Ott voltak az óvodás és az iskolás korú gyerekei. Velük próbált új életet kezdeni. Nyugalomban, szeretetben, békében. Nem adatott meg neki. Már halott 31 évesen. A gyerekek pedig árvák, olyan árvák, amilyennek lenni egész életükön keresztül teher lesz. Az anyjukat az apjuk ölte meg. Most az asszony huszonéves húga próbálja felnevelni őket, de vajon adhat-e nekik könnyű, álmokkal teli éjszakákat?

Azt mondják, az asszony megpróbált hivatalosan is segítséget kérni. A férfi megígérte neki, hogy megöli, ha el meri hagyni. Az asszony tudta, hogy a férje nem csak ígérget, félt, retteget, de élni akart. De hiába kért segítséget.

Szégyellem magam azok helyében, akiknek kötelességük lett volna kezet nyújtani neki.

Ezt ugyanis nem lehet megmagyarázni. Ezt ugyanis hiába próbálják megmagyarázni. Képmutatás: itt mindenki a férjről beszél, hogy milyen egykedvűen hívta a rendőrséget, hogy nem sírt, nem volt kétségbe esve, nem menekült, és hogy vizsgálják, elmebeteg-e…

Pedig ennek a férfinak már "aktái" voltak… Akkor senki nem kérdezte meg, hogy normális-e? Akkor senki nem vizsgálta meg, hogy veszélyes-e?

Ugyan kérem…

A szakirodalmak szerint családon belüli erőszak az, ha egy kapcsolatban az egyik fél erőszakos magatartást alkalmaz a másik féllel szemben, azért, hogy ezáltal a partnert hatalmában tartsa és felette ellenőrzést és uralmat gyakoroljon.

A nő el akart válni. Szabadulni akart az uralom alól, a férj ezt nem engedte. Nem engedhette. Tudta, hogy csak akkor tudja felnevelni nyugalomban és békében a gyermekeit, ha kiszabadul a férje uralma alól. Tudta, hogy csak az az esélye, hogy felnevelje a gyerekeit, ha elmenekül a pokollá vált kapcsolatból.

Ő megpróbálta, de nem kapott hozzá segítséget.

A statisztikai adatok szerint:

Magyarországon a családon belüli erőszak HETENTE LEGALÁBB EGY NŐ életét követeli. Egy nőnek nyolcszor annyi esélye van, hogy férje vagy élettársa ölje meg, mint hogy idegen támadó (rablógyilkos, ismeretlen nemi erőszak elkövető, stb.). A nők számára a legnagyobb veszélyforrást egyértelműen (volt) férjük és partnerük, a saját otthonuk, valamint a válást követő időszak jelentik.

Mondják, ezeket a tényeket nem olvassák a szakemberek? Nem tudják azok, akiknek feladatuk, kötelességük lett volna segíteni? Vagy csak aktákat tettek arrébb, emberek segítése helyett.?

Iszonyúan dühös vagyok. A bíróság előtt csak a férj fog állni. Egyedül. A tettestársai nélkül. Ez az, ami igazán felháborító.

És mondják, hogy azok az asszonyok, anyák, akik éppen most szeretnének változtatni az életükön, ezek után meg merik-e tenni? Bünteti-e valaki a reménytelenné lett életeket?