A Lórántffy tanulói, Klementisz Alexandra, Tóth Mariann, Oláh Luca, Jenei Henrietta és Téglás Magdolna szerint nagyon jól döntöttek, hogy ezt az intézményt választották. Számukra fontos az érettségi, de ez gyakran nem elég. Mariann kivételével maradnak az intézményben, technikusi képzésben vesznek részt. Főiskolát nem terveznek, hiszen az életből hozott példák láttán úgy érzik, hogy túlképzettek sem szeretnének lenni. Mariann az egészségügyben, Luca a vegyiparban, Henrietta és Magdolna pedig a divat világában szeretne elhelyezkedi. Az esélyegyenlőségről megoszlottak a vélemények, hiszen a lányok közül volt, aki úgy érezte, hogy Magyarországon ez sajnos nem, vagy csak részben létezik. Van, aki már gondolkodott azon is, hogy külföldön szeretne munkát vállalni.
A Rosti tanulói közül a kézilabdázó Sánta Dóra, valamint a két tánctagozatos, Kovács Erika és Mózes Bianka is egyetértett abban, hogy jól tették, amikor ezt az intézményt választották. Nagyon büszkék arra, hogy kitűnő edzőktől és táncpedagógusoktól tanulhattak. Dóra régi vágya, hogy egyetemista legyen, a Corvinuson, biomérnöki szakon tanulna tovább. Számára ezért kiemelten fontos, hogy hogyan sikerül az érettségije. Erika számára is fontos az érettségi, de ő OKJ-s képzésen tanul majd tovább. Bianka szeretné folytatni a tánccal való foglakozást, a jövőben a táncművészeti egyetem számára a cél. Az esélyegyenlőségről a lecsökkentett államilag finanszírozott egyetemi és főiskolai helyek, valamint azok a jótékonysági események jutnak eszükbe, amelyeken szívesen vettek részt. Dóri szerint a felsőfokú intézményeknél a szigorítás helyes, hiszen nem lesz túlképzés ezáltal, és aki okos, annak lesz helye az államilag finanszírozott helyeken. Abban bízik, hogy ő is így tud majd felvételt nyerni, hiszen önköltséges helyet meg sem jelölt. De véleménye szerint sokan olyanok tudják majd elvégezni a felső oktatás intézményeit, akik ezt meg tudják fizetni.

A Széchenyi Gimnáziumban Böszörményi Luca és Nyári Dávid boldogan emlékszik vissza az elmúlt nyolc évre, hiszen ők „kisgimisként” kerültek az intézménybe. Mindketten cáfolták azt, hogy éppen ezért hamar felnőtté váltak volna, szerintük ez csak tévhit a városban, melyet el kell oszlatni. Komoly célokkal vágnak neki a felnőtt életnek, hiszen Luca pszihológus, Dávid mérnök szeretne lenni. Tudják, hogy nagyon fontos a kitűnő érettségi, hogy minél több pontszámot tudjanak szerezni a felvételi miatt. Tisztában vannak a szigorúbb felvételi rendszerrel, ettől Luca izgul komolyabban, Dávid viszont nagyon határozott abban, hogy neki sikerülni fog államilag finanszírozott helyre bejutni. A tanulmányaik után elsősorban Magyarországon szeretnének tovább dolgozni, de Dávid nem zárta ki a külföldi munkavállalási lehetőséget sem.

A Rudas iskola két tanulója, Takács Tímea és Hetényi Ádám is büszke Rudasosként, határozottan készül az életre. Timi sokat dolgozott RÖNK elnökként a köz érdekében. Az érettségi számára kiemelten fontos. Három kistestvére van. A társadalom jobbá tételét szerinte már az óvodás korúaknál való nevelésben kell elkezdeni, így Nagykőrösre készül óvónő képzőbe. Ádám úgy érzi, hogy iskolája minőségileg sokat javult az utóbbi években, melyben remélhetően az ő korosztályának is szerepe van. A felvételitől nem izgul, mondván „ jó oktatást kaptunk”. A bankszektorban tudná elképzelni magát, ennek megfelelően választotta a Corvinust és a BGF-et. Közgázra készül. Határozottan állítja, hogy esélyegyenlőségről nem beszélhetünk a felvételi kapcsán, hiszen akinek van pénze, az úgy is bejut, de akinek nincs, annak lehetnek akármilyen jó jegyei is, akkor sem fog. Ez hosszútávon akár társadalmi egyenlőtlenségekhez is vezethet.
Érdekes összefüggés minden tanulónál, hogy a ballagást családi körben tervezik, szerintük annak nem kell lakodalom méretűnek lennie.