"Tisztelettel köszöntöm Önöket, a Széchenyi István Gimnázium ballagó Diákjait, az Önöket búcsúztató Igazgatónőt, Osztályfőnökeiket, Pedagógusaikat!
Köszöntöm a gyermekeikre joggal büszke Szülőket, Nagyszülőket, Családokat!

Minden ballagás ismétlődő ünnep a gimnázium életében.
Megható, felemelő és mégis szomorkás hangulatú.
Végérvényesen jelzi a gyermekkor végét. A búcsúzkodás idejét.
A felnőttkor küszöbéhez érkező gyermekünk hamarosan kirepül a családi fészekből, már készülődik a felnőttek világa felé.

A ballagást, mint gyönyörű szokást, mi magyarok a sajátunknak érezzük.
Selmecbányáról indult el az 1870-es években, amikor az Erdészeti és Bányászati Akadémia hallgatói az iskolától búcsúzva elénekelték a „Ballag már a vén diák...” kezdetű dalt. A huszadik századra hagyománnyá vált, azóta ápoljuk ezt a nemes tradíciót.

Tisztelt Ballagó Fiatalok!

A felnőttkor elérése sosem esik egybe a nagykorúság elérésével.
Nagykorúvá válni egy pillanat műve, amikor betöltik tizennyolcadik életévüket. Felnőtté válni hosszú évek kemény munkájának eredménye. Belülről fakad, önmagunk kitartásán múlik a sikere vagy a kudarca.

„...arra születtem, hogy felnőtt is legyek,” - énekli a mára már legendává vált LGT együttes -, „s megértsem a szóból azt, amit lehet.”

Önök, fiatal Barátaim, az elmúlt évek kihívásai és erőfeszítései után most itt állnak ugyanazon cél előtt. Tervekkel, álmokkal, vágyakkal telve.
Jövőjük ma még titok. Önökön múlik a helytállás, az ígéretes folytatás.
Tudják, hogy a sikerért meg kell dolgozni.

Életük komoly megméretésének kapuja hétfőn kinyílik Önök előtt.
Az érettségi sorsuk komoly állomása. Számot adnak tudásukról, amely további kapukat, egyetemek kapuit nyitja, nyithatja meg Önök előtt.

Hiszem, hogy a sok évnyi kitartó tanulás tudást és magabiztosságot adott Önöknek, amelynek birtokában magasabb szinten folytatják pályafutásukat.

Megtapasztalták, hogy az életünket uraló médiumok egy része a „könnyű siker, könnyű pénz” szemléletet sugallja.
Önök azonban már azt is tudják, hogy az élet nem a celebek világa, ahol munka és teljesítmény nélkül sok pénzt lehet keresni.
Tudják, hogy érdemes komoly célokat kitűzni, körültekintően megszervezni a hozzájuk vezető utakat, és keményen megdolgozni értük.

Én hiszek Önökben, Fiatal Barátaim!

Mire eljutnak oda, hogy tudásukkal és tehetségükkel bekapcsolódnak a felnőttek világába, egy olyan országban kezdhetik meg pályájukat, amelyben teljesítményük alapján mérik meg az embereket.

Kérem, sose feledjék: az értelmiségi lét felelősséggel jár!
Minden nemzedéknek, így az Önök nemzedékének is feladata és felelőssége a nemzet szellemi örökségét alázattal óvni és tovább építeni.
Az Önök generációja egy olyan értékközösség része, mely magyar és egyben európai. Önök olyan Hazában élnek, ahol ezek az értékek meghatározóak.
Ahol nemcsak megtanultuk, de értelmezni is tudjuk a Szózat sorait.
Ahol szívünkkel, lelkünkkel értjük:
„Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar...”

Tisztelt Ballagó Diákok!

Életük meghatározó évei kötik Önöket Dunaújvároshoz.
Gyermekből itt érnek felnőtté.
Kötődnek szüleikhez, nagyszüleikhez, pedagógus egyéniségekhez.
Kötődnek iskolájukhoz, a város tereihez, amelyekhez kedves emlékeik fűződnek.
Ez így van jól, mert a gyökereink mindennél fontosabbak. A neveltetésünk, a családunk, az iskoláink, a barátaink meghatározzák sorsunkat.

Kívánom Önöknek, hogy az a tudás, az a viselkedés, amelyet a szüleik, nagyszüleik, a pedagógusaik oltottak Önökbe, elegendőnek és megfelelőnek bizonyuljon az útkeresésben.
Kívánok Önöknek sikeres érettségi vizsgát, elismerést és nagyszerű eredményeket az élet minden területén.

Axl Rose dalszövegével köszönöm meg, hogy életük e fontos napján felkeresték Dunaújváros főterét, jelképesen búcsút intve a városnak.
„Tedd, amit úgy érzel, tenned kell,
Arra menj, amerre szíved terel,
Hisz időd oly kevés,
légy hát a magad ura, míg élsz.”