Brit tudósok magyarázatot találtak arra a több évtizedes rejtélyre, hogy miért forróbb a Nap koronája, mint a felszíne: megfigyeléseik szerint a szükséges energiát a mágneses hidrodinamikai (MHD) hullámok szállítják a csillag belsejéből a légkör külső rétegeibe.

Három nagy-britanniai - a northumbriai, a sheffieldi és a belfasti - egyetem kutatói Richard Morton vezetésével egy saját fejlesztésű, nagyfelbontású képalkotó teleszkóppal (Rapid Oscillation in the Solar Atmosphere/ROSA) roppant éles fotókat tudtak készíteni a Nap kromoszférájáról. Azok segítségével képet alkottak mágneses hidrodinamikai hullámok sebességéről és erősségéről, a nyert információk alapján pedig ki tudták számítani, hogy mennyi energiát továbbítanak a Napfelszín alól a koronához.
A ScienceDaily című hírportál beszámolója szerint a kalkulációk megerősítették, hogy bizonyosan az MHD-hullámok a felelősek azért, hogy a Nap hatezer Celsius-fokos felszíne sokszorosára, egymillió fokosra tudja hevíteni a fölötte lévő gázréteget.
"Megfigyeléseink lehetővé tették, hogy megbecsüljük az MHD-hullámok által szállított energia mennyiségét, és a kapott adatok alapján világossá vált, hogy hullámok energiája teljességgel kielégíti a Napkorona rendkívül nagy hőmérséklet-emelkedését előidéző energiaszükségletet" - közölte Morton, magyarázattal szolgálva a korábban titokzatosnak tartott jelenségre.
A brit tudósok felfedezése valószínűleg más csillagok esetében is megvilágítja azt a mechanizmust, amelynek révén koronájuk több százszor forróbb lehet, mint fotoszférájuk - az a régiójuk, ahol a fény keletkezik -, jóllehet jóval távolabb helyezkednek el a hő forrásától, a csillag belső magjától.