A Sapa Fehérvár AV19 elleni mérkőzéssel kezdte meg ma este a Magyar Kupa négyes döntőjének küzdelmeit csapatunk. Acélbikáink nagyon készültek az összecsapásra, melyen mindenképpen le szerették volna győzni megyei riválisukat. A mieink helyzetét nehezítette, hogy a régóta sérült Hegyi mellett Jabornik és Contois sem tudta vállalni a játékot. A mérkőzés előtt azonban még sor került egy szép ünnepségre, ugyanis az Acélbikák hálóőre – most már mondhatjuk így – Sevela Péter délután fél öttől, a Dunaújvárosi Jégcsarnok jegén, a csapattársak gyűrűjében tette le a magyar állampolgári esküt, hogy nem sokkal később már magyar állampolgárként álljon a fehérvári EBEL-csapat támadóinak útjába.

Helyzetekben és gólokban is egál

A DAB gárdája igen hamar bizonyította, hogy nem a levegőbe beszélt, amikor a székesfehérváriak legyőzését tűzte ki célként maga elé, ugyanis az Acélbikák játékosai úgy álltak bele a meccsbe, ahogy azt minden hazai drukker remélte, s már a második percben megszerezték a vezetést, miután egy kapu előtti kavarodás végén Ladányi kotorta Peterdi elé a pakkot, aki közelről nem hibázott (1-0). A folytatásban változatos csatát láthattak a drukkerek, melyben mindkét gárda előtt több lehetőség adódott, ám Hetényi, illetve Sevela is remekül védte ketrecét, így sokáig nem született újabb találat.
A 18. percben azonban egalizált a volán, mert Naglich tért ölelő átadásával Yellow Horn lépett ki ügyesen, majd Sevela lábai között a kapuba csúsztatta a pakkot (1-1). A harmad hajrájában, illetve a második felvonás első tíz percében viszont egyértelműen a Volán dominált, ám Acélbikáink önfeláldozóan védekeztek, míg a kapu előtt Sevela fogott, mint a zöld festék, így hiába a székesfehérváriak nagy fölénye, Stephan Lundh együttese tartani tudta a döntetlent.

Godónyi különbség

A játékrész utolsó öt-hat percére viszont nagyot változott a játék képe, mert a DAB játékosai átlendültek a holtponton, s szemre is tetszetős kontrákkal zavarták meg a vendégeket. Ebben az időszakban több tiszta ziccere is volt a mieinknek, s bár ezek ekkor még kimaradtak, a harmad hajrájában látott teljesítmény miatt bőven volt oka a bizakodásra a hazai drukkereknek, ugyanis a Lundh-tanítványok ekkor sokkal frissebben, s jobban játszottak, mint magasabban jegyzett ellenfelük. A dunaújvárosi szurkolók optimizmusa nem is volt alaptalan, mert az utolsó felvonásra sem változott a leosztás: a Volán erőlködött, míg a DAB keményen támadta ellenfelét, s ez a 44. percben eredményt is hozott, mert szappanos parádés korongszerzése után Ladányi lőtt bombagólt a bal felsőbe, s újra nálunk volt az előny (2-1).
Amelyet nem sokkal később Pavuk akár meg is duplázhatott volna, ám közeli lövését védte Hetényi, majd Hruby egyéni megoldása ragadtatta tapsra a hazai drukkereket, akik tulajdonképpen nyugodtan nézhették a meccset, mert az Acélbikák továbbra is irányították a játékot. S, ezúttal nem is elsősorban a támadások vezetésével, hanem a remek, önfeláldozó védekezéssel, hiszen kiválóan zárták ki ellenfelüket a kapu elől, így a vendégek pár távoli lövéssel tudták veszélyeztetni Sevela ketrecét.
Az idő ráadásul egyre csak fogyott, s kockáztatnia kellett a Volánnak, ám még mielőtt ezt megtehették volna, eldöntötte a meccset együttesünk. A támadás előkészítője – ki más? – ezúttal is Ladányi volt, s bár a hátratett korongja utáni lövés még elkerülte a Volán ketrecét, Peterdi kapu elé visszajátszott passzát szappanos ütötte be a levegőből, 3-1-re módosítva ezzel az állás. A székesfehérvári egyletnek egyetlen esélye volt még a felzárkózásra, s ahogy várható is volt, meg is lépték a kapuslehozatalt, ám erre is ráfáztak, mert a magyar válogatottból kitett Ladányi a vele megiramodó védőjét lekorcsolyázva szerezte meg saját maga második, míg a Dab.Docler csapatának negyedik találatát, kialakítva ezzel a 4-1-es végeredményt.

Megérte a várakozás

A mérkőzés után érthetően boldog volt Stephan Lundh vezetőedző, aki csapata remek játékának, s Ladányi kiemelkedő teljesítményének tulajdonította a sikert.
- En erre három évet vártam, de megérte, mert nagyon szép győzelmet arattak a fiúk. Már a Szuperkupán sem játszottunk alárendelt szerepet, de ott egy kicsi még hiányzott, míg ma ott volt a csapatban az a plusz, ami a győzelmet eredményezte. Remekül védekeztünk, s mindkét kapu előtt határozottak voltunk, s volt egy Ladányi Balázsunk, aki fantasztikusan játszott. Azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy nála profibb mentalitású játékossal nem nagyon találkoztam pályafutásom alatt, pedig volt dolgom egy-két igen kiváló jégkorongozóval, s nagyon jó lehet az a magyar válogatott, amelyben ennyi jobb csatár van nála. Mindent összevetve ez egy nagyon szép este volt, ám ezzel a győzelemmel együtt sem dőlhetünk hátra, mert még két meccs hátravan a sorozatból, s ha meg akarjuk nyerni a kupát, akkor holnap is hasonlóan jó teljesítményt kell nyújtanunk.

Dab.Docler – Sapa Fehérvár AV19 4-1 (1-1, 0-0, 3-0)

Dab.Docler: Sevela, Huba, Lindgren (1), Szappanos 1 (1), Ladányi 2 (1), Peterdi 1 (3), Nagy R., Erdélyi, Azari, Galanisz, Kiss Á., Hruby, Hüffner, Pavuk, Gröschl, Somogyi, Léránt, Papp V., Szabados. Vezetőedző: Stephan Lundh.