Az érintőképernyővel alapvető gondja van sok felhasználónak (én is mindig mellényúlok a virsli ujjaimmal), főleg akik korábban már hozzászoktak a fizikailag megérinthető gombokhoz, számukra sokszor kényelmetlen gépelni a kis képernyőn, nem érzik a karakterek közötti határokat stb. A Tactus szerint, nemcsak, hogy a Föld nem lapos, de az érintőképernyőnek sem kell feltétlenül laposnak lennie.

Az se megoldás, ha az érintőképernyő mellett egyes gyártók görcsösen ragaszkodnak a régi klaviatúrához is, mert ebből születtek már elég szörnyű hibridek a közelmúlban. Eddig a billentyűzet-érzést az érintőképernyős telefonokon rezgésekkel próbálták meg többé-kevésbé szimulálni, most viszont úgy tűnik, itt az igazi megoldás a problémára, a Tactus a képernyőből kiemelkedő és újra eltűnő fizikai gombokban látja a lehetőséget. Már az Apple is kísérletezett egy hasonló OLED felülettel,erről nem meglepő módon még nem sokat hallani, mindenesetre a Tactus már elkészült a saját koncepciójával.

Az elképzelés szerint a képernyőt fedő vékony membránréteg alatt egy átlátszó folyadékréteg is futna mikroszkópikus csatornákkal teletűzdelve, ahol ez a folyadék a fizikai billenytűzet funkció bekapcsolásakor a megfelelő pontokon feláramolna a felső részbe, szabályosan kidomborítva a kijelzőt a felhasználó számára. Amint nincs már szükség a pötyögésre, a buborékszerű gombok újra kisimulnak a felületen, akár egy leengedett matrac.

A megvalósítást meglehetősen nehezíti a telefonok álló vagy fekvő orientációja, hiszen nagyon nem mindegy, hogy milyen pozícióban bukkannak elő a gombok, és persze ki kell küszöbölni azt is, hogy a kidudorodó gombok ne hagyjanak nyomot a lesüllyedés után, ezek ugyanis jelentősen ronthatják a felhasználói élményt.

A Tactus azzal kalkulál, hogy az új kijelzős rendszer fogyasztása a napi energia-felhasználás 2%-át sem éri majd el, és bizakodnak, hogy már 2013 közepén megjelenhetnek az első ilyen technológiát alkalmazó okostelefonok a piacon.