Gyula a 10 méteres légpisztolyban a 12. helyen végzett. A 25 méteres sportpisztolyban a 18. helyen, míg a hatvanlövéses szabadpisztolyban a 21. lett.

Gyuszkó, a kitartó

Lapunknak elmondta, hogy ugyan eddigi legjobb eredményével zárt, mégis van egy kis hiányérzete:
- Az igazi siker, a sok edzés, a rengeteg lemondás, a fizikai és érzelmi fájdalmak elviselése ellenére, a siker még adósom maradt! De küzdök tovább, mert vallom, hogy a befektetett energiának egyszer ki kell jönnie, és érzek még magamban annyi erőt és tüzet, hogy Tokióban ismét bizonyítsam, többre vagyok képes! – meséli Gyula.
Persze, azt sem árt tudni, hogy másfél éve egy makacs mély-hátizom gyulladással küzd és májusban begyulladt a teniszkönyöke is a lövő kezében, amely miatt másfél hónapot kellett kihagynia a felkészülésben. Sőt, az indulás előtt még egy kisebb baleset is érte. Nyaralás közben összecsuklott alatta egy ágy, és úgy beverte a fejét, hogy három öltéssel kellett összevarrni. Feltehetőleg agyrázkódást szenvedett, mert több napig fájt a feje és szédült. S ha még ez sem lett volna elég, augusztus 19-én hirtelen elhunyt az édesanyja, akit 27-én temettek el. Gyula pedig szeptember 3-án már a repülőgépen ült, hogy ilyen előjelek után beteljesítse álmait.
Nem csoda, hogy az első versenyszám után zokogásban tört ki a lőállásban.
- Végig bíztam magamban és az előtte elvégzett három év nyolc havi munkámban, mert azt nagyon nagy becsülettel és keményen dolgoztam végig! Heti tíz edzést végeztem, sok-sok edzőtáborban voltam, rengetegszer távol a családomtól. Ám, azt gondolom, hogy jönni fog a siker! Csakúgy, mint anno a búvárúszásban! Abba is bele kellett tenni 10-15 évet. Immár 12 éve lövök, és szeretnék kijutni Tokióba is. De előbb utánajárok, hogy minként lehetne újra száz százalékos a könyököm.

Edina, az összetartó

Persze, ahogy a mondás is tartja, minden sikeres ember mögött ott áll egy asszony is. Gyula esetében sincs ez másként. Felesége: Gurisattiné Nagy Edina, a legszörnyűbb és legrettenetesebb pillanatokban is mellette volt. Amikor Gyuszkó balesetet szenvedett, mi sem volt számára természetesebb, minthogy még nagyobb szüksége van őrá! És ez azóta sincs másként. Edina azonban nem csak feleség és családanya, hanem edző is.
- Bármilyen meglepő – magyarázza – nagyon fontos, hogy a családot is összetartsam, és segítsem, de számomra az is, hogy az uszodában a kicsikkel is foglalkozzam. Persze, az időm nagy részét így is a család teszi ki. A fiúnk: Gergő, amióta megszületett, azóta velem van, most is itt edz az uszodában. Ez a mi családunkban nem meglepő, mert a lányaink is itt nőttek fel. A szűkebb családunk mellett a búvárúszók és a sportolók a mi nagy családunk.
Edina a munkája mellett logisztikából akár diplomát is kaphatna. Nagyobbik lányuk: Lilla többszörös bajnok búvárúszó, emellett Dél Walesben pszichológiát tanul az egyik egyetemen. Kisebbik lányuk: Gréta, a búvárúszást cserélte néhány évvel ezelőtt a vízilabdára és sikeres játékos, korosztályos és felnőtt válogatott pólós lett, aki a helyi csapat meghatározó tagja. Gyula pedig nem csak paralimpikon lövész, hanem horgászatban is világbajnok.
- Köszönöm, egyelőre jól bírom erővel és energiával. – mondja mosolyogva Edina. – Nagy öröm számomra és kielégít a családban betöltött szerepem. Igyekszem minden feladatomat ellátni, de sok segítséget kaptam és kapok a szüleinktől is. Emellett egyfajta kalendárium vagyok, mindenkinek fejben tartom, hol, mikor és mit kell csinálnia. A lányoknak és Gyuszkónak is csak az a dolga, hogy a saját sportágával és a tanulmányaival foglalkozzon. Igyekszem észben tartani a versenyeket, ha kell, Lillának egyetemi tananyagot keresni angolul, és figyelni a napi feladatokra.

Egy nem átlagos család

Természetesen nálunk egy kissé másként mutat egy-egy nap, pláne egy hétvége, mint az általában megszokott. A főzés, mosás, takarítás munkálatait inkább hétköznap végzem el, vagy előfordul, hogy valami éjszakára kerül, mert hétvégén erre nincs időm. Akkor mindenki versenyen van, és ha csak tehetjük, akkor egymást nézzük, támogatjuk, szurkolunk a szeretteink sikeréért. Nyáron pedig mindez hatványozottabban fordul elő. Ekkor ez intenzívebb, mert mindenki edzőtáborban van és utána beindul a versenyszezon. Gyuszkó két sportágban is versenyez, így három családtagom négy versenyszezonban vesz részt egyszerre, szóval mozgalmasak a napjaink. S talán ezért, vagy mindennek ellenére még normálisnak tartjuk magunkat! - mondja mosollyal a szája szélén. Aztán hozzáteszi: - A nagyszülők mindig is sokat segítettek, pláne amikor a lányok kicsit voltak. Akkor nagyon rájuk voltunk szorulva. Amikor Gyuszkóval megtörtént a baleset, utána végig az uszodában voltam, dolgoztam, próbáltam rendbe hozni a búvárklubot és összetartani a családot.
- Minden edzőtábor, minden versenyre történő felkészülés más és más egy kicsit. Az olimpiai évek mindig húzósabbak. Az idén is alig látták a gyermekeim itthon az apjukat, mert folyamatosan Tatán volt. Csak egy-egy napra jött haza, sokszor ekkor is tiszta ruhákért. Tudniillik rengeteget készült a paralimpiára. Ráadásul egy időpontban volt Lilla Európa-bajnoksága és Gyula paralimpiája. s, hogy fokozzuk, Gréta Szegeden volt egy vízilabda tornán. Amíg mi Gergővel vittük fel Gyulát a reptérre, Lilla egyedül utazott az Eb-re. Szóval a versenysport sok lemondással jár. De előfordult már olyan is, hogy Gréta Amerikába utazott, Apa pedig Ausztráliából repült hazafelé. A gépeik pedig igen közel voltak egymáshoz. Tréfáltunk is, hogy akár integethettek volna egymásnak.

Persze azért ez a paralimpia jobb is volt egy kicsit, mint az előzőek. A mindennapi közvetítések közelebb hozták őt. Nem számított hány óra volt az időeltolódás, megnéztük a versenyeit. Vele, mellette voltunk akkor is…Csak azt a sok munkát sajnálom, amit Gyuszkó belefektetett ebbe az olimpiai ciklusba… Remélem, egyszer megtérül majd!