A Sapa Fehérvár AV19 Dunaújváros után Székesfehérváron is legyőzte a Dab.Doclert, és kettős győzelemmel hódította el a Szuperkupát. A két csapat rivalizálása most a sajtón keresztül folytatódik.

A Volán edzője azzal vádolta az acélbikákat, hogy nem a korongok kapuba juttatásával akarták megszerezni a győzelmet, hanem a játékosok megsebesítéséve.

Stephan Lundh ezt cáfolja:

- Először is szeretném azzal kezdeni, hogy ha bármilyen kifogása van Marty Raymondnak a Szuperkupával kapcsolatban, akkor forduljon a Magyar Jégkorong Szövetséghez, illetve a csapata vezetőihez. A fehérvári csapat egy magasabb ligában játszik, ugyanakkor mindenki jól tudja, hogy hiába az ilyen értelemben vett szintkülönbség, évek óta küzd egymással a két csapat - s ahogy az utolsó két eredmény is mutatta, nem távolodunk, sőt... A hoki a fizikai csaták sportja. Azok a büntetések, amelyeket emlegetett, ugyancsak nem az én asztalomra tartoznak, a játékvezetők döntése volt, hogy miért adtak és miért nem adtak kiállítást. Én nem úgy nézek a játékosaimra, mint ahogy ezt a fehérvári edző láttatni akarja. Nem mocskosan játszunk, hanem egy nagyon keményen dolgozó jégkorong csapat vagyunk, és minden mérkőzésen azt szeretnénk mutatni a szurkolóinknak, hogy megtettünk minden tőlünk telhetőt - ha győzünk, ha vereséget szenvedünk. A jégkorong sport legmagasabb szintjein dolgoztam nagyon sok éven keresztül, és ezek alatt az évek alatt, ugyanúgy mint most, a legfontosabb az volt, hogy a lehető legjobban teljesítsen az adott csapatom - ez azt jelenti, hogy minden mérkőzést meg akarunk nyerni!

A Szuperkupára visszatérve: rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a fehérvári játékosoktól, a magyar jégkorong szurkolóktól és a szövetség részéről is. Úgy gondolom, hogy a Fehérvárnak jó csapata van, és tiszta szívemből kívánom, hogy jól teljesítsenek, s azt is őszintén mondom, hogy nagyon sajnálom Tokaji Viktort, hiszen ismerem személyesen is Svédországból. A több évtizedes edzősködésem során soha nem játszottam még arra, hogy az ellenfél egyik játékosát megsebesítsük - ez a kijelentés Marty Raymond szájából nagyon meggondolatlan volt, és nagyon komolyan vettem. Ha bármilyen problémája volt, nagyon szívesen fogadtam volna a mérkőzés utáni kézfogásnál, de sajnos mikor átmentünk a kispadjukhoz, már nem voltak ott, láthatóan nem véletlenül - ez pedig egy olyan dolog, amivel még én nem találkoztam edzősködésem során, s főleg nem szoktam meg az észak-amerikai szakemberektől.

A rájátszásra való felkészülésünk közepénél tartunk, de úgy gondolom, hogy ez a két mérkőzés a játékosoknak és a nézőknek is jót tett - s valljuk be, nem véletlen, hogy a SAPA olimpiai szünetébe került a két összecsapás. Ha pedig már itt tartunk, mi a csapat kapitányát, Galanisz Nikandroszt veszítettük el hetekre, mert leütközték a palánknál. A győzteseknek természetesen innen is gratulálok, ha már a kézfogásomat nem tudták, vagy talán inkább nem akarták fogadni a mérkőzések után!