A közgyűlés 2015-ben ugyanis a nívódíjas balettmesternek valamint a szintén nívódíjas koreográfusnak ítélte városunk legrangosabb kitüntetését. Az elismeréseket a hagyományok szerint egy ünnepélyes műsor keretében adták át.

Cserna Gábor ünnepi beszédében hangsúlyozta: "Nekünk, Dunaújváros polgárainak ünnep és becses hagyomány minden év áprilisában megemlékezni Dunaújváros várossá nyilvánításáról.
64. születésnapját ünneplő városunkat köszöntve két dolog, két szó jut eszembe:
a siker és a büszkeség.

Mit is jelent egy város életében az, hogy sikeres?
Azt, hogy utakat, hidakat, gyárakat, óvodákat, iskolákat épít?
Nem csupán kő, aszfalt és házak puszta halmaza mindez?
Egyedül az épített környezet az, ami meghatároz minket?
Csupán a fizikai síkon megjelenő, látható és megfogható dolgok keltik bennünk a jó érzést, környezetünk elismerését?

Igen, ezek nagyon fontosak. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden, ami történt a múltban és történik a jelenben, valaminek az eredménye.
Mert minden út valahol elkezdődik és vezet valahová.
Dunaújváros útja is elkezdődött hatvannégy évvel ezelőtt, és nem mindegy, hová vezet.

Azt, ahol most tartunk, köszönhetjük az előző generációknak, és a magunk munkájának. És akik minket követnek majd, ugyanígy be kell lássák ezt, ha ránk gondolnak vissza.
Múlt, jelen és jövő kézen fogva járnak, mint ahogyan az egymást követő generációk is együtt teremtenek közösséget.
Akkor vagyunk, és akkor leszünk sikeresek, ha belátjuk ezt.
Mert így nem csak kő, út, aszfalt, ház és más épületek halmaza leszünk, hiszen ebben a „kő-aszfalt-tégla” testben mi mindannyian vagyunk a lélek."

Mi, dunaújvárosiak tesszük élő organizmussá lakóhelyünket, tőlünk hangosak a játszóterek, tőlünk zsibongnak az iskolák, és mi magunk vagyunk azok, akik csendesen emlékezünk és erőt merítünk azokból a társakból, akik már nincsenek velünk.

Az élet sikere a lélek sikere.
A lélek a városban mi emberek vagyunk, ezért Dunaújváros mindannyiunk közös sikere.

Méltatások:

Tomcsányi Éva 6 éves korában már mozdulatművész tanfolyamra járt Csicseri Orosz Gitta mesternő növendékeként. Később Kassán és Debrecenben, majd 1974-től Budapesten folytatta tanulmányait. 1950-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Iskola koreográfusképző Tánc Főtanszakára.

Nyári gyakorlatainak Sztálinváros volt az egyik helyszíne. A diploma után érkezett a városunkba azért, hogy megalapítsa a Városi Balettiskolát és a felépülő színházban balettmester legyen. Még mint főiskolai hallgató 1954. március 1-jén megalapította a Sztálinvárosi Balettiskolát a Bartók Béla Kultúrház keretein belül. Az iskola 30 fővel indult, majd évről évre fokozatosan emelkedett és elérte a 360 főt. Ebben az évben házasságot kötött Wünsch László koreográfussal. 1955-től társastánc tanfolyamokat vezetett, magatartást és illemtant is tanított, majd évekkel később jazz balett, aerobic tanfolyamokat is tartott.
Később néptánc pedagógusi képesítést szerzett és a Vasmű Táncegyüttesével többször szerepelt külföldön: Bulgáriában, Lengyelországban, Csehszlovákiában.
1960-ban az Állami Balettintézetben megszerezte második diplomáját és Dunaújváros fennállásának 10. évfordulójára megírta a „Város született” című táncjáték librettóját. 1965-ben művészi torna, modern gimnasztika edzői képesítést szerzett. Két évvel később – tekintettel a városban a balettművészet iránt mutatkozó érdeklődésre az országban elsőként – megalapította a Balettkedvelők Klubját.

Megrendezték Dunaújvárosban az első Országos Balett Konferenciát, a balettiskolák és tanfolyamok első országos fesztiválját. Felnőttek részére indított modern gimnasztikai képzést és a Balettiskolán belül „Ritmika” osztály indított. Kezdeményezésére, az országban elsőként Dunaújvárosban indulhatott el az Állami Alapfokú Táncművészeti Iskola. A következő év szeptemberében indult az Állami Zene és Táncművészeti Iskola az Állami Zeneiskola keretein belül. Az iskolában Tomcsányi Éva javaslatára a balettiskola kis növendékei egy közös osztályban folytatták tanulmányaikat. 1994-ben megválik a Dunaújvárosi Táncművészeti Iskola Tagozatának vezetésétől, de továbbra is tanított a városban és környékén. Tudását, tapasztalatait, az évek során több külföldi szakmai tanulmányúton gazdagította.

A megszerzett tudást, a kidolgozott tananyagokat a mai napig is bemutatja, tanítja a továbbképzéseken. 2005-ben a Violin Alapfokú Művészetoktatási Intézmény pedagógiai tanácsadója lett. A házaspár közös, Tánclépések című kötetét, ünnepélyes keretek között mutatták be 2010. április 28-án.
Szakmai tevékenységének elismeréseként számos kitüntetést adományoztak számára, így például 1986-ban a "Pedagógusi Díj" miniszteri kitüntetését, ugyanebben az évben „Százhalombatta Kultúrájáért” díjat, 1989-ben Nívódíját vehette át. 1994-ben a „Dunaújváros Érdemes Pedagógusa” majd 2001-ben a „Dunaújvárosért” díjat adományozták számára. A 2003-as esztendőben tevékenységét a „Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje” kitüntetéssel ismerték el, az aranydiploma mellett a tavalyi évben átvette a Színház- és Filmművészeti Egyetem gyémántdiplomáját.

Tomcsányi Éva példaértékű és magas szakmai színvonalon végzett munkásságának elismeréseként Dunaújváros MJV Közgyűlése a Dunaújváros Díszpolgára kitüntető címet Tomcsányi Éva nívódíjas balettmester részére adományozta.

Wünsch László iskolai tanulmányait Diósgyőrben végezte, valamint aktív tagja volt a híres Diósgyőr Vasas Táncegyüttesnek. 1950 szeptemberétől kezdte tanulmányait a Színház és Filmművészeti Főiskola Koreográfusképző Főtanszakán, ahol nem csak néptáncot, hanem a táncművészet minden ágát (klasszikus balett, karaktertánc, modern jazztánc, társastánc stb.) megtanulta. 1951-ben még főiskolai hallgatóként, a Népművelési Minisztérium nyári gyakorlatra küldte Dunapentelére a tánccsoportok támogatására, értékelésére, táncversenyek zsűrizésére. A diploma megszerzését követően 1954-ben érkezett Sztálinvárosba, mint az együttes koreográfusa, vezette a Sztálin Vasmű Művészegyüttest.
A sikeres államvizsga után házasságot kötött Tomcsányi Évával. 1957-ben társastánc-pedagógusi képesítést szerzett és feleségével tánciskolákat indítottak. Május 14-én indult el első külföldi, lengyelországi útjára a Vasas Táncegyüttessel. Két évvel később megrendezték az első Országos Vasas Fesztivált. A város 10 éves évfordulójára „Város született” címmel táncjátékot készített.
Tizenegy év áldozatos és sikeres munka után megvált a Vasas Táncegyüttestől és 1963-ban elvállalta a dunaújvárosi Társastánc Klub vezetését és megalapította a Fekete Fehér Táncegyüttest, amely ekkor egyedülállónak számított újszerű koreográfiájával, táncdráma műfajú előadásaival. A következő években több táncjátékot is rendezett pl.: Fény és árnyék; Tánckoktél; Búcsúzás; Találkozás címmel stb.
1966-ban feleségével létrehozta az ország első Balettkedvelők Klubját. Tapasztalatát, sokoldalú felkészültségét Dunaújváros környékén is hasznosította és évtizedeken keresztül vezetett tánciskolákat. Az 1960-as évektől kezdve többször képezte magát és vendégszerepelt táncegyütteseivel külföldön. Művészképző Modern Jazz Osztályt alakított, amelynek tagjaiból 1974-ben Balett Együttes alakult a Bartók Béla Kultúrház fenntartásában. 1977-ben feleségével együtt megbízást kapott egy kilencéves, speciális tananyag kidolgozására, amely az öntevékeny táncművészeti képzés alapjául szolgálhatott. Ez alapján – az országban elsőként Dunaújvárosban – elindulhatott az Állami Alapfokú Táncművészeti Iskola.
1983-ban a Dunaújvárosi Állami Alapfokú Balettiskola tagozatvezetője lett, és még ebben az évben feleségével együtt Pakson Táncművészeti Tagozatot indítottak. Tizenhat év után, 1994-ben megvált a Dunaújvárosi Táncművészeti Iskolától, és két év múlva csatlakozott a Violin Alapfokú Művészetoktatási Intézményhez, ahol gyermek néptánccsoportokat vezetett, majd 2001-ben az intézmény Táncművészeti ágazatának vezetője, 2003-ban pedig az intézmény igazgatóhelyettese lett.
Szakmai tevékenységének elismeréseként számos kitüntetést adományoztak számára, többek között 1986-ban „Kiváló Pedagógus”, 1992-ben „Pedagógusi Munkásságáért” díjat vehetett át Dunaújvárosban, ugyanebben az évben Nívódíjat kapott a Magyar Táncművészek Szövetségétől. 2001-ben „Dunaújvárosért” díjat vehetett át, 2003-ban a „Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje” kitüntetést, 2004-ben a Színház és Filmművészeti Egyetem Aranydiplomáját, majd a tavalyi évben a Gyémántdiplomát vehette át, a 2013-as esztendőben pedig a Fejér Megyei Német Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetség döntésével a Fejér Megyei Németségért díjat Wünsch Lászlónak adományozta.
Wünsch László Dunaújváros és térsége táncművészeti életének nemcsak megalapítója, de színes, több irányú táncművészeti ágazatának úttörő megteremtője. Tevékenységével maradandó érdemeket szerzett, elősegítette Dunaújváros értékeinek gyarapí¬tását, öregbítette hírnevét.
Példaértékű és magas szakmai színvonalú munkásságának elismeréseként Dunaújváros MJV Közgyűlése a Dunaújváros Díszpolgára kitüntető címet Wünsch László nívódíjas koreográfus, balettmester részére adományozta.