Id. - Az utóbbi időkben, sokkal többet hallani erőszakos bűncselekményekről. Valóban eldurvult a világ, vagy csak nagyobb hangsúlyt kapnak?

K.I. - Nem gondolom, hogy elszaporodtak volna az ilyen esetek. Eddig is voltak, ez után is lesznek. Talán, az lehet a kiváltó ok, hogy azok, akik ilyen tetteket hajtanak végre, nem tudják kezelni a konfliktus helyzetet. Eljutottunk oda, hogy a filmeken, hírekben csak erőszakot látunk, hallunk, tehát vannak, kik ebben szocializálódnak. Ma már nem hírérték a jó, a szép, pedig ezt is kommunikálni kellene. Ennyiben, talán a médiumok is felelősek. Éljük, a mindennapok háborúját, és ezekben a csatákban bizonyára rossz döntéseket is hozunk. A kést ragadó tanárnő is rossz pillanatnyi döntést hozott, mikor úgy érezte, az az egyedüli megoldás, hogy konyhakéssel kiszúr az ablakon. Hangsúlyozom, pillanatnyi rossz döntést hozott, de nem szándékosság indította.

Id. - lapunk is hírt adott arról, hogy nemrégiben tizenévesek összeverekedtek, telefonokat, pénzt vesznek el egymástól. Mi a helyzet a fiatalkorúak erőszakos viselkedésével?

K.I. - A hibás példamutatást tartom elsődleges oknak. Ezt látják a filmekben, a számítógépjátékokban, otthon, tehát nem tanulnak mást. Gondoljon bele. Ha otthon az apa erőszakos az anyával, gyerekkel, akkor ezt tanulja meg, ezt a normális viselkedésnek. Ezt viszi magával az iskolába és ezt a példát mutatja osztálytársainak is. Ezek a viselkedési normák mindig tanult folyamatok. Erre kiút a személyiség helyes fejlődése, formálása lenne. Ehhez nyújt segítséget a felnőttek példamutatása, az olvasás, tanulás, sport, közösségi munkákban való részvétel, stb. Nagyon fontos, hogy kommunikál a szülő, tanár, edző, stb., akikre a gyerekek felnéznek.

Hasznosabb eszköz a példamutatás, a büntetésnél. Az Országgyűlés most módosította a Büntető Törvénykönyvet. Ebben most már a 14 év feletti gyermekeket is börtönbe lehet zárni. Nem tartom jó ötletnek, ugyanis a fiatalkorúak nem fognak ettől megjavulni. Sőt!

Id. - Pszichológusok szerint az erőszakos cselekedetek, mindig figyelemfelhívás eszközéül szolgálnak. Mit tehet a szűkebb család, iskola, baráti kör, hogy csökkenjen az erőszakossági mutatószám?

K.I. - valóban, elsődleges megoldás az egymásra figyelés lenne. Ha nem csak felszínes, hanem valós figyelmet fordítunk másokra, ki tudjuk szűrni ezeket a jeleket. Nem csak a családban, a barátok közt, de ennek a jelzőrendszernek ugyanígy kell működnie a pedagógusnál, a védőnőnél, a háziorvosnál is. Meg kell értetni a gyerekekkel, ha pénz kell neki, nem az a megoldás, hogy elveszi a másiktól. Számtalan más megoldás is van. Mondjuk, menjen diákmunkába. De a médiában nem ezt látja, ezért, a piacorientált sajtó konfliktusokat okozhat. Tudom, hogy a kilátástalanság, a tehetetlenség, a csalódottság, a kiúttalanság érzését fokozza, de megint csak azt tudom mondani, amit az előbb is, fokozottan figyelni kell arra, nehogy pillanatnyi rossz döntést hozzunk.

Id. - Ismert Dunaújváros drogfertőzöttségi szintje. Közre játszik a kábítószer az erőszakossággal?

K.I. - Nem feltétlen. Hisz vannak olyan szerek, amik pont lenyugtatják, lelassítják fogyasztóját, csak elülnek maguktól. Itt inkább akkor van gond, ha valakiből függő lesz. A függőség nagy úr! Ha eljut arra a szintre, hogy mindenáron meg kell szereznie az adagját, akkor viszont mindent el fog követni azért, hogy pénzhez jusson. De nem kell elfelejteni, a függőség nem csak a kábítószer-fogyasztóknál alakul ki. Ugyanez az érzés ragadja el például az alkoholistát is, ami ugyanolyan veszélyes és káros tud lenni. De, itt megint visszatérhetünk az egymásra figyelés és a jelzőrendszer fontosságára.

Id. - Mit tud tenni az önkormányzat az említett témákban?

K.I. - Az Önkormányzat eddig is támogatta az erőszak elleni harcot. Az oktatási, pedagógusi feladatkörön túl, pályázatok segítségével pénzt biztosít különböző civil és társadalmi szervezeteknek, amelyek pont ezekkel a témakörökkel foglalkoznak. De, napi szinten koordinálási és együttműködési kapcsolatban van az egészségügy, az oktatás, a gyámügy, az Egészségmegőrzési központ, különböző karitatív szervezetek, iskolai gyermekvédők, pártfogói felügyelet, rendőrség és polgárőrség szakembereivel.

Id. - valóban, minden csak pénz kérdése?

K.I. - A fent felsoroltak között nagyon sokan vannak, kik nem pénzért, hanem elhivatottságból dolgoznak. Nekik sokkal fontosabb a tenni akarás. Vallom, nem csak pénz kérdése. Együttműködéssel és odafigyeléssel sokat tudunk tenni az erőszak visszaszorításáért.

(lz)