Tisztelettel tájékoztatom Önöket/tájékoztatlak Benneteket arról, hogy 2016. március 18-án a dunaújvárosi Viadana Kamarakórus megszűnt.
Az elmúlt hónapokban tehát két nemzetközi tekintéllyel bíró, sikeres énekkar fejezte be működését (hiszen 2015 őszén a Bona Vox Női Kar is feloszlott).

A Viadana az elmúlt 19 év során együtt dolgozott a hazai művészeti élet számos kiválóságával. Repertoárján több, mint 200 mű volt megtalálható, közöttük olyan ritkaságok, mint Janequin programsanzonjai, Liszt monumentális Via crucis-a, vagy éppen Mozart gyermekkori motettái. 12 ősbemutatót szólaltattunk meg itthon és külföldön. Szimbolikus, hogy még az utolsó - Pad Zoltán, a Magyar Rádió Énekkarának karnagya által dirigált - koncertünkön is hangzott el ősbemutató (Szabó Barna: Come, heavy sleep).

Felléptünk Európa számos fontos koncerttermében, templomában. A linzi Brucknerhaus hatalmas nézőtere álló ovációval ünnepelt minket a Bruckner-verseny díjkiosztó gáláján, ahol Kodály és Ligeti műveit tolmácsoltuk. Önállóan szerepeltünk a salzburgi dómban, a stockholmi Mátyás-templomban. Énekeltünk Ciprus legimpozánsabb kulturális színterén, a limassoli Rialto Színházban. Felléptünk olyan szimbolikus történelmi helyszíneken, mint Monok, Ópusztaszer, a marosvásárhelyi vártemplom, a deáki római katolikus templom (ahol a Halotti beszédet tartalmazó Pray-kódexet őrizték), a nagyváradi székesegyházban olyan misén szolgáltattuk a liturgia zenei részét, amelyet két püspük celebrált.
Háromszor jártunk Aland-on. E finnországi autonómiában (melyet jórészt svédek laknak) különösképpen népszerűek voltunk, gyönyörű felkéréseknek tettünk eleget útjaink során. És hát persze Dunaújvárost képviseltük a Műpában, a Nemzeti Táncszínházban, az egri Gárdolnyi Géza Színházban, a Vigadóban, számos hazai és budapesti templomban...

Örömmel töltött el bennünket, hogy a dunaújvárosi közönség szeretett minket. A legcsodálatosabb élmény talán a 10 éves jubileumi gála volt, ahol a templom történetének legzsúfoltabb háza fogadott minket. A hittantermet is meg kellett nyitni, sokan csak" hallóhelyeken" ülték végig a koncertet.Nem felejtem el azt a Bartók-aulabeli gálát sem, ahol hosszú idő után léptünk honi közönség elé (előtte hazai és nemzetközi koncertfelkéréseknek tettünk eleget) és már a színpadra lépésünkkor szűnni nem akaró vastaps köszöntött minket.

Megszűnésünk okait több fórumon hangoztattam már. Az utánpótlás hiánya; a tapasztalt kórustagok rendre elhagyják a várost és az országot. A városvezetés kultúrához való - hol ellenséges hol fájdalmasan közönyös - viszonya és a párbeszéd lehetetlen volta; a tervezhetőség teljes hiánya...Nos, ebben a közegben nem lehet kórust csinálni. Mivel néhány szólam vészesen megfogyatkozott, és a megszokott Viadana-minőség veszélybe került - a megszűnés mellett döntöttünk.