A maroknyi játékszer az idősebbeknek egyértelműen a gyermekkoruk kedvencét, a búgócsigát juttathatja eszükbe, mely színes forgással képes volt elvarázsolni a csodára vágyó apróságokat. Ugyanakkor van, aki inkább a jojóhoz hasonlítja a peonzát, ami szintén nem rossz elgondolás, hiszen egyaránt trükközésekre alkalmas dologról van szó.

Az új, készség- és ügyességfejlesztő őrület valójában a két játék kombinációjának is tekinthető, ráadásul számos trükköt lehet elsajátítani kellő gyakorlás után. Igaz, csak nemrég került hazánkba, de napjainkban tartottak már Sulizáró Peonza napot is egy bevásárlóközpont parkolójában, sőt már versenyeket is rendeznek a legtehetségesebb pörgetők számára.

Latin-amerikai vagy japán?

A peonza eredetével kapcsolatban bizonytalanok az információk. Egyes források szerint egy latin-amerikai, pontosabban mexikói játékról van szó, míg mások a japánoknak tulajdonítják a peonza feltalálását, mely innen került át Mexikóba is. Talán ez utóbbi elméletet támasztja alá az is, hogy Japánban minden városnak saját, egyedi dizájnú komája van - ott a koma nevet viseli a játék.

A kis kütyü anyagát tekintve sokféle anyagból készülhet, a lényeg itt ugyanis a tartósságon és az erősségen van. Így találhatunk fából, fémből vagy akár erős műanyagból készült peonzákat is - itthon többnyire utóbbival lehet találkozni. Maga az eszköz három részből tevődik össze, a testből, melynek alján van egy fém hegy, amin pörög, valamint járulékos tartozéka az a speciális zsinór is, amivel az egészet működésbe lehet hozni.