A szorítás valósága - a valóság szorítása, ahogy a csuklómra fonódó ujjakat érzem.

– Ez az . Nem négy négyzetméter tetoválás, nem bőrszerkó…

Megértettem. A rock a valóság érzése, mint a szorítás a balcsuklómon.

Schuster Lóránt, a P.Mobil zenekar alapítója, vezetője, menedzsere itt él városunkban. Találkozhatunk vele a Vasmű úton sétálva, egy presszó teraszán ülve, vagy a cipésznél, ahová éppen a kedvenc csizmáját viszi sarkaltatni.
Vannak, akik nem mernek hinni a szemüknek, és összesúgnak a háta mögött, hogy olyan, mint „A Schuster”… Pedig igen, ő az, jó ideje már városunkban lakik Mr. P.Mobil, ideköltözött a barátnőjéhez.

Szekeres Erzsit régóta ismerem. Természetesen meg kell, hogy kérdezzem, hogyan ismerkedtek meg:
- Én Piramis-rajongó voltam, a barátnőm kedvéért mentem el egy P. Mobil koncertre, s a zenén kívül magával ragadott Lóri férfiassága. Előbb barátság volt, aztán… felvállaltuk egymást.
A lakás már P. Mobilosodott. Lórinak külön stúdiója van, ahonnan a Mobil Rádió szól, a közel hetvenéves rockzenész bámulatos magabiztossággal kezeli a számítógépes programot, keveri a zenéket, szól a hallgatókhoz. Az okostelefonja gyakorta pityeg, jönnek az üzenetek, hiszen Lóri a Vasmű úti otthonból szervezi a P.Mobil ügyesbajos dolgait, koncertfellépéseit.

- Nem nehéz Dunaújvárosból a zenekart irányítani?
- Egyáltalán. Mióta világháló van, azóta akárhonnan meg lehet oldani a koncertek szervezését. Az tetszik Dunaújvárosban, hogy itt az emberek ismerik egymást, sőt mindent tudnak is egymásról, de ha tehetném, akkor még csak nem is városban, hanem egy erdei faházban élnénk…
Persze, de legyen internet a Mobil Rádiónak, gondolom tovább, mert rettenetesen nehezen tudom elképzelni, hogy ez az örökmozgó férfi egész nap csak hallgassa a fák növését.

Apropó, innen már át is ugrunk az öröklétre.

- Nagyon beteg voltál, nem sok esélyed volt a felépülésre. Változtattál valamin azóta?
- Min változtattam volna? Én nem tudnék nem dolgozni, nem tudnék lassabban élni, az már nem én lennék. Úgy vagyok ezzel, mint a gáz, bármilyen teret betöltök. Műtétek és kezelések között is szerveztem a fellépéseket, intéztem a zenekar dolgait, írtam a könyvem. Egyfolytában dolgoztam. Amikor olyan sms-eket kaptam, hogy tarts ki, meg ne add fel, teljesen kiakadtam. Ki a fene akar meghalni!

- Megjelent a Kaptafa című könyved, hamarosan a folytatása a Csiriz is kapható lesz, s ahogy mondtad még a Faszög is ott van a tarsolyodba, miért fontos neked az, hogy könyveket írj?

- A könyveknél semmi sem őrzi meg jobban az ember gondolatát, azt, amit tapasztalt, megélt, amit gondol a világról.

- Eléggé lerántod a leplet a magyar könnyűzenei életről meg jó néhány emberről. Nem sértődtek meg?
- Nem érdekelt. Nem foglalkoztam vele. Most jelenik meg a Csiriz, ami egyébként elsősorban azt a témát taglalja, hogy milyen genyóságokkal volt (van) tele a könnyű zenei élet…
- Közben egy ideig fővárosi közgyűlésben képviselő is voltál… Voltak, zenésztársaid, akiket elvesztettél amiatt, hogy a politikába belemásztál…
- Ha a zenei élet a genyóság középiskolája, akkor a politika a főiskolájának felel meg. De egy pillanatra sem bántam meg. Én nem változok, csak a világ. Én ugyanazokat az elveket vallom ma is, mint 50 éve, csak akkor nem engedtek lemezt megjelentetni meg fasisztának bélyegeztek.

Beszélgetünk. Sztorik hangzanak el arról, hogyan született a többi között a Magyar vagyok, nem turista szlogen, amelynek változataival még Erdélyben is találkozott. Megtudom, hogyan lett a Két forintos dal nyomán kétforintos a zenekar emblémája. Hogyan nyomatott annak idején tízezer plakátot a KISZ nyomdájában, s hogyan játszotta ki a mozgalmi embereket, s adta el a bejárat előtt. Ámulva és csodálattal hallgatom a történeteit.

És közben azon gondolkozom, hogy Schuster Lóri, valójában már akkor zenekari menedzser és marketinges volt, amikor még senki sem tudta, hogy mi az, és azt sem, hogy szükség lenne rá.
Pedig ő már közel 50 esztendővel ezelőtt is pontosan tisztában volt azzal, hogyan kell eladni egy zenekart. Ismerte, szolgálta és kiszolgálta a közönséget. Nem a hatalmat, nem a zenei irányvonalakat, hanem a közönséget. Akik pedig kezeiket a magasba emelve együtt fújták az együttessel a legismertebb számokat.

És Schuster Lóri úgy változott a világgal, hogy a mulandóságról nem vesz tudomást. Így már jövő évre tele van a határidő naplója, s azt is tudja mi lesz majd a következő lemeze, turnéja címe, s még mindig lenyom akár három nap alatt négy koncertet is. Hogy is mondta, ezelőtt ötven éve? A rock örök és elpusztíthatatlan. Én csak azt teszem hozzá, hogy akárcsak egy igazi rocker.