Kis emlékfrissítés. (Ezt a két bekezdést átugorhatják azok, akik az első részt elolvasták. ) A szennyvíztisztítás elvégzésére a szennyvíztisztító működésére egy többségi tulajdonú önkormányzati céget hozott létre még 2003-ban Dunaújváros az E.ON-nal közösen. Az akkori civil szervezetekből álló politikai tömörülés választási sikereket szeretett volna elérni, ezért lakossági engedetlenségi kampányt kezdeményezett, s felszólított a fogyasztókat, hogy ne fizessenek szennyvíz-tisztítási díjat, mert szerintük az jogszerűtlen. Hosszas pereskedést követően a civil szervezetek elérték azt, hogy a bíróság úgy döntsön, hogy ne a DSZSZ ( szennyvíztisztító) bocsájtson ki a fogyasztóknak számlát, hanem a közművek üzemeltetőjéé a DVCSH ( Dunaújvárosi Víz-, Csatorna- Hőszolgáltató Kft.) legyen a számlázás joga. A DVCSH rendelkezik ugyanis teljes körű nyilvántartással, és a fogyasztókkal is ennek a társaságnak van jogviszonya.

A folytatásban ennek a döntésnek van jelentősége. A két társaságnak a bíróság által kikényszerített helyzet következtében kellett volna szerződést kötnie a számlázásról és egyéb ügyviteli szolgáltatásokról. Nem tudtak mindenben megállapodni. Pereskedtek.

Addigis a DVCSH beszedte a bevételeket - akinél tudta-, s átutalt annyit a DSZSZ-nek, amennyit a részmegállapodások szerint kellett volna, vagy időnként nem annyit, és nem akkor.

Ezen utóbbiaknál a kintlévőségeire hivatkozott. Ennek azért objektíven nézve, még némi alapja is van, hiszen közel egymilliárd forinttal tartoznak a DVCSH-nak a fogyasztói, s így köztük a legnagyobb adós az önkormányzat. A körbetartozás vitathatatlan. Ez a helyzet tényszerű, még akkor is, ha elismerjük, hogy valószínűleg „alulmotivált” a társaság - lásd pereskedés - a szennyvíztisztítóval történő adóssága rendezésében.

A DSZSZ az átutalt összegeket roppant mód kevesellte, de úgy volt vele, hogy a bírósági ítélet végén majd hozzájut ahhoz az összeghez, amit szeretne, s képletesen is tiszta víz kerül a pohárba. Addig az volt a céljuk, hogy kihúzzák valahogy.
A közelmúltban a DVCSH-tól az önkormányzatnak, mint tulajdonosaiknak eljuttatott levél szerint a társaság több mint 600 millió forintot adott át a DSZSZ-nek különböző jogcímeken 2009-2011 között, amikről – többszöri felszólításuk ellenére sem - kapott számlát a szennyvíztisztítótól.

Miért fontos tényező a történetben a számla hiánya? Gyakorlatilag a számla kiállítása azt jelenti, hogy annak, aki a pénzt kapta ÁFA- fizetési kötelezettsége keletkezik a számla kiállításával, míg annak, aki adja a pénzt, visszaigénylési lehetősége. Ha nincs számla, nincs adó… Azaz amíg nincs számla nincs fizetendő adó.

Magyarul a levél szerint a szennyvíztisztító társaság kvázi 600 millió forint után nem fizetett áfát és ugyanennyi összeg után lenne - nagyvonalakban – Áfa-visszaigénylése a DVCSH-nak. ( Azért írtam, hogy kvázi, mert az elszámolásban engedményezések is vannak, meg kompenzációk is. Úgy feltételezem, hogy ez azt jelentheti, hogy az önkormányzat tartozik a DVCSH-nak, a DVCSH szennyvíznek, az önkormányzat bizonyos tételeket engedményezett egyik cégétől a másiknak. Ez utóbbi tranzakció azonban csak a végösszeget módosíthatja, az alapelvet nem.)

Ráadásul az adóhatóság érzékeny szervezet, nem nagyon szereti, ha a bevételei megcsappannak, így az adó-behajtás érdekében mindent megtesz, és ha úgy véli, hogy ennek a szándékának valaki nem tesz eleget, ráadásként mindenféle büntetéseket is alkalmaz. A szennyvíztisztító - meg nem erősített információink – szerint a számlakibocsátás elmaradásának okaként azt hozzák fel magyarázatul, hogy azért nem tudtak a pénzekről számlát kiállítani, mert nincs pontos elszámolás. ( Tart a per.) Így ezen bizonylatokat pontosan nem tudták volna pontosan kitölteni, mármint az egységár, mennyiség tekintetében…
A DVCSH szerint a szennyvíztisztítás díja hatósági ár, tehát az átadott összeg visszaosztva az árral, megadta volna a mennyiséget is. Tehát – szerintük - nem lett volna akadálya a számlázásnak.

A DVCSH erről a közelmúltban levélben tájékoztatta a polgármesteri hivatalt és a szennyvíztisztító vezetőit is. Ebben hangsúlyozták, hogy fontosnak tartják a szennyvíztisztításnak, mint szolgáltatásnak a fenntartását, de a – számla nélküli – finanszírozásból már eddig közel 100 millió forint káruk származott, aminek megtérítésére igényt tartanak.
(A történet innen egy kicsit bonyolódik, de folytatjuk…)

Mi lesz veled szennyvíztisztító1.