- Remek kezdés után jött egy nagy visszaesés. Ez csak egy bukkanó volt a hosszú úton?

Donald MacLean: - Minden csapatnak, bármelyik ligában versenyezzen is, voltak, vannak és lesznek hullámvölgyei a szezon során. Mi sajnos túlságosan megnyugodtunk és hátradőltünk a remek startot követően, ezért most a legfontosabb feladat az, hogy megtaláljuk újra azt a receptet, ami korábban sikeressé tett minket. Nyilvánvalóan nagyon nehéz huszonkét különböző embert folyamatosan motiválni, de ez a szépsége ennek a munkának.

- Az utolsó három mérkőzésen tizenhat kapott gól mellett négyet tudtuk lőni. A probléma inkább a támadásokból vagy a védekezésből gyökerezik?

Donald MacLean: - Egyértelműen a teljesítmény és a koncentráció hiánya az, ami miatt ilyen vereségeket szenvedtünk. Az sem kétséges, hogy a védekezésünkön javítani kell. Ez azonban nem azt jelenti, hogy kizárólag a hátvédek munkája nem volt megfelelő, hiszen a csatároknak ugyanolyan felelősen kell hátul dolgozni, mint elől.

- Mi lehet a győzelemhez visszavezető út receptje?

Donald MacLean: - Két szóval tudok erre a kérdésre válaszolni: kemény munka! Ha a srácok újra belevágnak és jégen és azon kívül is folyamatosan a határokat feszegetik, illetve száz százalék körüli teljesítményt nyújtanak, akkor vissza fogunk tudni térni ahhoz a teljesítményhez, amit a Kontinentális Kupa előtt mutattunk például a Miskolc ellen!

- Kiss Ákos eligazolt. Pótolható lesz a 97-es?

Donald MacLean: - Mindenki pótolható szinte, de sosem jó, ha egy jobbkezes kulcs offenzív játékost veszít el a csapat. Természetesen ez a profi sport velejárója, játékosok jönnek és mennek, a jó csapatok tulajdonsága pedig, hogy mindig tudnak alkalmazkodni az épp aktuális körülményekhez.

- Tervezi a csapat idegenlégiósok szerződtetését?

Donald MacLean: - Az egyik legkevesebb import játékossal rendelkezünk a ligában, megpróbálunk annyi lehetőséget adni a fiatal magyar és a helyi játékosoknak, amennyit csak lehetséges, de természetesen nyitott szemmel járunk, és ha a vezetés és az edzői stáb is úgy gondolja, hogy valaki segítségünkre lehet a kitűzött célok elérésében, akkor valószínűleg lépni fogunk.

- Hogy egy kicsit személyesebb vizekre evezzünk: néhány rekordot még mindig tart az AHL-ben. Mi volt a titka?

Donald MacLean: - Nagyon egyszerű filozófia szerint játszottam régen: ha nem szerzel gólt olyan helyzetből, amit nem lősz el. Emellett persze a kemény munka és az önbizalom sem hiányzott belőlem, de alapvetően igyekeztem minden helyzetből kapura lőni és aztán teljes erővel a kapura törni.

- Hogy tetszik Dunaújváros, az emberek és a csapat?

Donald MacLean: - Remek élményekkel gazdagodtam az elmúlt hónapok során. A játékosokkal jól lehet együtt dolgozni, vevők a stílusra és a taktikára is. A város egy kicsit kisebb, mint amihez szoktam, de szerencsére pont ebből fakadóan kiváló hely a családomnak, egy kicsit nyugodtabb életet élhetünk itt. Az ötéves fiam itt kezdte el a jégkorongot komolyan művelni, tornákra járunk, ha épp nem a felnőtt csapattal dolgozom, őt nézem a jégen – igazi Acélbika lett pár hónap alatt. Egy remek, győzelmi tradíciókkal rendelkező egyesületnél kezdhettem meg a vezetőedzői pályafutásomat, ami nagy megtiszteltetés, és csak remélni tudom, hogy közösen érjük majd el a következő sikereket a Dab.Docler csapatával!