A fajanszból készült három dísztárgy: egy kancsó, egy bögre és egy csésze alkotja az együttest, melyek nemcsak szép díszítésük, hanem történetük miatt is érdekes darabjai a helytörténeti gyűjteménynek. Ezek a tárgyak nem csupán az 1955-ben megrendezett Májusi Vásárról mesélnek nekünk, hanem az ötvenes évekről, valamint Sztálinváros korabeli népszerűsítéséről. A kancsó és a bögre ajándékozás útján került a múzeumba, melyet ezúton szeretnénk megköszönni Baksa Lászlónak és Békési Györgynek.

Mindhárom tárgyon ugyanolyan sárga, lila, kék színű virágcsokrokból álló díszítés látható, rajtuk ’Májusi Vásár 1955 Sztálinváros’ felirattal. Peremükön vékony kék sáv fut körbe, aljukon a készítő gyár jelzése olvasható. Mindegyik emléktárgy a kispesti Gránitgyár terméke. Az aljukon lévő háromszögkeretes CsKGy jelzést valószínűleg 1950-től használta a gyár, ekkor ugyanis új (Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyár) elnevezést kapott. A gyűjtemény darabjai a korábbi formavilágot és növényi motívumokat felhasználva kifejezetten a Májusi Vásárra készültek.

A nagy eseményre akkoriban többféle emléktárgy is készült, melyek mind a vásár emlékét őrzik. Az ajándékboltok polcain sokféle tárgy sorakozott, mindegyik ugyanazzal a felirattal: „Sztálinvárosi Májusi Vásár”.

Májusi Vásár és Kiállítás

Az első szocialista város az 50-es évek elején kiemelt szerepet kapott. A Vasmű és a város építését a sajtó folyamatosan nyomon követte, az elért teljesítményekről, az új üzemek avatásáról az egész ország értesült. 1954-től azonban jelentős mértékben csökkentek az állami beruházások, megkopott Sztálinváros dicsfénye, ezért a várospolitika népszerűsítő propagandát tűzött ki célul. Szerették volna megmutatni, hogy az eltelt öt év alatt mi minden történt Sztálinvárosban. A gyár építése mellett fontos szerepet kapott a város, azon belül is az emberek, akik mindezt felépítették. A Városi Tanács 1955 elején úgy határozott, hogy április 30. és május 2. között országos vásárt rendez. A nagy esemény a város seregszemléje volt. Felvonultatták az üzemeket, a szolgáltató vállalatokat, bemutatták az oktatást, a kultúrát, az egészségügyet és a városi vendéglátást is. Rendezőbizottságot alakítottak a vásár és a kiállítás megszervezésére. A bizottságot szakcsoportokra osztották, melyek közül jelentős szerepet töltöttek be a pénzügyi, a kulturális, a műszaki és a propaganda csoportok. A helyi sajtó figyelemmel kísérte az előkészületeket, az újság hasábjain folyamatosan írtak a közeledő vásárról. Április közepén országszerte szétküldték a színes plakátokat.

A korabeli sajtó szerint a város lakói a jeles eseményre meghívták rokonaikat, sőt korábbi munkahelyükről volt munkatársaikat, hogy „elbüszkélkedjenek otthonukkal, a Vasművel és a várossal”.

A vásárt a Szálin út (ma Vasmű út) páros oldalán, a kiállítást a Bartók Béla Kultúrházban rendezték meg. Az árusítóhelyek és a kiállítás helyszíne díszbe öltözött, zászlók voltak mindenütt. A 12 méter magas fellobogózott díszkaput a Beloiannisz utca (ma Babits Mihály utca) előtti részen állították fel, ezen a részen volt a dísztribün, itt foglaltak helyet a város vezetői és a meghívott vendégek. A vásáron a legjobb minőségű árukat, a helyi ipar legkiválóbb termékeit sorakoztatták fel, de más városok is képviseltették magukat különféle termékeikkel. A vásár Bognár József belkereskedelmi miniszter ünnepi nyitóbeszédével kezdődött. Az első napon a Bartók Béla Kultúrházban nyílt meg a „Dunapentelétől Sztálinvárosig” című kiállítás, mely a fiatal város és a gyár fejlődését mutatta be. A városban két szabadtéri színpad volt: az egyik a rendelőintézet előtt, a másik a Lenin tér (ma Városháza tér) és az Erkel-kert közötti területen. A két helyszínen kulturális műsorokat rendeztek, ahol a fővárosi művészegyütteseken kívül több helyi kultúrcsoport is szerepelt. Az óváros is képviseltette magát, itt szintén egy szabadtéri színpad adott helyett a kulturális műsoroknak és a megnyitás napján az óvárosban rendezték meg az állatvásárt is. A Testnevelési és Sportbizottság gazdag programot állított össze. A Vidám Parkot is feldíszítették és új játékokkal várták a szórakozni vágyó közönséget. Az vásáron résztvevők étkeztetését az éttermeken kívül élelmiszer- és borkóstoló pavilonok és bőséges étel- és italkínálat biztosította. Május 1-jén a Dunán lampionos ünnepélyt rendeztek. A programok könnyebb megközelítése érdekében menetrendszerű helyi buszjáratokat indítottak. Vásáriroda is működött, ahol az idelátogatók felvilágosítást kaptak a vásárlással, utazással kapcsolatban. Három napon keresztül az ország bármely részéről érkezőknek 50 %-os vasúti kedvezmény járt. Az eseményre prospektust is készítettek, melyben mindenféle hasznos információt megtalálhattak az érdeklődők. Hatalmas táblákat állítottak fel a város több pontján, melyeken a programokról és a látnivalókról tájékoztatták a vendégeket. Az idelátogatók elszállásolásáról az Arany Csillag Szálló gondoskodott, aki viszont csak olcsóbb szállást engedhetett meg magának, azt lakásokban helyezték el. Jóval a vásár előtt felkérték a lakástulajdonosokat, hogy akik tudnak, segítsenek az ideérkező vendégek elszállásolásában. A városi propaganda értesítette az országos sajtót, hogy minél több helyen adjanak hírt az eseményről.

Erre az alkalomra művészi levelezőlapok készültek, vásári emlékbélyeget bocsájtottak ki. A postán külön bélyegzőt is készítettek, sőt a vásár idejére külön postahivatal is működött a vásár területén. Ekkor került forgalomba a Sztálinváros nevű cigaretta is, melyet később a boltokban már állandóan meg lehetett vásárolni.

A vásár utáni első híradások elégedetten nyilatkoztak az első sztálinvárosi Májusi Vásár sikeréről, a hosszú hetek megfeszített munkája meghozta gyümölcsét. A látogatók számát kb. 40 ezer főre becsülték. A legjobb munkát végző vállalatok és dolgozók elismerésként díszes selyemzászlókat és okleveleket vehettek át.

Sztálinváros megmutatta az országnak, hogy van helye a nagyvárosok között. Az idelátogatók messzire vitték a város hírét, ahogyan a cikk írója fogalmazott: „… ez a három nap új erővel hirdeti építésünk diadalát.”

Néhány évvel később, az első vásár sikerén felbuzdulva rendezték meg a második Sztálinvárosi Vásárt 1958. auguzstus 19-20. között, mely még nagyobb volt, mint az első.

Nagyné Hodik Mónika