A felsőfokú technikum átszervezésével jött létre a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kara, amely 2000-ben önállósodva Dunaújvárosi Főiskola néven folytatta működését. A kötet szerkesztői a felsőoktatási intézmény legfőbb történéseinek rögzítésére vállalkoztak.

Az elmúlt évtizedek során több mint tizenötezer hallgató szerzett oklevelet, több százan dolgoztak, oktattak itt. Kép- és hírarchívumokból idézik vissza a technikumok korát, a főiskolai kar időszakát, valamint az önállóság első évtizedét. A mellékletekben találhatók a hallgatói létszámadatok, az egyes szakok, a sportélet főbb eseményei, a hallgatói önkormányzatok, a hagyományápolás, az intézmények szervezeti egységeinek és vezetőinek változásai, kitüntetések, díjak, végül elismerések zárják a sort.

A kötetből nem hiányozhatnak a visszaemlékezések sem, többek között megszólalnak a korábbi főigazgatók, köztük dr. Molnár Lászlóval, majd dr. Bognár László rektor és helyettesei. A kötet elkészültéhez forrásként szolgálnak a korabeli sajtóorgánumokban megjelent írások, az elődintézmények történeti évkönyvei. A kötet felelős szerkesztője: Lak Gyöngyi.

Dunapentele, Sztálinváros, Dunaújváros numizmatikai emlékeinek összegyűjtésébe kezdett két évvel ezelőtt Asztalos Andrásné, a Berán Lajos Éremgyűjtő Kör elnöke. Az ennek nyomán elkészült könyv 1950-től 2010-ig, a város hatvanéves történetéhez kötődő vert érméket, öntött érméket, maratott érmeket, vert plaketteket, dombornyomatokat, kitűntetéseket, sportérmeket, jelvényeket, kulcstartókat katalogizálja.

A legnagyobb nehézséget az 1950 és 1955 közötti érmék azonosítása jelentette, bár akkoriban a Magyar Pénzverő Nemzeti Vállalat állította elő többségüket. A tervezők között dunaújvárosi képzőművészek nevei szerepelnek: E. Tóth Ila, Cyranski Mária, Palotás József, Vass János, Friedrich Ferenc, Pintér Lajos, Rozsnyai Sándor és Rohonczi István. Az általuk tervezettek többségét a Dunai Vasmű öntödéjében öntötték, így nem hiányozhatott a kötetből az 1951. november 7-ei első öntés alkalmából készített plakett sem. Miként az érmek között fellelhetők a Dunaferr vezérigazgatói - Borovszky Ambrus, dr. Szabó Ferenc, Horváth István, Tóth László, Hónig Péter valamint Sushil Trikha – portréit ábrázolók, amelyeket a Dunai Vasmű alapításának hatvanadik évfordulóján 2010-ben vehettek át személyesen avagy hozzátartozóik. A könyvet dr. Kiss József Géza fotói alapján Asztalos Andrásné szerkesztette.

Miskolczi Miklós Sztálin- és Dunaújváros vendéglátás történetét írta meg a Babgulyás ezüstkanállal – Lapok a vendéglátás dunaújvárosi történetéből címet viselő kötetében. A város történetének új megközelítésű feldolgozása képet ad a szocializmus természetéről, a háború utáni gazdasági és társadalmi változások átpolitizált világáról. A szerző korábban már készített szociográfiákat az épülő városról: „Az első évtized” vagy a „Város lesz csakazértis…” címmel jelentek meg átfogó tanulmányai. Részlet a könyvből: „Hihetetlen. A síppal, dobbal, nádi hegedűvel meghirdetett és az 1950. január elsején kezdődő I. Ötéves Terv leghíresebb (és legnagyobb) beruházásának előkészítésekor a népköztársaság kormánya alighanem elfelejtette, hogy az ide küldött szálláscsinálók, építőmunkások már másnap enni szeretnének. Mi tagadás: inni is……a kezdeteket, az első 10-18 esztendőt (stílszerűen) kétágú villához hasonlíthatjuk. A villa egyik ága az építkezést közvetlenül kiszolgáló üzemi étkeztetést, másik ága pedig már a majdani városra kacsintó kereskedelmi vendéglátás megteremtését jelenti.”

Dunaújváros várossá nyilvánításának 60. évfordulójára készült a Dunapentele, Sztálinváros a korabeli sajtó tükrében 1951 című kiadvány, amelyet a József Attila Könyvtár jelentetett meg. A városban a József Attila Könyvtár állományában találhatók meg a város alapításától kezdve a helyi újságok, a Szabad Nép és a Népszava évfolyamai. Ebből a lehetőségből kiindulva készítették el kiadványukat. A válogatásban olvashatók a városépítésről szóló cikkek, s mellettük úgynevezett „kis színesek”, amelyek segítik felidézni az ötvenes évek elejének hangulatát. A kötet előszavát Katona Zsuzsa, a könyvtár igazgatója írta. Az újságcikkek mellett képek is láthatók a kor jellegzetes relikviáival, a kiegészítéshez Békési György gyűjtő segítséget nyújtott. A Gadanecz Júlia szerkesztette brossúra a Magyar Közlöny 1951. április 29-i számával indít, amely tartalmazza a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 1.007/1951.(IV.29.) számú határozatát Dunapentele községnek várossá fejlesztése tárgyában: „Dunapentele községet – közvetlenül a megyei tanács alá tartozó – várossá kell fejleszteni. Az új város ideiglenes neve: Dunapentele. A jelen minisztertanácsi határozat végrehajtásáról a belügyminiszter gondoskodik. Dobi István s. k., a minisztertanács elnöke.”

Szente Tünde