...A vasműs munkahelyek megmaradását minden rendelkezésre álló eszközünkkel és a jobboldali kormányunk támogatásával sikerült biztosítanunk. Most a levegőnk tisztaságáért is ugyanúgy minden, azaz MINDEN rendelkezésünkre álló eszközzel harcolni fogok, harcolni fogunk.” (Idézet Cserna Gábor polgármester facebook-oldaláról)

De mi a helyzet a városra telepedő porral és károsanyag kibocsátással? Milyen lehetőségeink vannak rákényszeríteni a gyár tulajdonosait, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket? -erről kérdeztük dr. Dorkota Lajost, aki országgyűlési képviselőként, később kormánymegbízottként is azon dolgozott, hogy a vasmű megmaradhasson Dunaújváros egyik meghatározó foglalkoztatójának.
– Többen megkérdezik, hogy korábban miért nem tett valamit a város a légszennyezés csökkentése érdekében? Szeretném emlékezteti azokat, akik ezt elfelejtették volna, hogy az MSZP kormány adta el, azaz privatizálta a Dunaferrt. Tehát mára már nem egy állami vállalatról, hanem egy magáncégről van szó. Ráadásul egy bizonytalan tulajdonosi hátterű ukrán-orosz offshore cég kezében van a cégcsoport. Lehetőségünk lenne erősebb kontroll gyakorlására és a fejlesztések támogatására, ha stratégiai partnere lehetne a kormánynak a vállalat, de ennek szigorú feltételei vannak. Offshore cégekkel nem köthet a magyar állam stratégiai partnerséget. Mind- emellett nemzetközi szabályok szerint is tilos állami támogatást adni egy olyan cégnek, amely bizonytalan tulajdonosi háttérrel rendelkezik. Ebből adódik, hogy a magyar állam a kibocsátást csökkentő beruházásokra nem tud közvetlenül segítséget nyújtani. Azt is meg kell jegyeznem, és erre a polgármester úr is rendszeresen felhívja a figyelmet, hogy újszerű a szennyezés mértékének növekedése. Tehát ebből adódik, hogy romlott a Dunaferr műszaki állapota. Nyilvánvaló az is, hogy az új tulajdonos és a jelenlegi vezetés nem fordított megfelelő figyelmet és forrást arra, hogy a műszaki berendezéseket karbantartsa, felújítsa. Tehát nem lehetett évekkel ezelőtt felhívni a figyelmet arra, ami korábban nem volt.
– Mik a lehetőségeink?
– A kormányhivatal környezetvédelmi szakhatósága fel fogja szólítani a gyár vezetését a megállapított határértékek betartására. Amennyiben ez nem vezet eredményre, a hatóság adott esetben korlátozhatja a termelést. Ez az intézkedés persze lavinát indíthat el, mert -valószínűleg- a gyár menedzsmentje elbocsátásokkal fog fenyegetőzni. De ennek semmilyen ténybeli alapja nem lesz. A fentiekből is látszik, hogy nem egyszerű a helyzet, de bármennyire is nem egyszerű, mindenképpen lépni kell. Aki itt él, s nem Budapesten a Parlamentből beszél helyi képviselőként botorságokat - gondolok itt Pintér Tamás képviselő úrra - tehát aki itt él a városban, így én is, az minden nap megtapasztalja, hogy a gyár milyen mértékben szennyezi a levegőnket. És ez a szennyezés egyértelmű, hogy káros következményekkel lehet a szervezetünkre. A vasműnek -éppen ezért valószínűleg- kötelessége megtenni a szükséges óvintézkedéseket, fejleszteni kell, nem pedig az erre szolgáló forrásokat kimenteni az országból.
– Rá tudják erre a tulajdonosokat kényszeríteni?
– Úgy gondolom, igen. Tudtommal a város vezetése a szakhatósághoz fordult, a szakhatóság nyilvánvalóan megvizsgálja a helyzetet, s elrendeli a szükséges intézkedéseket, így az említett korlátozás is szóba jöhet. Ha ennek sem tesz eleget a Dunaferr, akkor a hivatal, akár az ezért felelős magánszemélyekkel, akár a céggel szemben büntető feljelentést fog tenni. Nyilvánvalóan ennek a helyzetnek a végére kell járni, mert az itt élő közel ötvenezer ember nem tűrheti el, hogy az egészsége károsodjon.
– Ön szinte napi kapcsolatban van a miniszterelnök úrral. Tájékoztatta erről?
– Tudja a problémát, ismeri is. Ugyanakkor – ahogy mondtam - egy magáncégről van szó. Bízunk abban, hogy bekövetkezik a tulajdonosváltozás a Dunaferrnél, s az új tulajdonos konstruktívabban áll majd ezekhez a kérdésekhez. Információink szerint van érdeklődés a Dunaferr iránt, mindemellett a kormány is többször bejelentette, hogy megvásárolná.