Elismerő és méltató szavakkal illette üzenetében dr. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, a konferencia fővédnöke (üzenetét dr. Zöld-Nagy Viktória helyettes államtitkár tolmácsolta, szövege írásunk végén olvasható); dr. Medgyesy Balázs külügyminisztériumi államtitkár és további megszólalók, hogy a Dunaújvárosi Főiskola immár harmadízben házigazdája a Duna-térségi kohéziós nemzetközi fejlesztési konferenciának. Ezzel fontos fórumot biztosítva a fejlesztés és együttműködés alternatíváinak, módozatainak valamint a jó tapasztalatok közzétételének, apublikációknak.

A „csörte"

Szinte bombaként robbant az ötödik (ebédszünet előtti utolsó) előadás végén dr. Csaba Attila minisztériumi szaktanácsadónak az a mondata, hogy feltétlenül vízi-lépcső kellene Adonynál, Fajsznál és Nagymarosnál! Több se kellett. Három résztvevő szót kérve – kérdés helyett – azt kifogásolta, hogy nemigen lehet szakmai berkekben szóba hozni bizonyos műszaki kérdéseket, így a dunai vízi lépcsők építésének szorgalmazását, noha azzal lehetne felszámolni a vízi út magyarországi szűk keresztmetszetét, Paks hűtővíz szükségletének költséges szivattyúzás nélküli biztosítását. Hiba az, ha szakmai kérdésekben politikai döntés születik.

A kormány-álláspont képviseletében dr. Medgyesy Balázs ellenérvek sorával válaszolt (a dunai vízi úttal kapcsolatos kutatások még nem zárultak le például) és kiemelte, hogy az uniós szlovák-magyar jogvita kezelése nem egyszerű feladat, egyoldalú szakmai álláspont szűkítheti a tárgyalások mozgásterét. Fontosabb a közös hangot megtalálni.

Még a „csörte” előtt Csaba Attila előadásában kitért a győr-gönyűi, a bajai kikötőfejlesztésekre, a vasúti közlekedés újdonságaira, ezen belül az ütemes menetrendek bevezetésére, a tiszai hajózás érdekében tett intézkedésekre, így arra is, hogy a Tiszán átvezető kompok legtöbbjének acélsodrony-köteleit gyorsan leszerelhetővé tették, hogy ne akadályozzák a hosszirányú hajózást a folyón. Ám a hajók mégsem jelennek meg a Tiszán.

Innováció ez a konferenciasorozat

A többszörösen dicsért konferencia egyébként sajtótájékoztatóval kezdődött, amelyen dr. Medgyesy Balázs, a Külügyminisztérium Duna Régió Stratégiáért felelős kormánybiztosa többek között kiemelte, hogy a Duna Régió Stratégia a magyar uniós elnökség egyik siker-sztorija volt. Ezzel, mint innovatív vállalkozással óriási várakozásai voltak a szakembereknek, az országoknak, íz államigazgatásoknak. Rengeteg lehetőség van benne, de senki nem tudta, mennyire lesz sikeres. Eltelt egy év és azóta azt látjuk, hogy magas szintű együttműködések alakultak ki 11 prioritás-területen, rendkívül széles skálában. Az eu és tagállamai egyetértettek abban, hogy a Duna-régiós stratégiának következő, 2014-től 2020-ig tartó költségvetési periódusban minden operatív programban, minden fejlesztési programban fontos szerepet kell kapnia. Az előadó az eredmények között említette, hogy a mai válság-periódusból való kilábalás egyik motorja lehet a Duna-régió is.

A Duna-stratégia ehhez hatékony keretet kínál, melynek a kitöltése az együttműködésen múlik. Ez az együttműködés számos területen elindult. Az árvízvédelemben például összehangoljuk fejlesztési elképzeléseinket az ukrán partnerekkel és más felvizi országokkal. A Tisza völgyben másfél millió ember biztonságát kisebb költségekkel, nagyobb garanciákkal tudjuk biztosítani. A dél-német térséggel együttműködve elindult egy olyan duális szakképzési modell, ami a német vállalatok és a hazai gazdasági kamarák, szakmai és oktatási intézmények részvételével összehangolja a vállalati és gazdasági igényeket az oktatás módszertanával. Ennek a magyar modellnek az elismerésében e tekintetében mérföldkő, hogy az európai unió regionális politikai biztosa legutóbb arra kért bennünket, mint Duna-régiós országot, hogy mutassuk be másoknak is.

A kormánybiztos innovációnak minősítette a Dunaújvárosi Főiskola kezdeményezését ennek a konferencia-sorozatnak a megrendezésére és méltatta azoknak a szakmai előadóknak a munkáját, elismerve azt a szakmai teljesítményt, azokat a kutatási eredményeket, amelyek a tanácskozás gerincét alkotják és amelyeket ez alkalommal megismerhet a szélesebb közvélemény is.

Dunaújváros a „csapágyban”

A Nemzetgazdasági Minisztérium Tervezéskoordinációs Államtitkárságának főosztályvezetője, Salamin Géza a 2014-2020 közötti időszak stratégiai tervezésének megalapozásáról szólva többek között kiemelte a területi szempontok felértékelődését. Ennek figyelembe vétele elengedhetetlen a nagyobb térségi folyamatokra való rácsatlakozáshoz. A bemutatott „csapágy-modell” mellesleg számításba veszi a térszerkezetben Dunaújváros csuklóponti területi elhelyezkedését is (lásd képünket). A tervezési folyamatban növelni szándékoznak a megyék szerepét, sőt a járások szükségleteit is (Mire van szükség a térségben). Szólt az előadó a tervezést befolyásoló világgazdasági környezetről, benne az öregedő Európáról, az agyelszívásról. Pozitív érték az európai munkakultúra, ám gyenge a társadalmi felelősségvállalás. Stratégiai cél az energiafüggetlenséghez való közelítés, globális jelentőségű lehetőségünk az élelmiszergazdaság felértékelődése.

Versenytér, lemaradás, városrégiók

Dr. Rechnitzer János, a győri Széchenyi István Egyetem rektor-helyettese érdekes előadás keretében foglalkozott a Duna Stratégiának Európa térszerkezetével összefüggő néhány kérdésével. Az általa elmondottak szomorú valóságtartalma az, hogy a fejlettebb nyugathoz való felzárkózásunk leginkább illúzió. Az egy főre jutó GDP alapján számítva 2010-ben is jelentős a távolság Európa nyugati és keleti fele között, amit markánsan jelöl az egyes térségek rozsdabarnáról kékre váltó színe. Vizsgáltuk: Kelet-közép Európa hogyan jelenik meg az európai fejlesztési gondolkodásban? A klasszikus modell a „kék banán”. A 2002-ből származó modellben jelen van a Duna-térség, kirajzolódik a Bécs Pozsony Budapest ipari övezet az erőforrások, innováció térségi koncentrációjaként. Elkezdődött annak a magterületnek a kiépülése. A térséget két nagy együttműködési kezdeményezés érintette: az egyik a Közép-Európai Transznacionális Együttműködés, a másik a Délkelet-Európai. Tehát már 2007 és 2013 között is egyfajta Duna Térségi területi együttműködést ösztönzött az unió, ami már egyfajta teszt-üzemmódnak tekinthető.
Elkezdtük mélyebben vizsgálni a térséget. Kiderült: borzasztóan megosztott a térség. Nagyok a területi különbség a vizsgált 23 faktor összegezése szerint. Magyarország (is) rendkívül gyenge helyzetű. A cseh és szlovák területrészen elmozdulás tapasztalható. Például a pozsonyi térség megelőzte Bécset! Budapest a nagyvárosok között valahol a középmezőnyben van. Ettől még a sokat emlegetett „fordító korong” szerepét be tudná tölteni. De a Du na Stratégiával összefüggésben is figyelembe kell venni, hogy a térség rendkívül megosztott. Nagyon eltérőek az érdekrendszerek, félelmetes az elmaradottság, különösen egyes bolgár és román területeken, például érdekérvényesítés, együttműködési képesség, erőforrás, szakemberek, kommunikációs rendszerek tekintetében. Szép az elv, de nagyon hosszú, amíg a közös recept működtethető lesz. Van hasonló magyar példa is. Az országon belüli különbségek ma ötszörösek, míg ez az arány 1976-ban mindössze háromszoros volt. A térszerkezet tarka. Sokkal több az anomália, mint amennyit hajdan feltételeztünk. Eközben a határhoz közeli városok (Pozsony, Kassa, Nagyvárad) hatása is megjelenik hazánk térszerkezetében (az ábra nemcsak az elhangzottakat szemlélteti, kirajzolódik a környezetéből kiemelkedő dunaújvárosi térség is).
Konklúzió, egyre erősebb versenytér alakul ki Kelet-Közép-Európában is. Ezen belül a fővárosok versenye egyre látványosabb.
Szinte rímelt az előző előadásra dr. Veres Lajos PhD helyi főiskolai tanár, Duna Stratégia Igazgató előadása, amely a városrégiók növekvő szerepéről szólt. A Duna-térségi fejlesztésben nagyobb figyelmet érdemelnek a városok, városrégiók. Fontos kérdés figyelni arra, hogyan tervezik jövőjüket a városok, amelyek általában felkészült apparátussal rendelkeznek. Nem elegendő, ha csak a megyékre irányul a figyelem (lásd alább a GDP szerinti magyar térszerkezet 2010 ábrát).

Együttműködés helyi szinten

„Egy közösség csak úgy épülhet újjá, úgy emelkedhet fel, ha érvényre jut benne a társadalommá szerveződés alapvető értelme és célja, az együttműködés”.
Ezzel az Orbán Viktortól vett idézettel kezdte előadását Rohonczi Sándor, a „HÍD” Egyesület ügyvivője, megjegyezve, hogy nagyon európai az idézett gondolat, de megvalósítani nem mindig egyszerű.
A Dunaújváros térségére vonatkozó előzmények: amikor az acélipari válság tombolt a múlt század kilencvenes éveiben, végiggondoltuk, mi lehet a térség jövője. Azt gondoltuk, hogy az eléggé sajátos összetételű munkaerő-állománnyal, amely főként a nehézipari tevékenységhez kötődik és abban az időben viszonylag jól fizetett volt, közülük sokan kétlakiak (környező településekről bejárók), egyből az innováció központja legyen Dunaújváros, nagyon fontos az iskolaváros és főiskola program, ám a meglevő állapottól lépésről-lépésre eljutni úgy lehet, ha a jó földrajzi adottságokat kihasználva elsősorban a logisztikai szerepkörre helyezzük a hangsúlyt. Arra helyeztük a hangsúlyt, fektettük az energiát, hogy a szükséges infrastruktúra-fejlesztések megtörténjenek.
Akinek Dunaújvárosban szava volt abban az időben, mindenki felsorakozott amellett, hogy Duna-híd kell, autópálya kell, logisztikai központ kell, kikötő-fejlesztésre van szükség. Ebben értünk el eredményeket, de maradtak feladatok. Nagy eredmény, hogy megjelent egy zöldmezős beruházás, a Hankook. Már 3 ezer embert foglalkoztat, nyereségesen működnek.
A Dunaferr privatizációjára szerencsére akkor került sor, amikor egy viszonylag konszolidáltabb helyzet volt és a kormányzat felismerte, hogy ez nem ágazati, inkább térségi probléma volt és kötelezővé tette, de magunktól is ebbe az irányba indultunk, hogy térségfejlesztési programot állítottunk össze; az ACÉL-HÍD foglalkoztatási és térségfejlesztési programot. Azért ez a neve, hogy az acélipari tevékenységből, annak megtartásával törekszünk áthidalni a nehéz időszakot. Ez a program 7 évig tartott. Kiemelhetem, hogy minden 1 forint állami beruházásra 2,5 forint magántőke érkezett a térségbe. Összességében 435 milliárd forintot mozgattak meg ennek kapcsát. Ebben az összegben benne van a Pentele-híd és az autópálya, ami nemcsak a dunaújvárosi térséget érinti. A Hankookon kívül a Hamburger Hungária (papíripar) és maga a Dunaferr is sok beruházást hajtott végre ebben az időszakban. Az ACÉL-HÍD program 2010-ben zárult. Ugyanez a szervezet, amely indította, úgy gondolta, hogy a megváltozott körülmények között célszerű újragondolni az együttműködésnek a kereteit és módszereit. Ennek alapja a Nemzeti Együttműködés Programja, annak a fejezetei szerint igyekeztünk ezt szervezni. Az új Széchenyi terv szerint például. Az új önkormányzati rend még kevéssé ismert. De nyilvánvaló, hogy keretfeltétel lesz.
Hol tartunk. Megalakult a Nemzeti Együttműködés Térségi Programja, Dunaújváros; megalakult ennek a programtanácsa. Kezdeményező ebben az ügyben is, mint annyi dologban az elmúlt 17 évben, a „HÍD” Dunaújváros és Környéke Egyesület. Ez a szervezet összefogja az evangélikus lelkésztől a Fidesz, MSZP és más pártok aktív tagjain át a független lokálpatriótákat, széles társadalmi bázist alkotva, mintegy kétszáz taggal.
Emellett van egy alapítvány: az Összefogás Dunaújváros és Térsége Fejlesztéséért Alapítvány, amelyik szűk körű, a legbefolyásosabb embereket tömöríti. Mostanáig mindig a Dunaferr vezérigazgatója volt a kuratórium elnöke. Most bejegyzés alatt van, személyi változás miatt. A társelnök a mindenkori polgármester. Az adott helyzethez így alkalmazkodunk. A környék befolyásos emberei részt vesznek – felkérésre - a munkában.
Miért van ennek különös aktualitása. Amikor létrehoztuk a helyi összefogás vezető szerveit, tudni lehetett, hogy a Dunaferr privilegizált helyzete leépülőben van. Azt azért nem tudtuk, mikor fog bekövetkezni, ami mostanra kialakult. Emellett a térségben egyéb kezdeményezések is alakultak. Nagyon nagy jelentőségű – úgy gondolom – a Közép-Dunavidéki Gazdaságfejlesztési Platform létrejötte, ami kifejezetten a gazdasági élet legjelentősebb szereplőit, szervezeteit mozgatta meg egy irányba és felébresztette egy olyan rétegben is a térségért való tenni akarást, aminek a fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Szerintem nagy jelentőségő dolog, hogy a Dunaújvárosi Főiskola is a saját szervezetén belül létrehozta például a Duna Starégia igazgatói munkakört, ami integrációs lehetőséget biztosít. Mind e kezdeményezések mögött megvan az együttműködés szándéka. Idén nyáron a város polgármesterének kezdeményezésére jött létre egyeztetés a platform és az együttműködési programtanács között. Aktualitás e folyamatban, hogy elkészült a leendő V0 vasútvonalnak az előkészítő tanulmánya (ez Budapestet elkerülő nagy kapacitású vasútvonal kell legyen). Nem mindegy, érinti-e Dunaújvárost, vagy nem. A verziók között előkelő helyen szerepel a dunaújvárosi átvezetés is. Fontos, hogy ide kerül-e, mert lényeges, gazdaságfejlesztési szempontból.
Ezek a jelenlegi aktualitások, amelyek között meghatároztuk ezt a programot. Amikor meghirdette a kormány a nemzeti együttműködés rendszerét, azt kell nézni, miként lehet tartalommal megtölteni. Nem a kormány dolga, hogy itt helyben megtöltse tartalommal, ez a mi dolgunk. Azt a szisztémát, gondolkodásmódot, azt a közelítés-módot felhasználva, amit a jelenlegi kormány képvisel, arra alapozva találjuk meg, hogy mi magunk hogyan fogjuk megoldani itt a magunk problémáit és akkor fogunk tudni hozzá segítséget kérni. Szokták mondani, segíts magadon, az isten is megsegít.
A vázolt szervezeti keretek közt működő, a „HÍD” Dunaújváros és Környéke Egyesület és az egyesületi szakmai klubjai által segített munka, ha a jövőben is eredményes lesz, azt gondoljuk, példát adhat más térségeknek is, sőt ezek összefogásával akár országos hálózattá is alakulhat.

Fő akadály és hol tart a DaHar

Három éves, az unió támogatásával, Dunaújváros gesztorságával megvalósuló program a DaHar (Danube Inland Harbour Development – Dunai Belvízi Kikötők Fejlesztése) elnevezésű projekt. Győri Máté szakmai projektvezető többek között ismertette a program célját, ami a dunai kikötők állapotának összehasonlítására irányul, anélkül megalapozott fejlesztés nem képzelhető el. A viszonyítás alapja a fejlett rotterdami és regensburgi kikötő. Ezek vannak a képzeletbeli egyik serpenyőben, míg a másikba egyenként próbáljuk elhelyezni a mi vizsgált kikötőinket.Ezek: Ennshafen, Pozsony, Dunaújváros, Vukovár, Noviszád, Sad, Vidin, Giurgiu, Galati, Szilisztra. Mi most az összehasonlítási folyamat közepén tartunk, említette a szakmai projektvezető. Az összehasonlítás logisztikai szempontú, előtérben áll a közúti, vasúti kapcsolat milyensége, az adott kikötő megközelíthetősége. Emellett vizsgálták a kikötői műveletek szolgáltatások mértékét, milyenségét is.

Kiegészítésként a hajózás helyzetéről Szalma Botond, a Magyar Hajózási Szövetség elnöke adott nem éppen szívderítő tájékoztatást. Ugyanő az előző napi plenáris ülésen is szót kért, közvetlenül dr. Medgyesy Balázs kormánybiztos előadását követően.

Érvelésének fő vezérfonala, hogy a vízi szállítás akkor válik szélesebb körben kedvelt (választott), egyúttal rentábilis szolgáltatássá, ha a hazánkon átvezető nemzetközi vízi út, a Duna csaknem egész évben biztonságosan – azaz 2,5 méteres merülési mélységgel – áll a hajózás rendelkezésére. A vízi út magyar szakaszán a gázlók miatt egy-egy év 60%-ában van normális merülési mélység, 22%-ában közepes és 19,4%-ában, amikor egyáltalán nem lehet hajózni. A hajóépítők befektetése ilyen feltételek mellett nem térül meg. Minden 10 centi merülés elvesztése 100 tonna rakomány elveszítését jelenti. Egy hajó az év 71 napján emiatt körülbelül 900 tonna rakománnyal kevesebbet tud fuvarozni. Ez az árutömeg egy komplett irányvonat rakományával ér fel. Olyan helyzet ez, mintha egy négyüléses taxi valamilyen külső ok miatt gyakran csak két utast szállíthatna. Tehát, ha nincs megbízható pálya, ez esetben a Duna, ha nincsenek hajóink, ha megbízhatatlanok a dunai gázlók és hajózhatatlanság miatt a szállítási határidők, hiába építünk bármilyen modern kikötőt, az kidobott pénz lesz – hadarta alig érthetően a hajózási szövetség elnöke.

Egy kérdésre válaszolva még kifejtette, mekkora hiba volt félbehagyni a zöldek nyomására hivatkozva a sztálinista műnek kikiáltott Bős-Nagymarosi vízilépcső-rendszer megépítését, majd levenni a napirendről a további vízi lépcsők tervezését, építését, hiszen azok segítségével gázlómentes lehetne a Duna magyar szakasza. A ma már fellelhetetlen Duna Kör által papírtigrisnek nevezett szlovák gazdaság hasznosítja a Duna által termelt villamos energiát, ott nincs árvíz, belvíz. Átengedtük a vízmegosztás elvét. Még azt is megjegyezte, hogy a magyar vízépítő mérnökök által megtervezett erőmű építésére 1943-ban Nagybányai Horthy Miklós adta ki az első utasítást. Őt pedig aligha lehet sztálinistának nevezni. A ma mutogatott Tisza tó is egy vízi-lépcső terméke, amit sokáig Tiszaszauruszként elhibázott döntésnek minősítettek.

Amint elkészül – a szekciókon elhangzottak összegezésével - a konferencia ajánlásainak végleges szövege, azzal is kiegészítjük még összefoglalónkat.

Dr. Navracsics Tibor szó szerinti üzenete az alábbi:

„Tisztelt Meghívottak, Kedves Kollégák, Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy nagy szeretettel köszöntsem Önöket a harmadik Duna-térségi kohéziós tudományos konferencián, mint az esemény fővédnöke. Nagy örömmel tölt el ha végigmegyünk a főrendezők, társrendezők és kiállítók névsorán, hogy az ország jelentős egyetemei, civil szervezetei, az állami és a civil szféra, gyakorlatilag a területfejlesztésben, a térségfejlesztésben résztvevő minden szereplő képviselteti magát a konferencián. Ezzel is mutatva, hogy a Duna-térség összehangolt és fenntartható gazdasági fejlesztése, területeinek, tájainak és kulturális értékeinek védelme, valamint az itt élők életfeltételeinek javítása mindannyiunk közös feladata. Nem csupán az ország, hanem az egész térség érdekeit figyelembe kell vennünk. A szomszédos országokkal együttműködve, hiszen a Duna összeköt minket. Az Európai Unió regionális stratégiának kiváló példája ez, melyben nyolc eu-tagállam mellett hat nem eu-tagállam vesz részt, mintegy 11 prioritási felületen a közlekedéstől a kutatásfejlesztésen át egészen a rendészeti kérdésekig próbálja összehangolni a térség érdekeit. Feladatunk az, hogy egy virágzó, fejlődő és vonzó térséget alakítsunk ki. Hazánk földrajzi fekvése okán különösen fontos szerepet tölt be ebben a munkában. 2013. elejétől Magyarország soros elnöke lesz a közép-európai kezdeményezésnek, nyár közepétől pedig a visegrádi négyek együttműködésének is. Mindebben lehetőséget kapunk arra, hogy az ország bebizonyíthassa alkalmasságát a Kárpát-medence vezető pozíciójának beöltésére. Mi, kiemelve az együttműködéseket, jelenleg az együttgondolkodás időszakát éljük. Közös, ágazatok közötti, illetve a helyi, területi szintek bevonásával megvalósuló, összehangolt, integrált tervezésre van szükség a 2014 – 2020-as uniós költségvetési időszakra való felkészüléshez. A közös munka elengedhetetlen a határon átnyúló, makro-regionális, illetve Duna-térségi összefogás érdekében. Most gondolkozzunk és tervezzünk együtt, hogy a 2014-től kezdődő közös fejlesztések minél hatékonyabban és fenntarthatóbban valósuljanak meg a Duna-térségben is. Remélem, hogy e folyamat során a továbbiakban rendszeresen találkozunk majd szakmai fórumokon, konferenciákon, hogy megvitassuk az előttünk álló fejlődési irányokat. Köszönöm minden jelenlévőnek, hogy jelenlétükkel támogatják törekvésünket és őszintén remélem, hogy a szakmai konferencia hasznos eszmecserét eredményez a Duna-térség lehetőségeinek, feladatainak, kihívásainak összegzése terén.”

(taps)