Ő Balogh Gyula, aki Bogumil lett, majd Kukulkán, később természetgyógyász… Egy jó lelkű ember, aki ugyanolyan derűsen viselte el azt, amikor sok pénze volt, s nagyon sokan szerették, egyre másra tette az adományokat, mint azt, amikor padlóra került, s újból fel kellett kapaszkodnia. Balogh Gyula, Bogumilnak története van, kalandos, szép és esetenként szomorú története, de most megint vidáman és huncutul kacsint rám, tudom a titkot, „hogy lehet a sz*ból aranyat csinálni.” De ne szaladjunk annyira előre a történetben. Így vall FB-profilján magáról:

„1982-ben elhagytam 22 évig tartó elektroműszerészi állásomat a Dunai Vasmű Telefonközpontjában és elhatároztam, hogy feltalálóként fogom keresni a kenyeremet. Ez bejött: azóta a Bogumil nevet megismerték egész Európában. 22 találmányom van és egész termékcsaládot hoztam létre sokféle betegségek ellen. Mint nyugdíjas vállalkozó most is új találmányokon dolgozom.”
Persze néhány sor alatt lehetetlen még csupán elemeiben is feleleveníteni egy izgalmas élet epizódjait. Veseköve révén feltalálta a Bogumil teát, s utána akkor csinált fogyasztó teát, amikor még nem volt össznépi őrület, a hogyan fogyjunk le. Meggazdagodott, akkor keresett havonta milliókat, amikor a legtöbbünk le se tudta írni. Beutazta a fél világot, talán a háromnegyedét is. Közben nem foglalkozott a vállalkozás üzleti részével, s jól kifosztották. Majd újból kezdte, ezúttal Algavit és jön a hajnövesztés, meg mindenféle egyéb gyógyhatású készítmény, egészen jól ment, de még mindig nem volt elég óvatos, s megint elkótyavetyélik kéretlen segítők a megszerzett vagyonát. Ekkor könyveket ír, természetgyógyászattal és gyógyítással kezd el foglalkozni. Aztán törvényi változás, s abba kellett hagynia a gyógyítást, marad a tanácsadás, s újabb találmányokon töri a fejét.

Most ismét rámosolygott a szerencse: van érdeklődő az éltető Sziliciumot és Alginitet tartalmazó ásványi anyagokból kivont hatóanyaga iránt. Sikerült eladnia talajjavításra. Ugyanabban a panel Vasmű úti kétszobás lakásban lakik, amely őrzi az egzotikus útjai emlékeit. Megöregedett, de csak picit, ám ugyanaz a csillogó fény a tekintetében. A nem panaszkodós, örökké előretekintő, békében levő, s békét sugárzó csillogás.

72 évesen újra dolgozik, ismét találmányokon töri a fejét. Az eddig megírt és saját kiadásban megjelent könyveit egy külföldi kiadó sorozatban adja ki. Közöttük Kalandozásaim címmel útleírásai is. Már nem utazik, hiszen olyan felfordult lett a világ. Szabadidejében kutatásaival és szemlélődéssel foglalkozik.
Hogy ennyi lenne a Bogumil-sztori? Számomra ennél lényegesen több. Igazolása annak, hogy nem attól kell tartanunk, hogy soha ne essünk el, hanem elég erőnknek kell lenni arra, hogy fel tudjunk állni. Tudni kell méltósággal elviselni a sorscsapásokat, de a gazdagságot is.