Sajtótájékoztatót tartott pénteken, 2013 október 25-én az Együtt 2014-PM és az MSZP dunaújvárosi választókerületének közös jelöltje, Magyar András. A tájékoztatón részt vett Csősz Annamária (képünkön baloldalt), az Együtt 2014 kampányfőnöke és Sáfrány Katalin (képünkön jobbról) az MSZP választókerületi koordinátora.

Csősz Annamária bevezetőként így kezdte: Örülünk, hogy már hivatalosan is bemutathatjuk közös jelöltünket a jövő évi parlamenti választásokra. Örülök, hogy Magyar András személyében hiteles, felkészült, megfelelő tudással rendelkező politikus képviseli azt az akaratot, amelynek célja Magyarország, a magyar emberek jövőjének megváltoztatása. Szövetségünk kampányt is folytat, mert a hagyományosan baloldali szavazók mellett nyitni szeretnénk a bizonytalan és kiábrándult választók irányába is, ideértve a fiatalokat és a nőket is, hogy minél többen támogassák programunkat.

Magyar András rövid bemutatkozás után elmondta: Örömmel vettem a felkérést, vállalom ezt a nehéz, de nagyon szép feladatot, mert azt gondolom, hogy változtatni kell. Változtatni kell ezen az országon, mert mintha ez az ország ki lenne fordulva önmagából. Békemenetet hirdetnek, de hadba hívják híveiket. Jólétről beszélnek, de ez a jólét csak az Orbán és Simicska klán tagjainak jár. Munkahelyeket ígérnek, de csak alamizsnát adnak. Két hét alatt rendet ígértek, és pontosan láthatjuk, hogy utcáinkon, köztereinken milyen a helyzet. Szánalmas és megalázó, hogy mind a rendőreinkkel, mind pedig a polgárőreinkkel bánnak. Jó és még jobb teljesítményről beszélnek, de tények sora bizonyítja ennek ellenkezőjét. A rezsicsökkentés – bár jó dolog – mégis kivel fizettetik meg. Végeredményben velünk fogják megfizettetni, illetve a vállalkozókkal. Multik és bankok megadóztatásáról beszélnek. Mégis mit látunk. Ha elővesszük számlakivonatunkat, látjuk, hogy ennek mi fizetjük meg az árát. Gazdasági sikerről beszélnek, mégis valahogy a környező országok leelőznek minket. Szó sincs egymillió munkahelyről.

Csak közmunkáról, ami arra elég, hogy éhen ne haljanak az emberek, és arra elég, hogy kozmetikázzák a statisztikákat. És nem szabad megfeledkeznünk a háromezer milliárd forintról, amire rátették a kezüket és emberek százezreit hajtották bele abba, belezsarolták abba, hogy lemondjanak magánnyugdíj-pénztári pénzeikről. A Fidesz kormányzásának jóval több a vesztese, mint a nyertese. Ez nem a nemzeti együttműködés, hanem a bizalmatlanság, a bizonytalanság és a félelem kormánya. Mi a megfélemlítés helyett a szabad és igazságos Magyarországban hiszünk. Közmunka helyett valódi munkát szeretnénk teremteni, és fontos problémának tartjuk azoknak a százezreknek a hazahívását, akik már úgymond a lábukkal szavaztak és elhagyták ezt az országot.

Biztos önöknek is és nekem is vannak ismerőseim, sőt unokahúgom is külföldön vállalt munkát a jobb megélhetés reményében. Ő nem szeret Németországban dolgozni. Itthon szeretne dolgozni. Dunaújvárosban is költhetnénk még a stadionra. Akár úgy, mint Felcsúton. De azt gondolom, hogy stadionok helyett munkahelyekre van szükség, és új vállalkozásokra van szükség. Az egymillió munkahelyből sajnos Dunaújvárosnak és térségének egy sem jutott. A változás lehetősége ugyanakkor megvan. Jövő tavasszal szabadon dönthetünk a választófülkében. Ezért kérem Önöket, hogy támogassanak. Támogassák a változást, s a Fidesz monopóliuma helyett egy szabad és igazságos Magyarországot építhessünk.

Kérdésekre válaszolva Magyar András kitért arra, hogy itt helyben mit tart a legfontosabbnak az országos programon túl, hogy parlamenti képviselőként mely területtel foglalkozna a legszívesebben és reagált arra, hogy az előző szocialista városvezetés torzóként nevesítette az itteni félkész stadiont:

A legfontosabbnak tartom Dunaújváros térségében azt, hogy az iparpolitikát sokkal komolyabban kéne venni, és minden erőnket a munkahelyteremtésre helyezni. Én ezt emelném ki. Ez legyen a zászlónkra tűzve elsősorban.
Ami pedig természetesen a szívemhez közel áll, az az oktatás és a rendvédelem. Ott is nagyon sok olyan feladat van, amit el kell látnunk. Nem azon vitatkozunk, hogy reformok kellettek, vagy nem kellettek. Azt gondolom, hogy kellettek ezek a reformok. De azt szoktam viccesen mondani, hogy ha már reformokat csinálunk és ennyi erőt ölünk bele, akkor már csinálhatnánk jól is. Sajnos ami most történik, az nem jó.

Az itteni stadionnal kapcsolatban igaz, hogy az valóban egy torzó, amelybe életet kéne lehelni. De nagyon sok megoldatlan probléma van még a stadion előtt. Viszont, ha odaérünk, be kell fejezni. Tulajdonképpen én a sportturizmusban látnám a kitörési pontot. Ha sportolókat ide tudunk Dunaújvárosba hozni, edzőtáboroztatni tudnánk őket, akkor látnám ebben az ágazatban a kitörés lehetőségét.