Szeptember 8. az írástudatlanság elleni küzdelem világnapja, amit mi a lakosság 20-30 százalékának funkcionális analfabetizmusával "ünneplünk".

Gyerekeink ötöde hagyja ott az általános iskolát évente úgy, hogy nem érti, amit olvas, a felnőtteknél pedig még rosszabb ez az arány. Erőltetjük a ma már használhatatlan kötelező olvasmányokat, miközben a kerettanterv szerint "csak a halott szerző a jó szerző". Ugyanakkor majdnem minden a családban dől el.

A kodályi alaptétel, miszerint a zenei képzésnek már 9 hónappal a gyerek születése előtt meg kell kezdődnie, az olvasásra is igaz – véli a Magyar Olvasás Társaság tiszteletbeli elnöke. Mint Nagy Attila emlékeztet, az édesanya már magzati és csecsemőkorban beszéddel, énekkel, mondókákkal, rigmusokkal varázsolja el – jó esetben – a gyermekét, akit később a szülő- és nevelőtársak látnak el további szellemi táplálékkal. Ebben az esti meséknek ugyanolyan fontos szerep jut, mint a gyerek saját könyvespolcának.

Ha arra vagyunk kíváncsiak, mi lehet a gyerek olvasási képességeinek hátterében, először nézzük meg, hogy otthon mennyi könyvet tartanak, majd azt, vannak-e saját könyvei a gyereknek. Az olvasási nehézség vagy a kifejezett érdeklődés ugyanis főként a családi háttértől függ. De nem csupán a házi könyvtár meglététől, hanem attól is, hogyan kommunikálnak egymással és a gyerekkel a szülők és hozzátartozók. Szakemberek megállapították, hogy a diszlexiával küszködő gyermek mögött sokszor a hadarva beszélő, szűkszavú nevelő áll. Természetesen az óvodák felelősségéről sem feledkezhetünk meg.

„Ebbe kapcsolódik be később az iskola, ahol az igazgató beállítottsága, a tantestület felkészültsége is meghatározó abban, hogy a diákok mennyire lesznek hajlandóak olvasni, majd értelmezni az olvasottakat.” Az említett nemzetközi vizsgálat szerint például 14 ponttal dobja meg a gyerekek képességeit csupán az, ha van az iskolának saját könyvtára.

Érdekes adat az is – mutat rá Nagy Attila –, hogy hazánkban a felekezeti iskolák sokkal jobban teljesítenek az írástudatlanság elleni küzdelemben. A szakember szerint ezekben közelebb áll egymáshoz a tantestület, a szülők és a diákok értékrendje, s a szigorúbb szabályrendszer révén a tanulók feladattudata is erősebb. Mindez persze nemcsak a felekezeti iskolák sajátja, hanem számos alternatív iskola és a „jó általános iskola” is kiemelten fontosnak tartja a szülőkkel való harmonikus együttműködést.

Az iskolaválasztás a szülők elemi joga, de – Nagy Attila szerint – érdemes lenne ezektől az iskoláktól megtanulni ezt az együttműködést. Ahogy az sem utolsó szempont, hogy az analfabetizmus összképét tekintve a fiúk is tanulhatnának a lányoktól: a felmérések szerint a lányok körében sokkal alacsonyabb a funkcionális analfabéták száma. Nagy Attila ezt azzal magyarázza, hogy a diáklányok eleve szabálykövetőbbek, konformistábbak az iskolapadban.

Nincs értelme a kötelező olvasmányoknak?!

„Az olvasmányok megválasztásával a fiúk kedvében kellene járni” – véli a szakember. Írni és olvasni ugyanis akkor fog a gyerek, ha érdekli az, amit lapozgat, ha örömet okoz az olvasás.

Ezzel kapcsolatban sokszor felmerül, hogy mennyire elavult a kötelező olvasmányok listája. Ma is nagyjából ugyanazokat a köteteket – A kőszívű ember fiai, Egri csillagok, A Pál utcai fiúk, Légy jó mindhalálig stb. – kell elolvasnia a diákoknak, mint fél évszázaddal ezelőtt. Pethőné Nagy Csilla irodalomtanár-tankönyvszerző lapunknak korábban kifejtette, ő nem is szereti ezt a fogalmat. Szerinte az irodalomóra ugyanis arról szól, hogy szövegekről, közös élményekről beszélgetnek a gyerekek a tanárral. „Ha nincs közös olvasói tapasztalatunk, akkor ez nem működik. Ilyen értelemben közös olvasói tapasztalat lehet Varró Dániel Túl a Maszat-hegyenje, de Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című ódája is. Nem azért olvasunk el egy szöveget, mert kötelező, hanem hogy fontos kérdésekről legyen mód beszélni irodalomórán. És nem mindegy, hogy irodalomról tanul a gyermek, vagy irodalmat olvas: hogy irodalmi szöveggel találkozik, vagy a tanár elmondja neki, hogy egy irodalmi szövegről (amit egyébként nem olvasott) mit is kellene gondolnia.”

Arató László, a Magyartanárok Egyesülete egy kerekasztal-beszélgetésen a Kincskereső kisködmönt hozta fel példaként, amit – hiába bizonyult működésképtelennek a kisdiákok körében mára, és a kerettanterv sem írja elő –, még mindig számos pedagógus repertoáron tart. „5-6. osztályban nincs olyan nagy baj, mert A Pál utcai fiúk rendben van, de az Egri csillagok már nem mindenhol tanítható” – mondta Arató, aki szerint a problémák a 7-8. osztályban kezdődnek, amikor a magyartanításba belép a történeti elv. A szakember szerint ennek ékes bizonyítéka, hogy az ekkor tanított Jókai-művek, mivel nem ennek a korosztálynak valók, egy életre elidegeníthetik a gyerekeket az olvasástól.

A problémát egyébként a felmérések is jelzik: „Negyedikben a gyerekek még elég jó eredményt mutatnak, hatodikban picit rosszabbat, és nyolcadikban szignifikánsan rosszabbat. Pedig főként 7-8. osztályban kulcskérdés az olvasóvá nevelés. Aki még 7-8.-ban is szeret olvasni, az nagy valószínűséggel később is fog.

A szakértő szerint az olvasóvá nevelést egy újabb pofon éri a középiskola elején, amikor az ókori és a középkori irodalom kerül terítékre. „A kilencedikesekhez jobban passzolnának a 20. századi klasszikusok. Például előbb kellene tanítani Kosztolányit és Móriczot, mint Zrínyit.” Arató azt is szerencsétlen dolognak tartja, hogy a kortárs irodalom a 12. osztály végére szorul. „A kerettanterv sugalmazása, miszerint csak a halott szerző a jó szerző, ellentétes az irodalom lényegével.”

Control+C, Control+V

A könyvekkel való személyes kapcsolat sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint ahogy azt az egyre digitalizálódó világban gondolnánk – mondja Nagy. A könyv kötése, betűtípusa, az oldalak lapozása is már olyan plusz agyi tevékenységet generál, ami a képernyőn keresztül lehetetlen „Kikerülhetetlen a számítógép az információs társadalmunkban, ám a szövegek értelmezésében nem segít.” Szerinte az egyetemeken készült kutatások is bizonyítják, hogy jobb eredményt érnek el azok a diákok, akik jegyzetelnek az órán, mint azok, akik kizárólag a laptopjukban bíznak.

És bár a Control+C, Control+V kombinációval gyorsabban és könnyebben tudunk kiemelni, másolni és kivonatokat készíteni, a gyorsaság miatt nem leszünk képesek elég mélyen értelmezni az olvasottakat. Helyettesíthetetlen az a tanulási módszer, mely során a gondolatainkat összeszedve tömörítjük a tananyagot, majd saját szavainkkal próbáljuk visszaadni, korábbi ismereteinkhez illeszteni az olvasottakat.

A számítógép olvasási készségeinkre gyakorolt negatív hatásáról nemrégiben készült egy felmérés, melyben az e-könyvet használók lemaradtak a papíralapú könyvek olvasói mögött.

Nagy Attila szerint viszont nem az internetes információgyűjtéssel van a baj, hanem ahogy azt feldolgozzuk. „Az interneten olvasottakról ugyanúgy lehet jegyzeteket készíteni”, ráadásul, ha mindezt kézírással tesszük, akkor feltehetően mélyebb emléknyomok maradnak bennünk.