A Vasas táncosai nem tudták bemutatni az ünnepre készített produkciójukat,hiszen a vizes fű rendkívül balesetveszélyes volt.

Azonban az eső és a hideg ellenére szépszámmal vettek részt az ünnepi megemlékezésen, ahol Cserna Gábor mondott ünnepi beszédet,amelyet Pilinszky János soraival kezdett:

„Hétköznap és ünnep: kölcsönös megtermékenyítői egymásnak...
Ha az ünnepben életünk végső értelme, állomása tűnik fel, a hétköznapok hosszú sorát útnak kell tekintenünk, mely életre vagy pusztulásra vezet.
A hétköznapok sora szürke vonal, semmivel sem kevesebb az ünnepnapok kivilágított állomásainál. Nem is az a fontos, hogy köves ez az út, hanem hogy hová visz?”

Hölgyeim és Uraim!

Nemzeti ünnepünkre,1848. március 15-ére emlékezni jöttünk.
Emlékezni arra a szürke hétköznapként indult sorsfordító ünnepnapra, amikor a dolgok örökre megváltoztak. Amikor a szabadság egy testté forrasztotta a nemzetet.
Ha érteni és lélekben újra átélni akarjuk azt a hatalmas változást, ami azon a napon, 168 évvel ezelőtt végbement, elég, ha újraolvassuk a márciusi ifjak 12 pontját. Olyan igazságokat mondtak ki akkor és ott a fiatalok, majd olyan dolgokat vittek végbe elődeink szűk másfél esztendő alatt, amelyek minden nemzedék számára ünneppé tették március 15-ét, és örökre megváltoztatták a szürke hétköznapokat."

A múlt felidézését aktuálpolitikai üzenettel folytatta:

"Az eltelt 168 esztendőben és az elkövetkező időkben is a 12 pont teljesülésén mérhetjük le, van-e szabadság a Kárpát-medencében vagy nincs. A sajtó szabadságától, a felelős kormányzástól a közteherviselésen át a magyar nemzet, a teljes magyar nemzet határokon átívelő egyesüléséig minden korban meg kell valósulnia a 12 pontnak azért, hogy magyar szabadságról beszélhessünk.

Az ünnep, 1848 örökségének ünnepe, a márciusi ifjak és a 12 pont ünnepe összegyűjt minden magyart.Összegyűjt minket, hogy emlékezzünk az ünnep igazi értelmére.
Arra, hogy összetartozunk.Arra, hogy közösek és elvitathatatlanok a jogaink.
Közös évezredes örökségünk az anyanyelvünk és a kultúránk.
Csak együtt küzdhetünk jogainkért és csak közösen használhatjuk
örökségünk kincseit.
A szabadság, Hölgyeim és Uraim, nem csak azt jelenti, hogy jogaink vannak.
A szabadság azt is jelenti, hogy összetartozunk.
Olyan hétköznapokat, olyan szürke hétköznapokat élünk meg együtt, amelyek egymáshoz vezetnek minket. Dolgozunk, és ha kell, küzdünk közös ügyeinkért, gondoskodunk szeretteinkről, felelősséggel tartozunk egymásért."

Majd a nemzetállam és Európai Unió kapcsolatának az aktuális kérdéseire tért ki:

"Ne feledjük, Európa, amelyet látszólag közös kvóták és közös piaci szabályozások tartanak mozgásban, csak addig maradhat meg, amíg az önmagukat becsülő, egymás méltóságát tiszteletben tartó szuverén nemzetek közös értékei minden más szempontot felülírnak.

Ha Európa nemzetei tudatában vannak annak, hogy minket nem az euró, hanem a kereszt egyesít.
Ebben Magyarországnak és a magyar nemzet minden tagjának van feladata. Ki kell állnunk értékeink és érdekeink védelmében, ugyanakkor ismernünk és értenünk kell mások értékeit és érdekeit.
Csak így jöhet létre a szürke hétköznapokban a számunkra, és minden európai nemzet számára otthonos Európa.

Hölgyeim és Uraim!

Mi magyarok Európa részei vagyunk, a kontinens jövőjét a többi nemzettel együtt akarjuk alakítani.
Azt látjuk, hogy ma Európa tele van kérdésekkel, Magyarország pedig tele van válaszokkal.
A legfőbb kérdés a mi sorsunkon túl gyermekeink és unokáink jövője.
Megválaszthatjuk-e, kikkel akarunk most és a jövőben együtt élni?
Mi magyarok úgy gondoljuk, hogy Európa egyik legfőbb értéke a demokrácia, és az Európai Unió is a demokrácia pillérén áll. Ez azt jelenti, hogy nem születhetnek az emberek feje fölött, az európai népek akarata ellenére az életünket súlyosan megváltoztató, a jövő nemzedékek életét is meghatározó döntések.
Márpedig a kvóta újrarajzolná Magyarország és Európa etnikai, kulturális és vallási arculatát.
Hisszük, hogy erre nincs felhatalmazása sem az uniónak, sem Brüsszelnek, sem az európai vezetőknek és semmilyen európai testületnek.
A mi kormányunk felfogása szerint az emberek hozzájárulása nélkül bevezetni egy betelepítési kvótát nem más, mint visszaélés a hatalommal.
Éppen ezért Magyarország Kormánya megkérdezte polgárait, hogy akarják-e, elfogadják-e, vagy éppenséggel elutasítják a kötelező kvóta bevezetését.
Az elmúlt hónapokban több, mint kétmillió honfitársunk utasította el aláírásával a kötelező betelepítési kvótát.
Dunaújvárosban több, mint tizenhatezren írtuk alá a petíciót.
Magyarország polgárai erről a kérdésről népszavazáson dönthetnek
- eleddig egyedül Európa nemzetei közül -, csakúgy, mint ahogy megkérdezett minket a kormány az Európai Unióhoz való csatlakozásról is.

Bár a migráns áradat Dunaújvárost és a környező településeket a maga fizikai valóságában nem érintette, Dunaújváros Megyei Jogú Város Közgyűlése ez év januári ülésén határozatot fogadott el a kötelező betelepítési kvóta elutasításáról.
Kimondtuk, hogy a kötelező kvóta jogtalan és értelmetlen. Növeli a bűnözés kockázatát, a terrorveszélyt. Veszélyezteti kultúránkat és a mindennnapjaink biztonságát. Vállalhatatlan terheket jelentene szociális, egészségügyi és oktatási rendszerünkre.
Kértük a kormányt, hogy minden lehetséges eszközzel védje meg Magyarországot és a magyar embereket.

Tisztelt Ünneplő Dunaújvárosi Polgárok!

A világ sokat változott 1848. március 15-e óta.
Ám a magyar sors lényege jottányit sem!
Mi, magyarok keményen dolgozunk a fennmaradásunkért, a biztonságunkért, a megbecsülésért.
Keményen dolgozunk azért, hogy családunk, gyermekeink és unokáink boldoguljanak.
Keményen dolgozunk, hogy legyen biztonságos országunk, amely a mi hazánk, ahová tartozunk.
Most mi élünk, nekünk kell választ adnunk a hétköznapok által feltett kérdésekre.
És meg kell nyernünk a jövőt gyermekeink és unokáink számára.

Isten adjon ehhez nekünk erőt és bölcsességet!

Az ünnepség koszorúzással fejeződött be.