- Még fel sem fogtam igazából mi történt. Az első sokkból még fel sem ocsúdtunk. Egyet tudok, mérhetlenül hálás vagyok a Tolnaőr biztonsági őrének, Wolf Tamásnak. Nem tudom, hogy az ő segítsége nélkül mi történt volna. Neki köszönhetjük, hogy nagyobb baj nélkül megúszhattuk a támadást. Míg a buszsofőrnek soha nem bocsátom meg, hogy félrevezetett és bajba sodort bennünket. Meg is tesszük a szükséges lépéseket.

M. 12 éves kisfia édesapjától jött haza Seregélyesről a Kecskemét felé tartó busszal. Ott az édesapja tette fel a buszra, itthon az édesanyja várta a belvárosi lakásukban. Néhány percre a Dózsa és a Béke téri buszmegállótól. A gyerek nem érkezett meg a megadott időpontban. Telefonálás a Béke térre, ahonnan azt az információt kapták vissza, hogy a gyerek elaludt, s elfelejtett leszállni a Dózsánál, de az Ady Endre utcánál letette a sofőr. Ott kezdték el keresni. Mint kiderült, az autóbusz vezetője a Papírgyári úti hajléktalan szálló magasságában tette le a kisfiút. Aki elindult a Béke tér felé haza. Öt óra körüli időpont volt, ilyenkor már sötétedett.

A kisfiúval szemben jött egy fehér festőruhát viselő fiatalember, aki követni kezdte, majd váratlanul magához húzta, lefogta, s közölte vele, hogy megöli, ha nem tesz a kedvére. A kisfiú nem minden napi lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot. A férfi szorítása ellenére, azt kérdezte, hogy miért teszi ezt vele, miért nem lányokkal próbálkozik. Melós ruha van rajta, látszik, hogy van munkája, ne rontson el mindent. A fiatalember azt mondta, hogy őt nem a lányok érdeklik. Szó szót követett, a kisgyerek arra hivatkozott, hogy ő eddig sem menekült, mert hát esélye sem lenne ellene, így nem érdemes ennyire szorosan tartani, mire enyhült rajta a szorítás, s kiugrott támadója keze közül.

Egyenesen az úton haladó személyautó elé ugrott, amelyet Wolf úr vezetett. Aki alig tudott megállni, s iszonyú mérges volt a saját életét veszélybe sodró kisfiúra, de mikor az megmondta, hogy erőszakoskodni próbáltak vele, nem tétovázott, a gyereket az autóba ültette, s elmentek szólni a Béke téren posztoló rendőröknek, akik pillanatok alatt átfásülték a kiserdőt, s megtalálták a gyerek pontos leírása alapján a támadót. Utána a rendőrségi eljárások kezdődtek.

Nem sok idő telt el, 35-40 perc, amíg M. nem tudta, hogy merre, hol van a fia. Hívta a rendőrséget, hogy érdeklődjön, tudnak-e valamit, amikor megmondták, hogy behoztak egy 12 éves kisfiút, de ne ijedjen meg, mert a gyereknek semmi baja.

Amikor szembesült azzal, mi történt, a rémülettől összeroskadt. A kisfiának még fel kell dolgozni a történteket. A gyerek azt mondogatja, hogy nagyon erősnek kell lennie. Ő erre azt válaszolja neki, hogyha csak erős lettél volna, nem biztos, hogy még élsz. Az okosságodnak, s a lélekjelenlétednek köszönheted kisfiam, hogy ebből a helyzetből meg tudtál menekül. Látod, az erő önmagában semmit nem ér.

S ha már köszönetről van szó. Megkérdezi, hogy nem lehet-e a kifiát a pedofltól megmentő biztonsági őrt valamilyen díjra, kitüntetésre felterjeszteni? Mi tétován rázzuk a fejünket, nem, ilyesmiről nem hallottunk.