Már az Illúziók forgatása során megszületett az ötlet: olyannyira inspirált a két kisfiúval való közös munka (Márk és Nicolas), hogy beszélgettünk róla, vajon milyen lenne egy egész filmet szinte csak gyerekekre bízni? Veszélyes feladat, hiszen az elmúlt húsz évben nem igazán készült ifjúsági film Magyarországon, nincsenek szem előtt kimagaslóan tehetséges gyerekszínészek, és a képzési háttér sem a legtökéletesebb.
Vagyis nagy fába vágjuk a fejszénket, ha ezzel a műfajjal próbálkozunk, nem lesz könnyű megtalálni az alkalmas főszereplőket – tűnődtünk. De ahogy az már lenni szokott, félretettükaz ellenérveket, és inkább a történetre koncentráltunk.
Ezúttal elengedtük a fantáziánkat. Értendő ez alatt, hogy nem számoltunk hogy nem számoltunk az alacsony költségvetéssel s a lehetséges korlátokkal, elkezdtünk agyalni, sztorizni, majd pár hónap alatt megszületett egy vaskos (150 oldalas) forgatókönyv Laxadurion címmel. Persze ez idő alatt nem kerültünk semmivel sem közelebb a megvalósításhoz, hiszen anyagi lehetőségeink nem
növekedtek, és ez a frissen papírra került epikus mű inkább igényelte volna a Harry Potter költségvetését, mintsem az általunk megszokott (és megszerezhető) pénzösszegeket. De nem is ezért írtuk, tisztában voltunk vele, hogy ez a könyv inkább csak ujjgyakorlat, bevezető és kísérlet, amely egy általunk korábban nem múvelt múfajt próbált kitapogatni. Eltettük a jövőnek és az asztalfióknak, majd nyomban belefogtunk egy hasonló, ám megvalósulási esélyeit tekintve reálisabb történet kidolgozásába.
Sherlock Holmes nevében – a cím született meg először. Nem véletlen, hiszen első„regényem” címe ez, amelyet nyolcadikos koromban vetettem papírra. Semmi köze a mostanifilmhez, a történet Párizsban játszódott, ahol négy fiatalember alapít egy nyomozóirodát, és különös kalandokba keverednek, időutazással és hasonlók. Akkoriban – Sherlock Holmesrajongó srác lévén – számos hasonló történetet írtam, és persze a távlati tervek között az is szerepelt, hogy egyszer forgatok egy Sherlock-filmet: most itt volt a lehetőség.

Az egyértelmű volt, hogy nincs szándékunkban feldolgozni egyik klasszikus Conan Doyle novellát sem, és maga a nagy detektív is kimarad a cselekményből. Viszont elég világosan láttunk magunk előtt két élénk fantáziájú kisfiút, akik egymást Holmesnak és Watsonnak szólítják,majd a nyári szünet alatt belekeverednek valami rejtélyes bűnügybe – de ennél tovább nem jutottunk az első körben. Időközben gyanakodni kezdtem, hogy Sherlock Holmes név jogvédett márkanév, és a gyanú beigazolódott: kiderült, hogy magukat az eredeti történeteket már nem, de a karakterek neveit bizony szerzői jog védi, felhasználásuk engedélyhez kötött. Így nem volt más választásunk, mint megkeresni az angol jogtulajdonost (aki történetesen egy magyar származású hölgy), és tájékoztatni a terveinkről. A tárgyalások eredménnyel jártak, így immáron nyugodt szívvel keresztelhettük el még nem is létező karaktereinket Holmesnak és Watsonnak, valamint megtarthattuk a film tervezett címét is.

2009 Szilveszterét Nyíregyházán töltöttem, és egy este azzal a szándékkal feküdtem le aludni, hogy éjszakameg fogom álmodni az alaptörténetet. Hajnalban arra keltem, hogy valami zavaros álmom volt kisvárosban eltűnt gyerekekről. Hm, ez nem volt rossz alap, még ha nem is különösebben eredeti, viszont a fantáziám beindult. Leültem a számítógép elé, és pár óra alatt papírra vetettem egy szinopszist elejétől a végéig, csattanóval együtt. Roppant elégedett voltam önmagammal, és azonnal elküldtem az irományt Márknak, hogy forgatókönyvírói szemszögből pillantson rá a történetre. Csalódás ért: nem tetszett neki. Én is
csalódott voltam, mert nem volt más ötletem. Aztán Márk mégiscsak úgy döntött, hogy foglalkozik a dologgal, megtartott pár karaktert, és elkezdte átalakítani a mesémet olyannyira,hogy a végén már csak nyomokban emlékeztetett az eredeti vázlatra. Ezzel több hónapos e-mailezgetés vette kezdetét, és pár száz oldal levélváltás után egy napon megszületett az a húsz oldalas részletes szinopszis, amely már megfelelalapnak tűnt egy forgatókönyvhöz.

Ebben a fázisban kerestük meg két barátunkat, Hamvas Dánielt és Sipos Tamást, mindketten scriptdoctorként tevékenykednek, ezért nagyon jó érzékkel képesek darabokra szedni és megfelelő változtatási javaslatokkal újra összerakni egy történetet, vagy akár késznek gondolt forgatókönyvet. Újabb levelek tucatjai születtek, és ismét változott a történet.
Bekerültek új karakterek, kegyvesztettek lettek régebbiek, de úgy látszott, hogy jó nyomon vagyunk. Mindeközben eltelt a 2010-es év, és azzal is el kellett kezdenünk foglalkozni, hogy kivel és hogyan fogjuk megcsinálni a filmet.

Váczy Károly, az Illúziók producere nagyon lelkes volt, amikor előőzör hallott új tervünkről, főleg, hogy kezünkben volt a névhasználathoz szükséges engedély is.
Mivel már közeledett az év vége, szükségünk volt egy határozott bólintásra, hiszen a könyv ismeretében tudtuk, hogy több hónapra lesz szükségünk az előkészületekre, és tavasszal már forgatnunk kell, ha időben végezni akarunk.
Kiszámoltam a költségvetést, elkészítettem a gyártási tervet, Kari igent mondott, és így abban a biztos tudatban töltöttük a karácsonyi ünnepeket, hogy 2011-ben komoly munka és egy nagy kaland vár ránk.
( Részlet Bernáth Zsolt : Forgatási napló című művéből)