Már hónapokkal ezelőtt mondogatta, hogy legszívesebben golyót röpítene a fejébe, de a gyerekei miatt nem teszi meg. Elszörnyedve próbáltuk hessegetni tőle a sötét gondolatokat s nyugtatgattuk. Egyre mondogattuk neki, hogy ne beszélj butaságot, s jól látod, a családodnak szüksége van rád... zavarodott volt és kétségbeesett, de úgy hittük, hogy ki- és félreállása majd elég időt ad neki, hogy végiggondolja és rendezze a dolgait. Ám... Nem volt türelme kivárni.

És megtette....

Most mindenki találgat és rémhírek kelnek szárnyra. Politikai összeesküvés-elméletet gyártanak. De Tóth Laci annál sokkal bölcsebb ember volt, hogy csak egy alpolgármesteri székért, vagy a város gazdasági helyzetéért esetleg a pártján belüli presztizséért röpített volna golyót a fejébe...

Egyébként ilyen okokért senki nem tenne ilyent, mert ezek múló átmeneti dolgok, a halál pedig nem az....

Az emberek akkor fordulnak a önmaguk ellen, ha úgy érzik, zsákutcába érnek, s nem találják a kiutat, össze vannak zavarodva, s a kapaszkodók és a célok helyett csak megoldhatatlan akadályok tornyosulnak eléjük, olyan dolgok, amikhez már nem marad erejük.

Találgatások, felelős keresések... egy ember végső döntéseinek pókhálóját próbálja most mindenki megvizsgálni... de ezekben csak főbb és mellékszereplők van, ám a főhős mindenképpen az ember a maga démonjaival: talán mert úgy érzi, hogy rosszul döntött vagy mert összezavarodott, vagy mert nem tudja, hogy lehetséges-e egyáltalán jó döntést hoznia talán azért, mert kétségei vannak, hogy egyáltalán léteznek-e jó döntések..

Morális, érzelmi, lelki indíttatásúak mindezek, s nem politikai eredetűek .

Nem a hatalom miatt, nem is pénzért vagy befolyás miatt döntött így. Nem pusztán a sértettség vagy mellőzöttség érzése vezette.

Egy beosztásról lemondhatunk azért, mert hiányzik a frakción belüli összefogás vagy mert nem értünk egyet a stratégiai döntésekkel, de senkinek, igen senkinek , de senkinek soha pusztán ezen indokok miatt még egy leheletnyi fuvallatként se fordulna meg a fejében a gondolat, hogy eldobja magától az életét. Egyszerűbb lenne - s talán népszerűbb is - azt írni, hogy a Fideszen belüli ellentétei vezették a kezét. De ez nem lenne igaz. Ez ilyen formában nem lenne igaz.

Nyilvánvalóan bántotta a partvonalra kerülése, de senki ne feledje le, hogy több, mint tíz esztendeje aktívan politizált, s ez alatt az idő alatt végigélt és tapasztalt a politika eszköztárából jó néhány dolgot, így kizárólag ez nem bizonytalanította volna el. Közvetlenül még az egzisztenciája sem függött a beosztásától. Élt ő politika nélkül is négy évtizedet.

Méltatlan tehát politikai vagy kampány célra használni vagy felhasználni a szerettei tragédiáját...

Mert Tóth László már döntött... elhamarkodottan... s most itt maradtak azok, akikért korábban még élni akart... akiknek kellett volna, akik szerették, akiknek szükségük lenne rá... és róluk egy pillanatra elfeledkezett. Abban a pillanatban ....s ez a tragédia...

-fgy-