De mielőtt ezekre rátérnénk, térjünk egy kicsit vissza előző részeink tartalmához: A szennyvíztisztító létrejöttekor politikai eszközként akarta felhasználni egy civil szerveződés, s lakossági engedetlenségi kampányt szervezett, amelyben azt szorgalmazta, hogy míg nincs fogyasztói szerződés, addig nem kell fizetni a szennyvíz-tiszítási díjat. Az ötletük elég népszerű volt, de választást még sem nyertek. A kampány pereskedésbe torkollott, a pereskedés ítélethez. A bíróság döntést hozott két kardinális ponton: az egyik szerint a szennyvíztisztítási díjat már pedig az igénybe vevőknek fizetni kell, a másik pedig, hogy a számlakibocsátás joga a Dunaújvárosi Víz-, Csatorna- Hőszolgáltató Kft-é, amely cég a közművek üzemeltetője. Itt akár le is zárhatnánk a történetet, de akár egy brazil szappanopera, a történet innen csak újabb fordulatot vett. A két társaság nem tudott megegyezni az ügyviteli szolgáltatás minden kérdésében, s újabb pereskedés kezdődött, de ezúttal már a DSZSZ perelte a DVCSH-t.

Közben, haladt az idő, múltak az évek. A pereskedésnek még mindig nincs vége. Mielőtt mindenféle ítéletre és következményeire rátérnénk, néhány ez idáig látszólag lényegtelen pontra fel kell hívnunk a figyelmet.
A szennyvíztisztítónak és a DVCSH-nak is többségi tulajdonosa az önkormányzat. Míg a DVCSH távhőt, meleg vizet, és ivóvizet szolgáltat, s szennyvizet vezet el a város lakóinak és városlakótól, addig a DSZSZ üzemelteti a városi szennyvíztiszítót. A két cég szolgáltatásait igénybe veszik magánszemélyek és közintézmények, aminek ellenértékét kiszámlázza a szolgáltató, jelen esetben a Dunaújvárosi Víz-, Csatorna- Hőszolgáltató Kft. A szennyvíztisztításra beérkezett díjat (levonva a saját ügyviteli díjat) utalja, utalná, utalta volna át a DSZSZ-nek. Tényszerűen nem mindent és nem mindig. De mielőtt megvetően ős gonoszt kiáltanánk, egy eleddig átugrott és részletkérdésnek tekintett ténnyel szembe kellene néznünk. A régóta gazdálkodási nehézséggel küzdő városunknak jelentős - sok-sok százmilliós- szolgáltatási díjhátraléka van. Ha nem a saját többségi tulajdonú cége lenne a szolgáltatója, az elmúlt évek során többször fennállott volna annak az esélye, hogy időnként kikapcsolták volna a fűtést és a melegvizet a bölcsődékben, az óvodákban, az iskolákban vagy a kórházban. A saját tulajdonlás egyrészt azzal az előnnyel jár, hogy a szolgáltató cég lényegesen toleránsabb a tulajdonosa tartozásaival szemben, bár a közel 700 millió forintnyi elmaradást még a saját alapítású cég sem tud lenyelni, így neki is tartozásai támadnak.
Tényszerűen nézve sok esetben a DSZSZ fele fennálló tartozásának egyik oka az, hogyha neki sem fizetnek, ő sem tud továbbfizetni. De persze nem hanyagolhatjuk el azt a tényt sem, hogy feltehetően a pereskedés idején nem is érzett erős késztetést arra, hogy az adósságai közül a szennyvíztisztítás tételeit teljesítse elsőként és teljes körűen.

Mindezek mellett a DSZSZ-nek és a város vezetőjének küldött levél szerint több mint hatszáz millió forintot átutalt át 2009-és 2011 között a DVCSH a tisztításért, de ezekről számlát soha nem kapott. Több következménnyel jár a számlaelmaradás. A DSZSZ-nek a törvények szerint, amikor kiállítja a számlát azonnal áfa-fizetési kötelezettsége is támadt volna, s ezt pedig be kellett volna fizetnie a nagy állami kasszába akár megjön a bevétele, akár nem. A DVCSH-nak pedig Áfa-visszaigénylési lehetősége támadt volna, de számla nélkül ezt nem tudta érvényesíteni. Nem véletlenül tette hát szóvá több levélben a Dunaújvárosi Víz-, Csatorna- Hőszolgáltató Kft, hogy a – számla nélküli – finanszírozásból már eddig közel 100 millió forint káruk származott, aminek megtérítésére igényt tartanak.

A DSZSZ március 2-án a még úgy nyilatkozott az elmaradt számlákat követelő levélre, hogy az abban foglaltakat nem ismeri el.
A DSZSZ ügyvezetői nem a számlákat, hanem inkább a pénzt hiányolták, s a bevételeik elmaradása miatt fellépő működési zavaraikra hivatkozva kértek szót a január közepi közgyűlésen. Azonban azt nem tudjuk, hogy kértek-e a tulajdonosaiktól korábban tagi kölcsönt, próbáltak-e más forrást keresni, kértek-e hitelt? Azt sem tudjuk, hogy kértek-e már elejétől fogva a DVCSH-val szemben a fizetési meghagyást, végrehajtást esetleg a felszámolást? Bár ezen utóbbi eljárásokhoz számlát kell , kellett volna kibocsátani.
Némi morális ráhatás-gyakorlás céljával egy napra leállították a szennyvíztisztítást. Lett is belőle ramazúri.
Tehát per van. S már pénz is áll a házhoz illetve a szennyvíztisztítóhoz. Ugyan jelen állás szerint a cég jóval milliárd forint fölötti követelést emleget, de az igazságszolgáltatás első fokon is ebből csak 630 milliót tart jogosnak, s mindebből 253 millióra adta meg az azonnali inkasszó jogát. No, persze egyik tétel sem kevés.
Csak mintegy zárójelben jegyezzük meg, ezért mondhatta azt városunk gazdasági alpolgármestere a citált közgyűlésen, hogy nincs ez a helyzet rendben, s bedőlhet a DVCSH illetve maga városunk is e per és következményei miatt. Valószínűleg pontosan tudta, hogyha a DVCSH nem tudja kifizetni majd a szennyvízszolgáltatónak az összes megítélt követelést, akkor majd a várostól kéri, hogy az eleddig elmaradt számláit kifizesse. Ez pedig a városunknak - a jelen körülmények között - nem tenne jót. Na, emiatt a nem kis gond miatt csóválthatta a fejét aggodalmasan az alpolgármester.
És itt jönnek be a tulajdonosok a képbe. Ahogy történetünk ezen részének nyitányakor megemlítettük, a két cégnek az önkormányzat a többségi tulajdonosa, de ha többségi tulajdonosok vannak, vannak kisebbségiek is. A DVCSH-nál ez az Energott Kft, a szennyvíztisztítónál pedig az E.ON. Míg az önkormányzat a két cég működését és szolgáltatások folytonosságát tartja szem előtt, a kisebbségi tulajdonosok más szempontokat is figyelembe vesznek.

Reálisan áttekintette a kialakult helyzetet a DVCSH kisebbségi tulajdonosa, ezért úgy döntött, hogy az adóhatóság bűnügyi igazgatóságának feljelentést tesz a két DSZSZ-es ügyvezető megnevezésével adócsalás megállapítása érdekében a nyomozás lefolytatására, hivatkozva a BTK 310 § 1. és 4. bekezdésére. Ez még az „álmoskönyvek” szerint is azt jelenti, hogy a történet itt nem ér véget. Sőt…
Csak, mint egy zárójelben: a tegnapi közgyűlésen nem hosszabbították meg a város részéről delegált ügyvezető megbízását májustól a DSZSZ élén.