A városhistória avatott írója (Az első évtized, Város lesz csakazértis…kötetek szerzője) most is több könyvön dolgozik. A hamarosan megjelenő „Babgulyás, ezüstkanállal” című kötetben Sztálin- és Dunaújváros vendéglátás-történetét dolgozta fel.

A városhistória avatott írója (Az első évtized, Város lesz csakazértis…kötetek szerzője) most is több könyvön dolgozik. A hamarosan megjelenő „Babgulyás, ezüstkanállal” című kötetben Sztálin- és Dunaújváros vendéglátás-történetét dolgozta fel.

- A kezdet kezdetén Sztálinvárosban kétirányú volt a vendéglátás. Először is meg kellett reggeliztetni, ebédeltetni és vacsoráztatni több ezer építőmunkást. Itt született meg elsőként Magyarországon az üzemi vendéglátás. Ezerkilencszázötven előtt, még a maszek világban, a dolgozó kis lábaskában vitte a gyárba az ebédjét, s ott fogyasztotta el. A vasmű és városépítők étkeztetése legalább olyan nehéz feladat volt, mint fölépíteni a gyárat. A történetírásban érdemtelenül háttérbe szorult a vendéglátás sok éven keresztül, mellékesen tettek említést egy-két vonatkozására. A vendéglátók megjárták ugyanazt a kálváriát, amit a gyárépítők – idézte fel a kezdeteket Miskolczi Miklós. S hogy hírét adjuk az új könyvnek, az íróval közösen felkerestük a legendás vendéglátó helyeket.

Az első igazi étterem: a Béke
- Az épülő város első igazi vendéglátó egységét, a Béke Éttermet 1951. augusztus 20-án adták át, abból a meggondolásból, hogy pár hónappal azelőtt itt járt az építkezés első nyugati vendége, Hawlett Johnson angol főpap, s kiderült, nem volt hol megebédeltetni. Gyorsan úgy döntöttek, hogy a már egyébként épülő Üzletház emeletén még sem bútoráruházat rendeznek be, hanem vendéglőt. Ez lett a Béke Étterem.

A Kocka avagy Kossuth Étterem
- A mai Ady Endre utca végében állt a Kocka, hivatalos nevén a Kossuth Étterem, ami az építkezés középpontjában helyezkedett el. Ez volt a hatos kocka, innen kapta a nevét, de hívták Fehérnek és Lordok Házának is. Az Építők útján a víztoronytól egészen a mai Béke térig álltak azok a lányok, akik két műszakban dolgoztak, s akiket a budapesti örömházakból telepítettek le ezerkilencszázötvenegyben. Rendesen ledolgozták az építőiparban az első műszakot, s utána a második műszakban a helyi legények rendelkezésére álltak. A Kocka Étterem 1951. május elsején rohammunkában lett kész. Most is láthatjuk, hogy lakások vannak benne, s akkoriban is lakásokból alakították át, ennek megfelelően ideiglenes jelleget öltött. Az étterem kerthelyisége sokkal tovább maradt meg, mint maga az étterem. Ez utóbbit idővel bezárták és visszaalakították lakásokká.

- Az üzemi vendéglátó és kereskedelmi vendéglátó egyesülése után a Kocka jogosult volt az építkezésen kibocsátott hozzájárulási jegyek beváltására. Ha valaki két forint ötven fillérért vett egy cédulát, azt bármelyik vendéglátó egységben, öt forintban számolták el. Azonban nem csak ételt lehetett venni rajta, hanem miután a személyzet is érdekelt volt a forgalom növelésében, szemet hunyt a fölött, hogy bort is rendeltek, vagy pálinkát és sört úgynevezett hozzájárulással fizettek. Így aztán bekövetkezett az a helyzet, hogy a fél város, fél pénzen, fél részeg volt.

A Napsugárt a fővárosiak kedvelték
- A város egyik legrégebbi szórakozóhelye, a Napsugár Cukrászda presszó jelleggel működött, fővárosi hangulatot idézett. A Napsugárt 1952. május elsején adták át Ifjúsági Cukrászda néven. A terasz, ami nagyon kedveltnek számított, 1958 áprilisában nyílt meg. Hosszú ideig nem követte hasonló lehetőség, mert az emberek nem szerettek kiülni az utcára. Itt azért működött, mert Budapestről idekerült emberek népesítették be délutánonként, ez volt a budapestiek találkozóhelye, s a legkedvesebb sláger így szólt: „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket…”

Az Arany Csillag Szálloda és Étterem
- Amikor Budapesten nem volt rangja az idegenforgalomnak és a vendéglátásnak, dolgozott Sztálinvárosban Gundel leszármazott is. Az Arany Csillag Szállodát 1953. november 7-ére kellett volna átadni, de 1954. november 26-ára sikerült, mert rosszul engedték le a vízvezeték-szerelők a vizet, a víz mindent elárasztott, és tönkretett. Idehívták Gundel Ferencet, a szálló berendezésének felügyeletére, őt azonban néhány hónap után elvitte az ÁVÓ – az államvédelmi hatóság (szerk.) -, s hozták helyette Lauer Istvánt, aki berendezte, az egyébként világszínvonalúnak kikiáltott szállodát…

Utunk végére érve, reméljük, sikerül kedvet csinálni a sztálinvárosi és dunaújvárosi üzemi és kereskedelmi vendéglátás történetét felelevenítő kötethez. Miskolczi Miklós: Babgulyás, ezüstkanállal – Lapok a vendéglátás dunaújvárosi történetéből című könyve 2011 szeptemberében kerül forgalomba, s a hatvanéves évforduló alkalmából emléktáblát avatnak az egykori Béke Étterem falán.

Szente Tünde