Erdős Erzsébet ízig-vérig könyvtáros volt. Olyan, aki mindig tudta valahonnan, valamiből, hogy kinek, milyen könyvre van szüksége. Igazi otthont teremtett a Ságvári fiókkönyvtárból. Persze, ahogy egy közösségben szokás lassan megtudott az ember egyet s mást a másikról, így én azt, hogy képzett grafológus és asztrológus is egyben...
Aztán nyugdíjas lett, odahagyta a könyvtárat, s egy idő múlva azt hallottam, hogy az év jelentős részét Indiában tölti. Kíváncsi voltam arra, hogy mi indította, hogy belevágjon a nagy kalandba....

- Igen, persze, hogy féltem, azutàn nem, majd megint féltem. Ez meg is felel a valóságnak, de.. Valójában arra jöttem rá, hogy csak be kell mennem egy utazási irodába és kérni egy retúrjegyet Budapestről Bangaloreba. Mikor ezt megtettem, olyan hatalmas öröm és felszabadultság járt át. Attól kezdve félelemnek nyoma sem volt bennem.

- És miért pont India?

- Az igazságot kerestem mindig. Volt bennem egy érzés: valami nincs rendben. Egy csodálkozás, hogy tényleg így működik, ilyen a világ, ilyen vagyok én? Hogy lehet, hogy az, amit látok, megélek, a tanultak, a hallottak szerint működik? Így jött életembe az asztrológia. Azt tapasztaltam, hogy van sors és nem lehet megváltoztatni. De akkor melyek az én lehetőségem? Mit tehetek magamért, ha valami nem tetszik? A vilàg megváltoztatásàban nem hiszek. Mindenki ezt akarja. És mindenki a másikon akarja kezdeni. Ramana Maharshi tanításában, személyében a teljességgel találkoztam. Ganga (Ramana tanitványának a tanítványa), mint élő Mester mutatja az utat. Amikor az információk, a tapasztalatok összeértek bennem, egy felszabadult pillanatban megéreztem, hogy mehetek/jöhetek Indiába, a Ramana ashramba. Ez egy dél- indiai kisvárosban, Tiruvannamalaiban van. Így jöttem világgá! Először 2009-ben.

- Láttam a közösségi oldalra feltöltött képekből, hogy barátokra tettél szert... Mi köt össze benneteket?

- A barátságok itt könnyen alakulnak. A tamilok impulzívak, kíváncsiak: honnan jöttél, hogy hívnak, mikor jöttél, meddig maradsz. Nekik mindent tudni kell.
Indiában hivatalos nyelv az angol és valóban sokan beszélik is, habár gyakran egyéni módon. Én nem beszélek angolul. Megvettem a repülőjegyet és elkezdtem keresni egy angol nyelvtanfolyamot. Épp nyári szünet volt. De a hiányos nyelvtudás mellett is voltak, vannak barátaim. Tamilok, romànok. A legtöbb persze magyar. Jönnek és mennek. Néhány hét vagy hónap és lehet, hogy nem találkozunk többet. De egy biztos, hogy ugyanazt akarjuk mindannyian. Keressük azt, ami állandó, ami örök. Ehhez nem kell sem az angol, sem a tamil, sem a magyar nyelv ismerete. Itt sokkal tisztábban, egyértelműben látszik minden. A találkozások maguktól jönnek létre. Az ember mindig ott van, ahol lennie kell, és azt teszi, amit tennie kell. Nem lehetséges másként. Az ellenállás azonban nagyon megnehezíti az életet. Magyarországon sokan ismerik Ramana tanítàsait, több könyv jelent meg és van egy baráti társaság is. Velük vagyok kapcsolatban 7-8 éve. A társaság tagjai fordították és fordítják a Ramana könyveit és többen voltak itt az ashramban. Amit tudtam, azt jórészt tőlük tudtam.

- Mi az, ami teljesen más volt, mint amire számítottál?

- Azt hittem nincs sok elvárásom. Tévedtem. Például azt hittem, hogy ismerem egy kicsit az indiai zenét. Egy teljesen ismeretlen és szokatlan dallamvilággal találkoztam itt. Azt hittem, hogy ismerem egy kicsit és szeretem az indiai ételeket. Három-négy nap után rá kellett jönni, hogy nem tudom megenni. Szerencsére nem voltam beteg. Körülbelül két hétig tartott, míg találtam megfelelő lehetőséget. Ma már meg tudom enni az itteni ételeket, sőt az ashram konyhàját kifejezetten megszerettem.
Nem részletezem. Minden más volt: a közlekedés, az öltőződés, a viselkedés. Itt sokkal közvetlenebbek az emberek, ám sokkal zajosabbak is.

- Miből élsz?

- Itt olcsó az élet. A jelenlegi lakbérem 17 - 18000,- Ft-nak felel meg. Ételre, mosószerre kb. 15000- et költök. Még egy kis nassolás is belefér, 35,- Ft- nyi összegért már kapok finom süteményt. Az átlag kereset itt 2-4000,- Rúpia. Ez 7500 - 15000,- Ft- nak felel meg. Ennyiből nem nagyon lehet megélni. Főgondom a repülőjegy. Féléves turista vízumot kaphatok csak. A repülőjegy nagyon drága 240000,- Ft. Szeretnék korlátlan vízumot kapni, akkor nem kellene félévente hazamenni. Áldozatot is hajlandó vagyok érte vállalni érte, munkát is vállalok, ha ehhez ez szükséges.
Erdős Erzsébet beszámolójának folytatását a www.infodunaújvaros.hu honlap blog-rovatában olvashatják.