A Kreatív kísérletek alkotóműhelyben ezen a héten Oláh Mátyás két szobrát, a Communio (2002) és a Támadást színlelő középkorú férfi (2003) címűt elemzik a diákok a foglalkozást vezető Bartekné Molnár Erika segítségével, és ezek alapján hozzák létre saját alkotásaikat.

Molnár Erika drámapedagógus egy történet két szereplőjeként képzelte el a pénztárcáját kereső nőt és a „Támadást színlelő középkorú férfit”. A történet a mi világunkban, a plázák és a facebook világában játszódik.
A furcsa, meztelen, támadó testhelyzetű, ám a maszk miatt kommunikálni képtelen férfival („Zoltán”) lép kapcsolatba egy teljesen más típusú ember, az ízig-vérig nő („Rita”), egy sikeres stylist-üzlettulajdonos, aki nem kerüli a konfliktusokat. A kapcsolatukban elkerülhetetlenné válik, hogy a férfi levegye a maszkot, hogy ki tudjon állni magáért nem csupán fenyegetőző „megmondóemberként”, hanem önmagát értékesnek tartó, nyílt, őszinte, törekvő férfiként is.
A drámafoglalkozás központi kérdése az, hogy lehet-e sikeres, boldog az ember, ha csak vélemény(eke)t fogalmaz meg, csak indulatai vannak, de az igazán fontos helyzetekben nem tud érvelni, és nem tud magáért kiállni. Milyen kommunikációs technikák helyettesíthetik a támadó gesztust, az örökös „odamondogatást”, mások hibáztatásának, a körülmények okolásának sokszor hallott mondatait? Hogyan működik egy igazi párkapcsolat, hogyan lesz két részből egy egész?
Április 18-án keresünk választ – a két szobor, Rita és Zoltán segítségével – a fenti kérdésekre.

A foglalkozást vezeti: Bartekné Molnár Erika
Molnár Erika 1995-ben végzett a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar-francia szakon. 2000-ben szerezte meg a drámapedagógus végzettséget, de a drámával már jóval korábban, egyetemista korában is találkozott, és akkor is nagyon sok lehetőséget látott benne. Hiszen mindig is izgatta minden, ami felborítja a hagyományos osztálytermi viszonyokat, ami más megvilágításba helyezi a tanár-diák viszonyt, ami lehetőséget ad a kreativitásra, és legfőképpen a játékra. Szakdolgozatát is a játék szerepéről írta, mert meggyőződése, hogy nincs az az iskolai tananyag, amelyet ne lehetne játékos formában tanítani.
1994 óta tanít a Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskolában, és abban a szerencsés helyzetben van, hogy tanítási órák keretében foglalkozhat a drámapedagógiával.