" Ma azokra a hazafiakra emlékezünk, akik életüket adták a szabadságért és azokra, akik végig harcoltak, de babérkoszorú helyett bitófa lett a jussuk, vagy golyó általi halál. .. Emlékezzünk ma rájuk, a nemes célra, amiért a különböző nemzetiségű hazafiak, egyként, egy zászló alatt, egy országért, egy szabadságért, egy függetlenségért harcoltak, és végül egyként haltak meg. Valójában magyarnak lenni segít nekünk ma a megemlékezés, főhajtással Palotás József által készített emlékmű előtt. Október 6. a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe. Nekünk pedig azért fontos emlékeznünk, hogy tudjuk mi az: magyarnak lenni”

Majd Cserna Gábor polgármester és Sűrű Renáta jegyzóasszony az önkormányzat képviseletében ezt követően a pártok és szervezetek heyezték el az emlékezés koszorúit-

Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc leverése után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.

Mindegyik aradi vértanú a szabadságharc kezdetén aktív vagy kilépett császári és királyi tiszt volt, a szabadságharc végén a honvédseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy ezredesi rendfokozatot viselt. Lázár Vilmos ezredest azért sorolták a tábornokokhoz, mert a szabadságharc végén önálló seregtestet irányított. Egyébként egyikük tábornoki rendfokozatát sem ismerték el hivatalosan az osztrákok. A vértanúk között Kiss Ernő honvéd altábornagy volt a rangidős, aki korábban cs. és kir. ezredes volt, a többiek a közös hadseregben ennél alacsonyabb tiszti rendfokozatokat viseltek.

Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte.

Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost.

Városunkban is megemlékeztek a tizenhárom aradi vértanúról. A 48-as emlékműnél a Dunaújvárosi Vegyeskarral közösen elénekelt Himnusz után Őze Áron, a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza igazgatójának ünnepi beszéde után koszorúzással tisztelegtek a város politikai és civil szervezetei a hősi halottak előtt. Az ünnepség a Szózat hangjaival zárult.