A gazdasági és vagyongazdálkodási bizottság szerdai (2011. 09. 14.) ülésén eredetileg 26 napirendi pont témájában kellett volna állást foglalni, ám különböző feltételek tisztázása, illetve további szükségesnek tartott egyeztetések miatt későbbre halasztódott a bizottsági állásfoglalás néhány további téma esetében. Közéjük tartozott Rácalmás új rendezési tervének véleményezése, a volt hajléktalan szálló ingatlanának jövőbeni sorsa. A szeptember 22-i közgyűlésig pótolandó kiegészítésekkel fogadta el a bizottság több önkormányzati többségi tulajdonú cég idei évre szóló üzleti tervét, a szociális intézmények térítési díjainak októbertől esedékes módosítását.
Külön napirendi pont foglalkozott az idei városi költségvetés kiadásokat csökkentő vizsgálattal és a meghozandó döntésekkel. Az előterjesztés megvizsgálta ágazatonként a nem kötelező önkormányzati feladatokat és azt, hogy a finanszírozás megszüntetése milyen következménnyel járna. Az előterjesztéshez kapcsolódó – és a bizottság által megszavazott – határozati javaslat többek között kimondja, hogy új kötelezettség-vállalást az önkormányzat csak közgyűlési határozattal alapozhat meg, új szerződés csak a gazdasági igazgató és Szepesi Attila alpolgármester aláírásával érvényes. Az önkormányzat hatáskörébe tartozó engedélyezések, például bontási határozat, közterület-használat, szolgalmi jog stb. CSAK a meghtározott díj befizetését követően válnak érvényessé. E határozati javaslat egy további pontja a költségvetés céltartalék sorának 100 millió forintos csökkentését irányozza elő. A felsoroltak természetesen közgyűlési döntéssel válnak érvényessé.
A legnagyobb vitát kiváltó napirendi pont az „Állásfoglalás kialakítása a megvételre felajánlott Táborállási ingatlanok vonatkozásában” címet viselte. A téma tárgyalásakor szót kért az egyik érintett, Fekete Gábor, aki hangsúlyozta, hogy életvitele súlyos törést szenvedett, albérletbe kényszerült. Sorstársa, Liszkai Erzsébet és Párja Dékány Péter írásban fejtették ki a gazdasági és területfejlesztési bizottsághoz címzett panaszukat és kérelmüket (levelük eltérő betűmérettel írásunk végén olvasható), amely érzékelteti mindkét érintett család súlyos helyzetét.
A testületi vita elején Lebics Edit bizottsági tag indítványozta, hogy az előterjesztett határozati javaslat megszavazása helyett valamilyen kompromisszumos megoldást próbáljon keresni az önkormányzat.
Cseni Béla bizottsági elnök és Kiss András elnökhelyettes azt hangsúlyozták, hogy nem véletlenül fogalmaz úgy a határozati javaslat, hogy NINCS MÓDJA az önkormányzatnak arra az igen súlyos anyagi helyzetben, hogy megvásárolja a károsultak felajánlott ingatlanait. Az pedig a Táborállás egészének stabilizálását veszélyezteti, hogy az érintettek mindeddig nem járultak hozzá ingatlanaik partvédelmi célú használatához. Ez megakadályozhatja a mintegy negyedmilliárd forint értékű pályázat sikerét. Az önkormányzatnak ennyi pénze soha nem lesz a táborállási partszakasz stabilizálására. Amennyiben viszont a pályázat sikeres lesz és megtörténhet az altalaj vízmentesítése, akkor értékessé válnak a károsultak telkei is.
A károsultak újabb hozzászólásukban azt emelték ki, hogy anyagi forrás nélkül nem képesek ÚJRAKEZDENI életüket. Ráadásul a biztosító sem fizet, amíg nem végleges az állapot.
A hosszúra nyúlt vita végén a bizottság hat tagja nem tudta támogatni a felajánlott ingatlanok megvásárlását, Lebics Edit egyedül maradt javaslatával. Annyi viszont elhangzott még a vitában, hogy el kellene jutni a bontási határozat kiadhatóságáig, mert ez esetben fizetne a biztosító.

Tisztelt Gazdasági Bizottsági Tagok!
Holnap a Gazdasági Bizottsági ülés 33. napirendi pontja : Állásfoglalás kialakítása a megvételre felajánlott Táborállási ingatlanok vonatkozásában.
Az előterjesztését a vagyonkezelési osztály nem bocsátotta rendelkezésünkre, így látatlanban szeretnénk ahhoz az alábbi gondolatokat hozzáfűzni. Megköszönjük, ha időt szakítanak elolvasására.

A csúszópart huszonegy néhány kárt szenvedett ingatlanjai közül mindegyik más helyzetben van úgy az ingatlan jellegét /kert, hétvégi vagy lakóház/, úgy a kár volumenét és a családok helyzetét illetően. Ezek közül az a pár tulajdonos, akik jelentős kárt szenvedtek, a kivásárlásra vonatkozó ajánlatunkat külön-külön csak saját nevükben tették az Önkormányzat felé.
Csupán egy közös ismérvünk van: egyikünk sem látja, hogy e területen az elkövetkezendő években, de hosszú távon is remény lenne a biztonságos életre. Az Önkormányzat mégis megpróbál bennünket egy kalap alá venni.

E levelet csak saját nevünkben /férjem Dékány Péter, én Liszkai Erzsébet és gyermekeink/ az üdülő sor 48. /Hrsz 3094/ írjuk. Vártuk, hogy az Önkormányzat illetékesei - nyilatkozatukhoz híven - megkeresnek bennünket, hogy egyeztessük állásfoglalásunkat a kialakult helyzetünkre vonatkozóan. Ez a mai napig nem következett be. Ezért bátorkodunk írásban az alábbiakban közölni, amit ezen az egyeztetésen szerettünk volna elmondani:

Ez ideig anyagi és mentális szempontból is bennünket ért a legnagyobb kár. A statikusi szakvélemény alapján az épület jelen állapotában nem lakható, a helyreállítás fal-és alapbontással, újraépítéssel lehetséges csak. E tartószerkezeteket érintő munkákhoz építési engedély szükséges. A területen a káresemény kapcsán építési tilalom van, amit az Önkormányzat a tulajdoni lapra bejegyeztetett. Ebből következik, hogy amíg a Mélyépterv által előírt partvédelmi munkák nem készülnek el és a területről nem kerül le az építési tilalom /ami lehet, hogy végleges/, addig a helyreállításról sem lehet szól. A három ütemű partstabilizációs munkák első üteme előreláthatólag 2012-ben valósul meg és 2013. júniusáig kerül aktiválásra. A II. ütemről még említés sem volt. E tények ismeretében beláthatatlan hosszú ideig leszünk kénytelenek albérletben lakni. Közben az épület előre nem látható, de sejthető károkat fog elszenvedni. /Jelenleg is folyamatosan újabb és újabb károk jelentkeznek, a régiek erősödnek/ Egész életünk munkája ebben az ingatlanban van. Közel egy éve lakunk albérletben, helyzetünkből fakadó mentális-egészségi kárunk is egyre nő.

Tudomásunk szerint – mint lakóingatlan - csak Fekete Gáborék és a mi családunk van ilyen kilátástalan helyzetben, ezért nem kellene attól tartani, hogy amennyiben jóindulatú hozzáállásukkal találnánk elfogadható közös megoldást, akkor mások is igényt nyújtanának be, hiszen csak a mi ingatlanunk lakóingatlan, mi vagyunk albérletben és a mi életünkről kell dönteni.

Hosszú távon nem az lenne a célszerű, hogy visszakényszerítsenek bennünket lakóingatlanunkba, hanem az, hogy ott felszámolják a lakóingatlant és soha többé építési engedélyt ne adjanak ki.
Az ott megvalósítandó stabilizációs munkák szempontjából is előnyösebb lenne, ha ott nem volna lakóingatlan.
Konkrétan a mi ingatlanunkra vonatkozóan – az Önkormányzat anyagi helyzetét figyelembe véve -
az alábbi lehetőséget ajánljuk megfontolásra a kivásárlást illetően:

Vásárlási előszerződéssel – valamennyi foglalóval - belátható jövőképet biztosíthatnának számunkra
A vételárat eleve csökkentené a biztosító kártérítése /A biztosítónál a káresemény – amíg partmozgás van – nem zárul le. Jelenleg a helyreállítási költségvetés alapján fizet a biztosító. Bontási határozat esetén kb 32 M Ft a kötelezettsége/
A vételár fennmaradó összegét a 2012. évi költségvetésben lehetne szerepeltetni.

Mi ez ideig – várva levelünkre az Önkormányzat válaszát, és remélve hogy közös nevezőre jutunk – egyik médiának sem nyilatkoztunk. Több helyről is felajánlottak számunkra jogi és egyéb segítséget, de még nem tettünk ez irányú lépéseket.

Nem kívánjuk firtatni, hogy kinek milyen felelőssége van a kialakult helyzetben /azt úgy is mindenki tudja, ha hivatalosan nem is ismeri el/, de számolniuk kell azzal, hogy amennyiben nem tudunk megegyezni, nekünk nincs veszíteni valónk.

Kérjük Önöket, döntésükkel segítsenek abban, hogy életünk rendeződjön.

Tisztelettel: Liszkai Erzsébet, Dékány Péter és gyermekeik