A beszélgetés során kiderült, hogy a nyugdíjas ügyvéd 2008-ig a jogászi, azóta pedig az írói munkásságára a legbüszkébb. Korábbi időutazása tavaly jelent meg a „Szélben, viharban” címmel.

A második opusz történetének helyszíne Sztálin- és Dunaújváros, 1960-tól a rendszerváltásig: - Élhető, bár diktatórikus rendszer volt a kádári – megy szembe könyvében a szerző a hivatalos kánonnal, teszi ezt annak ellenére, hogy 7 hónapot börtönben is ült.
- A rendszer ellen nem lehetett semmit mondani, nem lehetett kétségbe vonni a párt irányítását és viszonyunkat a Szovjetunióhoz. Nagy divat volt akkoriban minden problémával a pártbizottságra rohanni. A szabadság hiánya viszonylagos volt.

A szerző a történetek szereplőinek nevét megváltoztatta, legfeljebb a monogramok emlékeztetnek a konkrét személyekre, akiket nem egyszer több valós egyénből gyúrt össze.

- A társadalom tagjait korlátok közé szorították, bizonyos dolgok sérthetetlennek számítottak. Ugyanakkor láthatatlanul bomlani kezdett a rendszer, anélkül, hogy valami külső dologra lehetett volna visszavezetni az okát. Jellemzően a városban a válások száma növekedett, az elbizonytalanodás az emberi kapcsolatokban is tetten érhetővé vált – fogalmazott dr. Treiber Ottó második regényének bemutatóján az MMK színháztermében.

Szente Tünde