- Tényleg, a polgármester mindent el tud intézni? – fordulok Cserna Gáborhoz, Dunaújváros polgármesteréhez?

- Én is így gondoltam, amíg nem én voltam a polgármester- feleli mosolyogva. - De hát sajnos sok dolgot azok közül, amelyekkel hozzám fordulnak, én sem tudok elintézni. Nem tudok bankhitelt kiváltani, lakást kiutalni. Ellenben tudok segíteni a hivatali ügyintézésekben, tudok segíteni abban, hogy tisztában lehessenek a hozzám fordulók a lehetőségeikkel, jogaikkal, kötelezettségeikkel, valamint tudok segíteni abban, hogy olyan szervezetekhez irányítom a hozzám fordulókat, amelyek akarják, és tudják is az érdekeit képviselni.

A polgármestert látjuk a közgyűléseken, amikor a testület karmestereként döntéseket hozat, látjuk, ahogy találkozik, tárgyal és sajtótájékoztatókat tart, de hogy mi is zajlik az ajtója mögött, arról csak elképzelésünk lehet. Két évvel ezelőtti megválasztásakor arról beszélt, hogy jó polgármester szeretne lenni. Tanult, készült, tapasztalt, dolgozott mielőtt elvállalta azt, hogy a város élére álljon. A valóság persze, soha sem pontosan az, amit elképzel az ember…

- Mi az, ami más, mint ahogy előtte gondolta?
- Talán az, hogy iszonytatóan sok a papír munka. Itt minden aláírásnak súlya és tétje van, azzal a felelősséggel kell aláírni, hogy az ember törvények szerint, és minden információ birtokában hozza meg döntéseit. Persze nem érthetek mindenhez, ezért minden esetben kikérem a szakhatóságok véleményét, ám a döntés felelőssége az enyém. Minden nevemhez kötődő iratot éppen ezért elolvasok, s magam írok alá. Nekem nincs és nem is lesz aláírásos bélyegzőm.

- Csak ez más?
- Ó, nem csak. Azt sem lehet megszokni, hogy vannak, akik azt tekintik feladatuknak, hogy akadályokat gördítsenek a munkám, ezáltal a város léte és jövője elé. Nem lehet megszokni az emberi rosszindulatot, még akkor sem, ha az ember tisztában van azzal, hogy így működik a világ. Tudja, tisztában van vele, de megszokni azért nem lehet.

- A hatalommal ez együtt jár…
- Nem szeretem a hatalom kifejezést, én komolyan gondolom és hiszem, hogy ez egy szolgálat. Köze sincs a hatalomhoz, ez a köz szolgálata.

- Kissé idealistának tűnik.
- Ha ez az, akkor én idealista vagyok. Vannak olyan értékek, amelyek miatt én tizennyolc évesen politizálni kezdtem, s ezek az értékek számomra ma sem változtak. Én, sokakkal ellentétben, ugyanabban a pártban vagyok, ugyanazon elvek mellett állok ki negyedszázada.

Beszélgetünk arról, hogyan is kezdődött. Az ember nem születik politikusnak. Először csak a köz dolgai kezdik foglalkoztatni, majd adódik egy alkalom és egy helyzet, amikor ezt ki is szeretné próbálni. Elmeséli, hogy érettségi után képesítés nélküli pedagógusként Perkátára járt tanítani. Egyik buszozás alkalmával találkozott egyik gimnazista évfolyamtársával, akinek rajta volt a kabátján a Fidesz-jelvény. Megkérdezte, hogy mi is ez a jelvény, megtudta, hogy most alakul a városban a fiatal demokraták szervezete, s a gimnazista társa meghívta az alakuló ülésre. A helyi szervezet alakulása titokban, egy pincében történt. Ő attól a naptól kezdve tagja a Fidesznek, s 1994 óta az elnöke is.

- Azt mesélik, hogy nagyon szeretett tanítani…
- Ameddig lehetett, azaz időm engedte, tartottam. Még alpolgármester koromban is oktattam az egyik középiskolában állampolgári ismereteket. Nem véletlenül állampolgári ismereteket. Fontosnak tartottam, hogy a diákok megtanulják, hogy mit is jelent egy állam polgárának lenni. Kis anekdota ehhez, középiskolás korában tanítottam Szabó Zsolt LMP-s képviselőt is, aki az érettségit követően odajött hozzám, s közölte, hogy az óráim hatására döntötte el, hogy politikus szeretne lenni, arra persze nem gondoltam, hogy majd a másik oldalon kívánja kamatoztatni a tőlem tanultakat.

- Mi az, ami jó a polgármesterségben?
- Elmesélek egy példát. Sétálok át a zebrán, a Vasmű úton. Illetve csak mennék át, amikor egy szembejövő hölgy megfogja a karom, s visszahúz a járdára, hogy beszélni akar velem. Gondoltam, hogy most biztos valamiért letolást fogok kapni. De nem. Azt mondta, hogy ugyan személyesen nem ismerjük egymást, de szeretné megköszönni a munkám, és kezet fogott velem. Úgy gondolom, hogy ezekért a találkozásokért érdemes polgármesternek lenni.

- Itt az év vége, mit kíván a dunaújvárosiaknak?
- Amit a barátaimnak és szeretteimnek: Áldott, békés, szeretettel és megértéssel teli ünnepeket, s ugyanennek folytatását az újesztendőben. Kívánom, hogy mindenki találja meg egyéni boldogulását Dunaújvárosban, mert ez a város nem csak épületek, utak, gyárak sokasága, hanem mindannyiunk otthona. S igazán elégedett csak akkor leszek, ha nagyon sok boldog ember polgármestere lehetnék.