Évek óta az advent időszakában „Ajándékot cipős-dobozban” akciójával a határon túli magyar gyermekek karácsonyát teszi gazdagabbá. Dunaújvárosban az Munkásművelődési Központ Cipősdoboz Gyűjtőpont, s a ház munkatársai fogadták az adományokat. A másik, Szenczy Tibor, az Életrevaló Gyermekmisszió megálmodója és szerteágazó tevékenységének kézbentartója, itt él városunkban, az ISD Power gépésze, s egyfolytában azon jár az esze, hol és mivel tud segíteni a rászorulókon, különös tekintettel azokon a gyerekeken, akik hátrányos helyzetűek nem csak anyagi téren, hanem abban az értelemben, hogy a szüleik nem foglalkoznak velük eleget, nem szánnak elég időt, figyelmet rájuk. Van belőlük épp elég…

Meggyőződéssel vallja, az unalom, a céltalanság rossz tanácsadó a fiatalok számára, ezért sok egyéb mellett önkéntes társaival együtt programokat szervez nekik, és segít a bajbajutott családoknak. A módszerei és eszközei tanítani valók. Tanulhatunk tőle csapatépíteni, barterrezni, támogatói hálózatot létrehozni, marketingezni.

S mi kellett ahhoz, hogy az Életrevaló Gyermekmisszió hatékonysági mutatói ilyen magasak legyenek? A jó ügy, elhivatottság, avagy hitelesség? Jó ügyek mellé már sokan szegődtek korábban is. Elhivatottsággal szintén jó néhányan teszik a dolgukat. Azonban a hitelesség már az idő előre haladtával, egyszer csak kopni kezd. Hány karitatívnak induló ügy minősült át üzleti vállalkozássá? Hány karizmáról csúszott le idő után a „lepel”?

Hányan kiáltották ki magukat jótevőnek, s derült ki róluk, hogy önös/haszonszerzési érdekek vezérelték cselekedetiket. Igen. Elfogódott vagyok a dunaszigeti, gárdonyi-, tassi életrevaló kalandtáborok, erdélyi árvaházak adománygyűjtéseinek megszervezőjének, Fejér megyei gyermek- és lakóotthonok, szociális intézmények segítőjének, sport- és tanulmányi ösztönző programok kitalálójának, gyermek- és családi triatlon versenyek elindítójának és az ökofarm program nyélbeütőjének, vagy az on-line tv létrehozójának – személye iránt. Szenczy Tibor leül a számítógép elé, s az interneten keresztül szponzorokat, támogatókat keres és talál(!) egy-egy kezdeményezés mellé.

Vegyünk egy példát. Betagozódva a Magyar Mentőszolgálat Alapítvány szervezetébe – hogy pályázni is tudjon -, az alapítvány használaton kívüli Ikarusz busza egy újabb projekt elindítására inspirálta. Elhatározta, hogy rendbe teszi a járművet, s jövő nyáron önkéntes csapatával együtt a Velencei tavat és a Balatont körbe turnézzák, megkeresve gyermektáborokat, fesztiválokat, ily módon egy drog-prevenciós programmal elérve több ezer fiatalt. Elsőként a busz rendbetételéhez kezdett neki.

Az internet segítségével autófesték gyárat, karosszéria lakatost, oldalsátor-készítőt, autódekoratőrt keresett meg, akik a referenciák láttán – www.gyermekmisszio.hu - felajánlották támogatásukat. Majd a program részeként neves hazai előadóművészeket, médiából ismert személyeket invitált a jövő nyári akcióhoz. Így jelzett vissza Miklósa Erika, Bornai Tibor, Gerendás Péter, Zorán, a Csík Zenekar, a Magna Cum Laude együttes. A Dunaújvárosi Főiskola Média szakával együttműködve készítenek velük egy közös drogprevenciós klippet, amelynek szövegét a Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Otthon lakói írják. A körúton az önkéntesek étkeztetése már megoldott, ugyanis a misszió önellátó gazdálkodásba kezdett a Dunaújváros közeli Szlatina tanyán, ahol setéseket nevelnek, persze itt is támogatásból, még pedig a hazai legnagyobb takarmánygyártónak köszönhetően.

Visszakanyarodva a prevenciós turnéhoz, a busz belső tere lehetővé tesz egy úgynevezett interaktív tárlat létrehozását, ezért a következő lépésként Magyarország egyik legnagyobb informatikai cégét kereste meg, amely rendelkezésükre bocsát 5 darab lapmonitort. A gyermekmisszió a maga eszközeivel viszonozza a felajánlott segítséget, ezért a partnerei között meghirdette a tanulmányi ösztönző programot, valamint felajánlotta, hogy az ottani dolgozók gyerekei is részt vehetnek a misszió által szervezet programokban, nyaralásokban. Több esetben reklámfilm készítésével honorálták a felajánlott segítséget.

Mentségemre szóljon, nem csak én vettem észre a Gyermekmissziót, hanem mások is. Így kaphatta Szenczy Tibor meg az elmúlt esztendőben a Dunaújváros Ifjúságáért Közalapítvány Örökmozgó Díját, Székesfehérváron az Év Önkéntes Programja Díjat, s nem véletlenül készült róluk adássorozat a Magyar Rádióban.

A történetnek még koránt sincs vége, folytatás következik: kétezer tizenkettőben…

Szente Tünde