Mányi István, „HÍD” Egyesület Környezetvédelmi Szakemberek Klubja elnöke nyitotta meg a viszonylag szűkkörű klubnapot. Néhány szóval bemutatta cégét, az ÖKO-Ferr Hulladékkezelést Koordináló Közhasznú Nonprofit Kft.-t majd egy, a hulladéklerakás anomáliáit érintő vitát azzal egészített ki, hogy míg az Európai Unió – elsősorban nyugati – tagállamaiban a képződött hulladék fele sem kerül a lerakókba, nálunk meghaladja a 75%-ot ez az arány.

A szállópor már nem számít

Első előadóként Petroviczkijné dr. Angerer Ildikó, a polgármesteri hivatal környezetvédelmi csoportvezetője vázolta városunk környezetvédelmi helyzetét. A levegő szennyezettségével kapcsolatosan elmondta, hogy eseti túllépéseket leszámítva a kéndioxid, nitrogénoxid és szénmonoxid koncentráció messze a határérték alatt van. Nem mondható el ugyanez a földfelszín közeli ózon és az igen kicsi részecskékből álló szálló por jelenlétéről. Előbbi nyári napsütés és az autóközlekedés miatt emelkedik nem ritkán határérték fölé, utóbbinak ipari eredetű kiporzás a fő okozója. Összességében jónak minősíti a szakmai megítélés Dunaújváros levegőjét. Ez a minősítés-javulás abból fakad, hogy a nagyobb szemcseméretű ülepedő por mértékét újabban nem veszik figyelembe. Az ülepedő por mértéke – az ipari kiporzásból eredően – magas Dunaújvárosban, amit több mérőhely is regisztrált. Az is tény viszont, hogy az ülepedő por egészségre káros hatása jóval kisebb a szállóporénál. Utóbbi felelős a szmog létrejöttéért szélcsendes időben.

Az élővizek állapotáról Ildikó megjegyezte, hogy a szabad strand vize javuló, amit tovább javíthat a rétegvizeket kiemelő Duna-parti csáposkút-sor vízének tervezett eljuttatása a strand öbölbe. Ugyanakkor lesújtó állapotú a három patak (Alsófoki, Felsőfoki, Lebuki) vízminősége. Azokat vizsgálva egysejtű élőlények, papucsállatkák stb. sokaságát mutatták ki. Az ok: időnként még trágyalé is szennyezi ezeket a vízfolyásokat.

Kitért a csoportvezető a zajszennyezésre. Főiskolások elkészítették több városrész zajtérképét. Azokon látszik, hogy elsősorban közlekedési zaj terheli a lakosságot, főként a forgalmas utak közelében.

Előadásában kiemelt téma volt a kommunális hulladék, a szelektív hulladékgyűjtés és a városunka (is) kényszerített hulladéklerakó bezárásának kérdésköre aminek a következménye a szemétszállítási díjak jelentős megemelése. E témát alaposabban járta körül Vönöczky Balázs.

Kitolt városunkkal is a bezáratás

A múlt és a jelen legfontosabb tényeinek ismertetésével kezdte mondandóját Vönöczky Balázs a Dunanett Kft. fejlesztési igazgatója.

Készült egy felmérés még 2002-ben miszerint 2667 db lerakó volt az országban. Akkor úgy volt, hogy az EU beszáll pénzzel és nagy hulladék-gazdálkodási rendszereket alakítanak ki. Azért, hogy ne legyen gond a feleslegessé váló hulladéklerakókkal, kibocsátották azt a híres kormányrendeletet, amely 2009. július 16-ával az összes nem szabványos hulladéklerakót bezáratta. A probléma abból származik, hogy a kormányrendelet maradt, az új rendszerek viszont nem álltak fel. Ennek a hátrányát szenvedi Dunaújváros és a környékbeli települések szenvedik ennek a hátrányát. Nem volt az előadó szerint átgondolt a kormánydöntés. A dunaújvárosi lerakó nem volt annyia rossz állapotú. A kötelező monitorink is azt igazolja, hogy a lezárt lerakó nem károsítja a környezetet.

Az volt a terv, hogy felfelé bővítik a lerakót, a meglevő lerakóra rátesznek egy előírt szigetelést és kialakítják az aljzatszigetelést. Ám a felügyelőség nem engedélyezte. Talán azért, mert a két másik ilyen rendszerű lerakó egyikével (a szegedivel) probléma adódott. Megsüllyedt. Ha engedélyezik, négy évre az megoldást jelentett volna a dunaújvárosi térség számára.

Dunaújváros is csatlakozott az egyik, a Közép-dunavidéki hulladékgazdálkodási rendszerhez , amely 168 település összefogásával alakult meg. Lassú e téren az előrehaladás, ugyanis Várpalota visszalépett attól, hogy területén engedélyezze az oda tervezett termikus hulladékhasznosítót. Emiatt át kell dolgozni az egész tervet. A ma élő terv szerint a papírgyár mögötti „gödörben”, a valamikori lőtéren helyezkedne el a Közép-dunavidéki hulladék rendszer válogatóműve. Holott a gödör terepadottságai okán alkalmas lenne lerakónak. De van több probléma is. Egyik a tulajdonviszonyok rendezetlensége, a másik az, hogy ki kell vonni bizonyos területeket a művelésből, ami időigényes dolog.

Az unió pénzzel szállt be és 33 hulladékgazdálkodási rendszer kialakítását támogatta. A 33-ból egy sincs olyan, amelynek a terve komplett lett volna. Az egyértelmű, hogy a nagy rendszerek kialakítása sok előnnyel bír. Az egységesítés, a korszerű gépjárműpark, a járatszervezés, a logisztikai rendszer és a kinyert hulladékoknak a mennyisége amellett szól, hogy életképesek az ilyen rendszerek. Van előnyük, de tudomásul kell venni, hogy nagyon drága az üzemeltetési költségük. Ezért is kell a lakossági díjakat emelni.

Kevés a három égetőmű

Fő probléma nagy rendszerekkel, hogy a hulladék jelentős mennyiségét égetőműbe kell juttatni a válogatás után. A bökkenő az, hogy Magyarországon mindössze három égető van, ami ilyen hulladékot fogadni tud. Két cementmű, Vácott és Beremenden, valamint a Mátrai Erőmű. Ezek felvevő kapacitása korlátozott. Ha csinálunk nagy rendszert, megoldást kell találni az elégetendő hulladék mennyiségre. A lengyelek megoldották ezt, csináltak egy csomó termikus hasznosítót.

A szakma nem érti, nálunk miért lett ennyire mereven elutasítva a termikus hasznosítás lehetősége. Bízni kell abban – mondja – hogy lesz logikus állásfoglalás, hiszen a mai három égetőmű kevés.

Vönöczky Balázs sorra vette a termikus eljárásokat (hagyományos égetés, pirolízis, plazmaágetés, egyéb speciális eljárás), majd fotókkal illusztrálta, hogy német és svájci városokban is működnek az ott élőket nem zavaró égetőművek, amelyek hőt és villamos energiát állítanak elő a hulladék ellenőrzött termikus megsemmisítésével. Szót ejtett a budapesti égetőműről is, amely régi rendszer, válogatás nélkül éget. Fedezi 25 ezer lakos távhőjét 100 ezer lakos villamosenergiáját.

Végül Dunaújváros speciális helyzetére mutatott rá, amely az irdatlanul nagy mennyiségekből adódik. A papírgyári rost 70-80 ezer tonna, a városi kommunális hulladék majd ennyi és jelentős tétel a Dunaferr elégethető hulladéka is, ami együtt alapja lehet egy nagy rendszer működtetésének.

Az előadást követő vita megérlelte azt az elhatározást, hogy ez legyen a egy következő egyesületi klubfoglalkozás önálló témája.

Aranyat kinyerni, de hogyan?

Dr. Kiss Endre elsőként a Dunaújvárosi Főiskola folyamatban levő fejlesztésének, az új laboratóriumi tömbnek a környezetvédelmi újdonságait vázolta:

Az ott beépítendő technológiák (talajhő kinyerő és hasznosító szondák, hőszivattyúk, napelemek) energetikailag jórészt önellátóvá teszik a főiskolai campus-t, ráadásul a különféle hatékonysági vizsgálatok lehetősége oktatási célra is felhasználható lesz.

Lesz az új épületben tüzeléstechnikai labor is, ahol nem csak az energia-hasznosítás hatásfokát, hanem a különféle tüzelőanyagok, valamint az égetési technológia emisszióját (kibocsátás) is mérni lehet.

Ugyancsak kutatási téma a villamos porleválasztás hatásfoka, a konténer-iszapok redukciója, az ózonos víztisztítás, az utak sózási szennyeződése.

Dr. Kiss Endre meglepő állítása, hogy fajlagosan több arany van a mikroprocesszorokban, mint az aranyat tartalmazó és gazdaságosan kitermelhető aranytartalmú kőzetekben: nagyon elgondolkodtató! Jelenleg a mikroprocesszorokat is tartalmazó elektronikus hulladékot értékesítjük az arany kinyerése helyett! Igaz, nem egyszerű előállni jó technológiai megoldással. Épp ezért ilyen irányú kutatásokat is folytat a főiskola.