A Dunaújváros PASE labdarúgó csapatának sportigazgatója, Dobos Barna még az áprilisi szülői értekezleten kiemelte, hogy milyen fontos az egyesület számára a sérülések megelőzése, vagy ha az már bekövetkezett, utólagos rehabilitációja. Hogy miért fontos ez? Egyértelműen azért, mert egy ekkora egyesületnek már játékosai egészségi állapotára is kiemelten figyelmet kell fordítania. Fejlődő, igazi nagy közösséggé változott az utóbbi két évben labdarúgó csapatunk, melyet az igazolt játékosok száma is jól mutat. A futballiskolában jelenleg 160, míg az utánpótlás korosztályokban 149 fő van. Közülük 18 fő lány. A felnőtt csapatot 20 fő férfi és 18 fő női játékos alkotja. Az öregfiúkkal együtt így 380 labdarúgója van a Dunaújváros PASE-nak. A labdarúgás oktatása kilenc óvodában és két iskolában tart, amelyek közül ősztől kiemelt szerep jut majd a Gárdonyi Géza és a Vasvári Pál Általános Iskoláknak, ahol a testnevelés órákon, várhatóan heti négy alkalommal lesz labdarúgás oktatás. A rehabilitációs feladatok elvégzésére a DPASE egy fiatal, agilis gyógytornászt, Köller Andreát alkalmazza:

- A rehabilitáció célja, hogy a sérült játékos minél hamarabb, a lehető legjobb egészségi és erőnléti állapotban térjen vissza csapatába, és egyben megelőzzük az újrasérülés esélyét. A feladatom azért is sokrétű, hiszen minden korosztály, az óvodásoktól a felnőtt csapatig hozzám tartozik. Igazából nincs semmiféle leírás, ami különbséget tenne olyan értelemben, hogy 6, vagy 30 éves sportolóról van szó. A lényeg, hogy a terápia során mindig azt kell figyelembe venni, hogy melyik az a funkció kiesés, melyet a lehetőségeink szerint a legmagasabb szintre újra fel kell építeni. A labdarúgók testük bármelyik területén sérülést szerezhetnek, de ezek közül a legsúlyosabbak az alsó végtag, többek között a térdízületek sérülései, melyeket műtéti úton kell rendbe hozni. Ezen kívül a törések azok, amelyek a leghosszabb felépülési időt veszik igénybe. Ezeknél a mozgáskiesést és az izomerőt kell fejleszteni, csakúgy, mint a rándulásoknál, ficamoknál, izomhúzódásoknál. Szerencsére egyre többen keresnek fel nemcsak a felnőtt, hanem az utánpótlás csapatok játékosai, szülei közül is, hogy megkapják a megfelelő tanácsokat, útmutatásokat. Nagyon jó érzés számomra, hogy pozitívak a visszajelzések. Szükség van arra, hogy ezt a munkát elvégezzem. A feladatom kitölti azt az űrt, amikor még, vagy már nincs szükség orvosra, így szerencsére sokan fordulnak hozzám apró problémákkal is. Erre vagyok itt, és ezeket próbálom megoldani.

- Az előző időben többnyire mindenki saját magát próbálta rendbe hozni. Ehhez mindenféle krémet magukra kentek, akár keverve is. Ez most hogyan változott meg?

- A gyógytornász, fizikoterapeuta képzés diplomához kötött. A legnagyobb különbség, hogy ez a szakmám, tehát pontosan tudom, hogy mit és mivel lehet a legjobban kezelni. Folyamatosan járok szakmai továbbképzésekre is, hogy munkámat minél nagyobb hatékonysággal, friss tudással végezhessem el. Oda kell figyelnem arra is, hogy a műtéti típusok is folyamatosan fejlődnek, ezért nagyon fontos a kezelőorvossal való kapcsolattartás is. Mindig naprakésznek kell lennem, hiszen az adott problémát célzottan kell kezelni, majd figyelni ennek sikerességét. Ez azért sokkal többet jelent annál a felfogásnál, ami a krémezést, vagy a „bepócolást” jelenti. Persze ezek is működnek, és kell is használni őket, de lényeges javulást ezektől ne várjunk, ha komolyabb probléma van. A folyamatos gyógyuláshoz különböző technikákat alkalmazok. Vannak mobilizáló gyakorlatok, sztrecsing gyakorlatok, izomerősítések, egyensúly fejlesztések, melyekhez egy jól felszerelt terem áll a rendelkezésünkre. Az nagyon fontos, hogy a komplexitás miatt nemcsak a játékosokat, hanem a hozzátartozókat is be kell vonni a terápiába, hogy azt otthoni körülmények között is lehessen folytatni. Együttműködünk a gyúróval, az erőnléti edzővel és a sportorvossal is, hogy elérjük a célunkat.

- Nagyon fiatal, csinos gyógytornász vagy. Ez mennyire előny, vagy hátrány számodra?

- Ez változó, és véleményem szerint játékos függő. A kicsiknél, akik számomra furcsán „csókolommal” köszönnek, könnyebb dolgom van, viszont a nagyobbaknál látom azt, hogy először nekem bizonyítanom kell, hogy értem a dolgomat. Ez azonban egy-két teszt után ki is derül, főleg úgy, hogy amit kérek, azt be is tudom mutatni, meg is tudom csinálni. A szemükben ekkor látom az elfogadás jelét. Sikerélményem akkor van igazán, amikor azt látom rajtuk, hogy állapotuk javul, így van értelme a munkámnak. Fantasztikus átélni azt, amikor a sportoló teljes erőben, egészségesen tér vissza a pályára.

Egy sérülés akár örökre véget szakíthat sportolóink pályafutásának, ha azt nem kezelik megfelelően. A DPASE új programja ebben nyújt segítséget.