A vasárnapi Bartók kamarszínházi premiert követően kezembe vettem Kosztolányi regényét, s először arra voltam kíváncsi, hogyan fejezi be a szerző a művet.

Nem véltelenül, a lezárás - illetve annak a hiánya - kissé összezavart, de nemcsak engem, hanem nézőtársaim közül is többeket. A mellettem ülő a zárótapsnál megkérdezte, hogy ez volt az első felvonás? Célozva arra, hogy neki is valami hiányzott még, valami függőben maradt, valami nem került a helyére. Mondtam neki, hogy előfordulhat, hogy a rendező ( Csadi Zoltán ) koncepciója ez, s a dráma a jelenben folytatódik, folytatódhat.

Ettől függetlenül nem sikerült rosszul az adaptáció.Illetve sokkal jobban sikerült, mint ahány csapdát rejtett magában. Sikerült megmutatni, hogy mekkora felelőssége van a környezetnek abban, hogy Néróból költői érzékenységű császár, illetve gyilkos hajlamú költő lett. Hogyan teremtették meg a körülötte élők a saját bábjukat, ami a végén önálló életet kezdett el élni. Mi végre saját kreatúrájuk áldozatai lettek.

Valamit sikerült megőrizni Seneca finom jellemrajzából is ( Rubold Ödön). Éévezetes és tanulságos hallani, ahogy megmagyarázza a császárnak a jó és a rossz közti különbséget ( idézet a regényből)

"Nincs törvény. Te légy a törvény. És nincs erkölcs. Te vagy az erkölcs. A lélegzésed szabja meg, hogy éljenek milliók. Ne riadj vissza csip-csup kétségektől. Az nem méltó hozzád, aki uralkodni vagy hivatva. Főképp pedig ne téveszd össze a művészetet a politikával, mely az érdektelenséget nem erénynek, hanem becstelenségnek tartja. Ha azt kiabálom, hogy éhes vagyok és tele a bendőm, akkor jó költő lehetek, de rossz politikus. Aki ilyen önzetlenül politizál, az buta színlelő, nincs joga szólani. Te is csak saját érdekednek és akaratodnak engedelmeskedj, így jársz helyes úton és tartsd helyesnek mindazt, amit tenni akarsz."

Kiss Attila, Néró szerepében nagyon jól formálja meg, hogy az uralkodni nem akaró gyermeki ártatlanságú személyiség hogyan torzul vérengző diktátorrá. Hogyan lesz saját démonjainak áldozatává, hogyan kap rá a hatalom ízére.

Lapis Erika Agrippája, Polgár Lilla Octaviája is sikeres karakterábrázolások. Idő kellett mire elfogadtuk, hogy Tőkés Nikoletta törékeny szőkeségében is Poopea, a démoni végzetasszonya.

Jó díszletötleket Tihanyi Ildikótól a forgó paravánok, s ezek többfunkciós használata, bár néha egy kissé sok volt a beforgatom- kiforgatomból, de ez csak egy halovány szerzői érzés.

S elismerés illeti a zenéért Cári Tibort. a mozgásért: Szakály Györgyöt is.

Kellemes meglepetés összességében a Bartók Kamaraszínházának új bemutatója, s gratuláció illeti ezért a rendezőt, Csadi Zoltánt, akinek sikerült a darab feladolgozásából adódó csapdákat kikerülni, s összességében egy élvezetes előadást hozott létre.