Szeretném rögtön egy legenda, hiedelem megdöntésével folytatni. Rengeteg helyről hallottam, és sok helyen olvastam az interneten, hogy néhány adatszolgáltató felháborodott a számlálóbiztosok kereseti lehetőségein. Miszerint egy kérdőív akár „1000-1500 Ft-ot is megérhet”. Mindenkinek, aki így gondolja ajánlom figyelmébe a: http://nepszamlalas.hu/files/sharedUploads/Anyagok/2011/06_ho/keresetilehetosegek.pdf című linket, ahol pontos felvilágosítást kaphat arról, egy kérdőív mennyit is ér. De, hogy a kételkedők helyzetét megkönnyítsem; egy budapesti kerület, egy körzetének, egy számlálóbiztosa körülbelül 120-160 címmel rendelkezett. Az interneten beadható kérdőíveknek köszönhetően a kitöltési arány a KSH adatai szerint a fővárosban 30% volt. EZEKÉRT a kérdőívekért a számlálóbiztosoknak nem járt semmi. Egyszerű matematika. Vegyük a 160 30%-át, körül belül 48-50 kérdőívtől estek el a biztosok.

Egy belvárosi kerületben, például kevesebben is laknak, tehát kevesebb a személyi kérdőív, a lakások nagy része pedig üres vagy lakatlan. A legjobb esetben is, bruttó 100 000 Ft-ot lehetett keresni vele, amiből még lejönnek a különféle adók úgy 30%-ban és marad 70 000 Ft jövedelem. Ami egyébként nem rossz, ha azt vesszük egy hónap alatt keresték meg. DE, ha valakinek ennyi lenne a fizetése havonta azt hiszem nem lenne boldog. Hozzátenném, ez a munka nem egy irodában ülős légkondiciónlós kávézgatós munka volt. Minden számlálóbiztos, minden nap (beleértve szombat, vasárnap – és nem felháborodni, hogy bezzeg hétvégén zaklattak, mert hétköznap senki sincs otthon) bejárta a neki kiadott körzetet, lépcső hegyeket megmászva (cipelve legalább 20-30 kérdőívet), úgy, hogy a címek többsége nem is egyezett meg, a lakásokon nem szerepelt ajtószám és még az esetleg ellenszenves adatszolgáltatókat is jobb belátásra kellett bírni.

Ehhez kapásból szükséges némi erőlét, tájékozódási képesség, kommunikációs skill és nem kevés kitartás. Ez úton is üzenem azoknak, akik „lehülyézték” a számlálóbiztosokat (mert akadtak ilyen megnyilvánulások is), és egyéb szavakkal illették őket, hogy gondolják át újra. Rendben van, hogy ők jelentkeznek a munkára, elvállalták, hogy megcsinálják, de ez még nem jelenti azt, hogy egy állami feladatot ellátva, ők ne lettek volna ugyan olyan szenvedő alanyai ennek az 1 hónapos őrületnek.

Egy számlálóbiztos tapasztalatai alapján, most lássunk néhány, a felkeresési folyamatot meggátoló apróbb akadályt. „A címek felkeresését nehezítette, hogy a kaputelefonok sok helyen nem működtek, még a családi házas kerületekben sem Busapesten. A házba való bejutás után sok problémát okoztak a vaskapuval elzárt folyosók is. A házszámok, lakás számok nem megfelelően voltak feltűntetve vagy egyáltalán nem voltak. Így nehezebb volt megtalálni egy címet, főleg úgy, hogy volt olyan szomszéd, aki nem tudta megmondani a mellette lévő lakás hányas számú.”

Ezek után mit várunk egy, a házban idegenként tartózkodó, számlálóbiztostól. „A lakók vagy teljesen elzárkóztak és egyáltalán nem voltak elérhetőek, vagy kidobták a kérdőíveket a kukába. Sokan az önkiötlött kérdőíveket nem engedték kibontani a számlálóbiztosnak, amikor a kérdőív leellenőrzése munkaköri feladat volt. A közös képviselőket és a gondnokokat a bérháznak lehetetlen volt elérni, így csak a szomszédok segítségére hagyatkozhatott az ember. Nekem a legpozitívabb visszajelzés az volt, amikor az ismeretlen illető rámköszönt és megköszönte az adatközlés gyors elintézését. Néhány percet rászántam és beszélgettem vele.” Sokan, mint felülvizsgálók és számláló biztosok is azon gondolkodtunk, egyszerűbb lett volna a panel és bérházakban a közös képviselővel vagy a gondnokkal összeíratni a háztartásokat. Ők ismerik a lakókat, tisztában vannak a tömbházak „adottságaival”, utána tudnak nézni a pontos négyzetmétereknek és nem történik olyan, hogy a férj és a feleség is más négyzetmétert diktálnak be 10 km2-nyi különbséggel, ami nem rontja a statisztikákat, de a hitelét igen. Sokkal egyszerűbben és gyorsabban is meg lehetett volna oldani az egészet, ha tüzetesebben végiggondolják. Hogy lássák, bármi lehetséges, egyik szomszédos országunkban, Romániában, tíz nap alatt végeztek az összeírással (persze ott is volt kis botrány, de nem ezzel kapcsolatban).

A másik fontos dolog, amelyet mindenféleképpen meg kell említeni az az, ahogy a számlálóbiztosok és az adatszolgáltatók viszonyultak egymáshoz. Ezt azért tartom fontosnak, mert talán így megértőbb lesz egymással az a két vadidegen ember a jövőben, akik valamilyen kötelezettség folytán összekerülnek. Önhibájukon kívül kerültek többször nézeteltérésekbe, mert hol a rendszer nem működött, hol az élet tett keresztbe. Az emberek, persze jogosan voltak bizalmatlanok. Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy azok az idők elmúltak, amikor csak úgy nyitva hagyjuk a kaput, vagy kiugrunk a boltba anélkül, hogy bezárnánk az ajtót. Egyre több a szélhámos a betörő, és sajnos ez a számlálóbiztosokon csattant. Nem mindenki mertbe beengedni őket a lakásukba, és megjegyzem, a számlálóbiztosok se mertek bemenni bárhova. Mindenki ugyan arra gondolt, ha beengedem/bemegyek mi lesz? Nem fog-e kirabolni vagy megkárosítani? Be kell vallani egy kérdőív kitöltése így valóban nehézkesen történt. Volt, hogy nem a lakásban, hanem a lépcsőházban történt meg az interjú, vagy egy kávézóban, egy téren, lent az udvaron, ami nem volt túl kényelmes főleg, hogy a KSH szerint a kérdőívek kitöltése:”Gyors: legfeljebb 20–25 percet vesz igénybe.” Mondjuk egy többtagú családnál nézőpont kérdése mi a gyors.

Ezek után, még a rendkívül becsületesen dolgozó számlálóbiztosban is felmerülnek kételyek, vajon van e értelme így az egésznek? Egy számlálóbiztossal folytatott beszélgetés során tértünk ki erre. „Véleményem szerint, a népszámlálásnak akkor van értelme, ha a végeredménye a lehető leginkább megközelíti a valóságot, hát ki kéne küszöbölni mindent, ami ez ellen "dolgozik". Ezzel a kísérő jelenséggel kérjünk tőlük együttműködést (holott igazából az együttműködéshez sincs szemernyi kedvük sincs), hogy számukra teljesen idegen embernek nyissanak ajtót, engedjék be magukhoz, aztán válaszolgassanak neki, azaz közösen kommunikáljanak végig több oldalas kérdőíveket. Míg a másik oldalon, a népszámláló oldalán is óhatatlanul működik egyfajta bizalmatlanság, némi "félsz", hisz számtalan ismeretlen embert kell felkeresnie, ismeretlen házakban kell sorozatosan kóborolnia. Természetesen az ott lakók életvitele is abszolúte ismeretlen előtte, idegen lakásokban kell-kellene eredményesen dolgoznia. Mindaz, ami ezzel jár, mindkét fél részéről túlságosan sok alkalmazkodást igényel, ami vagy működik, vagy nem, mindenesetre az eredményességre elég nagy árnyékokat képes vetni. „

Összességében, ez az egy hónap nem volt éppen a legegyszerűbb, vége van. Remélem másoknak nem voltak hasonló tapasztalatai egyik oldalról sem, minden esetre fontosnak tartottam, hogy mindenki lássa, a mi szemszögünkből, hogyan is látszódott minden. Nincs rossz adatszolgáltató vagy számlálóbiztos, csak helytelenül korrigált események.

echo