De vajon mi az, amiért mégis érdemes annyit utazni értük, azt elárulja a Sárréti Vadásztársaság elnöke, Méhes Lajos:

- A 44 tagot számláló vadásztársaságunk idén 62 éves. Itt már 30 évvel ezelőtt is fácánneveléssel foglalkoztak, csak nem ekkora nagyságrendben. Az előző rendszer vadászati módszereit vettük át. Vegyes vadas terület a mienk, található fácán, vadkacsa, vadliba, nyúl, vaddisznó és szarvas. Fő vonulat nálunk az apróvad, mesterségesen is nevelünk fácánt és félvad kacsát, - évente tízezer darabot fácánból, hatezer darabot kacsából - vadásztatásra és saját vadászatra, valamint a törzsállomány pótlására. Fő bevételi forrásunk a fácán- és vadkacsa-vadászatból adódik, így anyagilag is rentábilis a társaság. Fejér megye 74 vadásztársasága között a mienk az első 10-ben van, területarány nagyságát tekintve. Két éve megkaptuk a Gróf Nádasdy Ferenc Emlékérmet. Nádasdy Ferenc hozta létre az 1800-as években a Magyar Vadászok Országos Szövetségét. Felismerte annak fontosságát, hogy nem elég a természetes alapanyagú állomány, azt mesterségesen is pótolni, nevelni kell. Azok a vadásztársaságok, aki ennek szellemében dolgoznak, kaphatják meg ezt a kitűntetést.
- Kik a visszatérő vendégeik?
- Szaud-Arábiától kezdve, Ausztrián, Németországon, Olaszországon, Franciaországon át, Angliáig. Az angolok, akik híresek a skóciai jól repülő, nevelt fácánok hatalmas vadászatáról, meglepetten vették észre, hogy nálunk magasabban repülnek a fácánok. Miután befejezték a vadászatot, letették a kalapjukat és megtapsolták. Azóta is visszatérő vendégeink. Az olaszok a vízi madarakra, vadkacsára, vadlibára jönnek. Osztrák és német vendégeink általában őzbakra lőnek, huszonöt éve járnak hozzánk vissza.

- A vadásztársaság tagjai most is dolgoznak. Ez a társaság mitől más, mint a többi?
- A tagok tartják fenn, teljes egészében a munkájukra alapozva biztosítják a működést. Ez egy egyszerű „paraszt” vadásztársaság, mert egyszerű emberekből áll. Megértették, hogy ha dolgoznak, akkor vadászhatnak is. Sajnos, a mai anyagi viszonyok között, más konstrukcióban már régen nem vadásznának.

A vadásztársaság egyik tagja, Szántó József vadászat helyett szívesebben főz. Ott jártunkkor vadkacsa rotyogott a kondérban, éppen a területrendezésen tüsténkedtek a társaság tagjai. Az alsószentiváni születésű, történelem szakos nyugállományú iskolaigazgató a helytörténet avatott szakértője, az illatos ragu mellett mesélt:

- Alap nagyon régi település, már őskori maradványok is találhatók a környéken. A legenda szerint több ezer évvel ezelőtt, fekvésénél fogva stratégiailag meghatározónak számított, a Kárpát-medence központi helyeként. A dombon volt felső Alap, ahol a kastélyok is épültek. Az alsó alapi Aranyhegy mellett az 1770-as években, - amikor a templomépítésre nem adott a község földet, - kénytelenek voltak feltölteni a mocsaras területet. Ide azok az emberek települtek, akiket a Kollerek és Szluhák meg a többi kisbirtokosok elküldtek, mert valamit elkövettek, s a birtokaikon tovább már nem aludhattak, de napszámba azért továbbra is járhattak az uraságokhoz dolgozni. Minden esztendő január 1-én Kaba környékéről toborozták a summásokat Alapra és Alsószentivánra.

- Az „Alapiak kincse” létezik?
- Az „Alapiak kincse” egy legenda. Alapi Gáspár kisbirtokosnak itt voltak birtokai, állítólag itt raktak el régebben aranyat. Szentivánon is voltak kincsek, egy kőkecskébe rejtették azokat. Négy török férfi megjelent 1923-ban, a Kerékhegyen megtalálták a kőkecskét, elvitték annak tartalmát. Alapon a Belátó-hegyen, a Sóhordó út mellett nagy valószínűséggel tettek el ugyanúgy kincseket. Dunaújvárostól Sárkeresztúron át, Dunakömlődig, Paksig, több mint 600 darab kurgán – temetkezési halom - van. Ezek régen tele voltak kincsekkel. Ma is van olyan, amit még nem bontottak meg. Feltételezések szerint így került a köztudatba az „Alapiak kincse”. Nem is biztos, hogy az alapiaké volt…

Alap
A települést a környék besenyő falvaival együtt a Besenyő vezérek alapították az Árpád-korban. Az oklevelekben a neve a 13. század végén jelenik meg Olup alakban. Népessége jelenleg 2068 fő. A lakosság jelentős része Dunaújvárosban, illetve Székesfehérváron dolgozik. A mezőgazdaságból egyre kevesebben élnek.

Szente Tünde