérigazgató, hogy igen nagy bajban voltam a helyi értékekkel. Sok száz milliárd dolláros beruházásokkal emelik a meleghengermű kapacitását. De sor kerül a hideghengerműre és a logisztikánál is a Dutrade fejlesztésével és komoly változásokat szeretnének.

Tényszerűen: a tulajdonos érdeke, hogy a késztermék itt szülessen meg, hiszen EU-s tagország vagyunk, s így lényegesen kedvezőbb feltételekkel ( a kvóták kikerülésével) lehet értékesíteni acélipari termékeket.

Azaz amíg a bugákra az uniós korlátozás nem vonatkozik (mint alapanyag), a feldolgozott termékekre igen. Azaz ha itt készítjük többet adhatnak el belőle, mintha Ukrajnában. Ez a rosszban azért jó hír számunkra, mert legalább a továbbfeldolgozás biztosítva van, s ezek a fejlesztések azért újabb munkahelyeket jelenhetnek, ha nem is annyit, mint amennyien munka nélkül maradhatnak a kohó esetleges bezárásával.

Hogy mi lesz a nagyolvasztóval? Azt a kérdést nyitva hagyta a Vasmű első embere, jelezve, hogy sok minden függ a kormánnyal folytatott tárgyalásoktól. Mindenestre hangsúlyozta, hogy alaposan megfontolják a kérdést, de tudomásul kell venni, hogy folyamatosan zárják be a kohókat Európában, annyira veszteséges az acélgyártás. Természetesen tisztában vannak a döntés felelősségével, ezért minden lehetőséget megvizsgálnak.

A nincs még végleges döntés híre nem nyugtat meg senkit a városban, mert ez nagyon sok embert érint, s nagyon sok pénzt, amit a nem kereső emberek nem tudnak elkölteni, tehát mi pontosan tudjuk, hogy a kohó-kérdés az sok milliárdos vásárlóerő kiesést jelent.

Ha felújítják a nagyolvasztót, akkor lesz néhány nyugodtabbnak tűnő év, de azt azért mindenki pontosan tudja, hogy előbb-utóbb a kohónak vége lesz. Se energiánk, se ércünk, s egy magánkézben levő vállalat nem fogja dobkályhába dobni a dollárjait azzal, hogy hobbiból nálunk öntsön vasat. Mert ennél lényegesen olcsóbban megteheti ott, ahol olcsóbb az energia, s az ércet nem kell keresztülszállítania fél világon. Amikor privatizálták a vasgyárat, gyakorlatilag az állam szentesítette ezt a folyamatot. Jelenleg pedig már korlátozott az állam mozgástere: nem támogathatja direkt módon a termelési folyamatokat, mert ez uniós jogszabályokba ütközne. Kedvező hitelről lehet csak szó. Most próbálnak ennek a feltételeiben megegyezni. Ha hitel lesz, akkor a kohó is maradhat. Egy időre.

A korábbi privatizációs döntésnek most szembesültünk a következményeivel. Éppen ezért munkahelyekre roppant nagy szükség van a városban és a környékén. Különben nagyon le fognak menni az ingatlanárak, s nagyon szellős lesz a tömegközlekedés és kényelmes lesz a parkolás a bevásárlóközpontoknál.

A létszámoptimalizációról. Serhiy Kljucskin vezérigazgató-helyettes elmondta, hogy még nincs végleges döntés. Még átnézik a tervezetet, még ellenőrzik a számokat, s szeptember végére alakul ki pontosan a leépítési ütemterv. Ez a folyamat jó félévig el fog tartani, tehát márciusig senki sem lehet teljesen nyugodt, aki íróasztalnál ül. Lett légyen határozottan állították, hogy a folyamat nem érinti a termelő szférát.

Az elbocsátások mellett a kiszervezés is a megoldások között szerepel, azonban a kiszervezésre váró tevékenységek köre sincs még véglegesítve. Természetesen mindezen folyamatokat az érvényben levő törvények és a Kollektív Szerződés figyelembe vételével fogják végrehajtani. Az Acélalapítvány segítségével.

Itt most valami megnyugtatót kellene írni a tudósítás végére. De egy dolog csak az, ami nyilvánvaló: a Dunaferr vezérkara legalább tájékoztatni fogja a folyamatokról a közvéleményt. Legalább az információk pontosabbak lesznek.