Földünk összezsugorodott!

Az azonnali hír- és képtovábbítás, az internet jelenidejűvé tesz szinte minden történést az északi és a déli féltekén, Ázsiában, Európában, Afrikában, Amerikában. Tíz- és százmilliók szembesülnek azzal, hogy milyen életmódban lehetne részük, ha a gazdag országok valamelyikében születtek volna. Ebben a „tükörben” félelmetes igazán az a nyomor és kilátástalanság, amely százmilliók osztályrésze a forrongó arab országokban, Indiában, Haitin, Dél-Amerikában, az afrikai és ázsiai országok többségében. Európai mércével mérve elképesztő a nyomor világszerte. Annak ellenére, hogy Kína, India, Brazilia és még sok, a fejlődők közé sorolt ország kiváltságos rétegei a felemelkedés útjára léptek.

Iszonyú ellentmondás feszíti a kicsivé zsugorodott Földet! Amelyen immár több mint hétmilliárd ember él! Akik mind szeretnének irigyelt svejci, francia, német, amerikai stb. társaikhoz hasonló körülmények között élni. Ez az, ami NEM LEHETSÉGES! Az „ökológiai lábnyom” fogalma azt fejezi ki, hogy a Föld erőforrásaiból hol mennyit használnak el. Többféle számítás létezik, de mind azt üzeni, hogy kettő, vagy annál is több Földre lenne szükség, ha mindenki úgy élne, mint a fejlett országok polgárai.

Ez az elméletileg igazolt ellentmondás a szemünk előtt, napjainkban tör utat a mindennapokban, a kiegyenlítődés fura-kusza folyamataiban.

A kiegyenlítődés jele az is, hogy mind több ipari terméket állít elő az 1,3 milliárd népességű Kína. Amerikai, német, francia és más országok vállalkozói Ázsiába telepítik gyártó bázisaikat, mert ott olcsóbb a minőségi követelményekkel már megbirkózni képes munkaerő. Az eredmény: a jóléti állam koncepciójából engedni kényszerülnek a fejlett országok, erősödik a megélhetési migráció, példátlan mértékű az európai munkanélküliség, emelkednek az élelmiszer-árak, a környezetvédelemre mind többet kell költeni. Ám a javak megszokott mértékéről – érthetően – senki sem akar lemondani. Ezt üzenik a tömegmozgalmak is.

Mindezt csak tetézte és minden korábbinál nyilvánvalóvá tette a pár éve kirobbant világválság. Gondjainkat lehetne ragozni még, de nem érdemes.

Itt tartunk ma. Miközben fenyeget a globális felmelegedés, miközben – a világ országaiban mindenhol! – áldozatot kellene hozni (magyarul javakról lemondani költséges energetikai befektetésekre kellene költeni) a klímaváltozás felgyorsulásának megakadályozása érdekében!

Kilátásaink tehát nem bíztatóak.

Éppen ezért félre kellene tenni MINDEN! a nagy kérdésekhez képes kisstílű huzakodást pártok, érdekcsoportok, országok között. Értelmes megegyelésekre lenne szükség kivétel nélkül mindenhol. Mert a tét sokkal nagyobb, mint amit nyerni lehet ilyen-amolyan felülkerekedésen.

Ez van. Akár tetszik, akár nem.

Cs. Gy.