A droghasználat nem új-keletű probléma, egyidős az emberiséggel. A sámánok azok segítségével léptek kapcsolatba a túlvilággal, Kínában 4 ezer éve többféle pszichoaktív növényt használnak. S amikor megjelent a sex-, a drog- és a rock nemzedéke, megváltozott a világ. A Földön jelenleg 6,384 milliárd ember él, ebből 25 millió drogfüggő. A 15 és 65 év közötti populáció 4,102 milliárd fő, közülük 200 millió droghasználó. A havi rendszerességgel fogyasztók 110 millióan vannak. A mai fiatalokra, a tizen-, huszonéves korosztályra számtalan veszély leselkedik, ilyenek a különböző függőségek (játék-, telefon-, számítógép-, vásárlási-, evésfüggőség, a „csokolizmus” vagyis a csokifüggőség stb.). Magyarországon a kilencvenes évek elején, a rendszerváltáskor „robbant a bomba”. Egy átlagos hétvégén 350 ezer fő használ valamilyen pszichoaktív anyagot. A problémás droghasználók száma kb. 24 ezer fő, a drogfüggők száma hazánkban kb. 14 ezer fő.

Érdemi prevenció nincs, miért is lenne, hiszen a mai kamasz gyereket nevelő szülői korosztálynak sincs e téren tapasztalata. Miközben rengeteg információ zúdul ránk, a lényeges információk nem kerülnek el hozzánk. A „hétperces” gyerekek világát éljük, ami azt jelenti, hogy felmérések szerint napi átlagban ennyi idő jut a gyerekeinkre. Sok tekintetben mi szülők, lemaradunk a gyerekeink mögött, lásd számítástechnika, mobiltelefonia: „Az, aki idősebb, mint 12 és fiatalabb, mint 35 és nincs a Facebook-on, az nem létezik.”

A rendszerváltás előtt idehaza is voltak bizonyos gyógyszerek, amelyek amfetaminhoz hasonló vegyületeket tartalmaztak, és 3 napig ébren lehetett mellettük tanulni. És akkor is voltak olyan gyógyszerek, amelyre kevesebbet kell inni, hogy repüljön tőle az ember. S ismerték a szárított mákgubó őrleményéből főzött mákteát, amely a benne lévő morfintól tudatmódosító hatású. A rendszerváltás előtt pár évvel az alvilág felismerte, hogy a kábítószer Magyarországon nagy üzlet. Célország lettünk. Felkészületlenül ért bennünket a drogkérdés, sem az egészségügy, sem a szociális intézményrendszer nincs felkészülve rá. Megnyíltak a piacok, és minden kapható nálunk is. A hozzánk bekerülő szerek 5-6%-a kerül a rendőrség, a vám- és pénzügynökség látókörébe.

A fiatalokat nagyon gyakran a „Na, mi van öreg, nem mered? – kérdés viszi a devianciák felé. Egy tavalyi felmérés szerint (Elekes-Paksi) arra a kérdésre, hogy „Ön szerint mi a leginkább követendő útja a drogprobléma mérséklésének?” a válaszok gyakorisága következő: A kereskedők szigorúbb büntetése (70%). A megelőzés javítása (40%). A közösségek szerepének növelése. A rendőr munkájának javítása. A fogyasztók szigorú büntetése. Az egészségügyi intézmények munkájának javítása.

Mi lehet a megoldás? Olyan értékrend megfogalmazása, amelynek során igen is merjenek nemet mondani a fiatalok ilyen kihívásoknak. A büntetéssel való fenyegetés biztosan nem segít. Kínában egy 4-500 fős kábítószer-hálózatot számoltak fel a közelmúltban. Mivel a népköztársaságra veszélyesnek ítélték, a dílereket halálra ítélték, a felhasználókra 25 év átnevelő táborban letöltendő büntetést szabtak. Ezen szankciók ellenére a kínai lakosság 8%-a használ különböző drogokat.

A legextrémebb sport, a gyereknevelés. Ha itt elromlik valami, azt nem biztos, hogy helyre lehet hozni. A prevenció talán segít, de a nevelés a legfontosabb. A prevenció nagyon fontos…a politikusnak (akinek kampányfogás), …a szülőknek (majd az iskola elvégzi), …az iskolának (mert lehet pályázni).

Időt kell szánni a gyerekre! Szintén egy felmérés adataira utalva egy felnőtt napi átlagban a televízió előtt 3 óra 50 percet tölt. E mellett vajon mennyi odafigyelés jut a gyerekre? Vajon milyen példával járunk előttük? Nekünk hány függőségünk van? Amik viszont gyakran hiányoznak, a közös családi programok és beszélgetések. A Mi történet az iskolában? - kérdésre a „Semmi!” - választól a szülőnek nem feltétlenül kell megnyugodnia. Az otthon vállalható őszinteség hiányzik (az apa gyakori terápiás protokollja: „…különben szíjat hasítok a hátadból!!!”). S ha már szerhasználó a gyerek, próbáljunk először tízig számolni, utána tegyük fel a kérdést: - Miért próbáltad ki? S elgondolkodni azon, hol romlott el a gyerek, hogy erre szüksége lett? Ami szintén nincs a gyerek előtt: példakép, tekintély, tisztelet és erkölcs.

A „hogyan hatnak a különböző szerek?”- kérdés leginkább a felnőtteket érdekli. Miért veszélyesek? A drog indukálta pszichózis először pozitív élményhez juttatja a használót, utána következik a negatív élmény, a pánikroham, avagy pánikbetegség. Ez a szerek valódi veszélye! Tehát, hogy nem tudom befolyásolni, nem tudok rákészülni! A javasolt fogyasztás: 0 milligramm!!! Ennél több: KÁROS!

A közvélekedéssel szemben a marihuána nem könnyű drog! A használat veszélyében benne van a testi és lelki elváltozás ténye. Sokan úgy gondolják, nem veszélyes, hiszen egyetlen marihuánás cigarettába nem lehet belehalni. Ami külön aggasztó, hogy szinte nap, mint nap újabb anyagok tűnnek fel a láthatáron, s nem egy közülük legális. Sok esetben nem tudja a fogyasztó, hogy mit vesz be, amíg az egyik ártalmatlan, a másik halálos. Az új szerek új tünetekkel új hatásokat váltanak ki. Nem arra kell rájönni, hogy kábítószert használ a gyerek, mert arra nem biztos, hogy rájövök, hanem a gyereket kell figyelni, ismerni, mi van vele? Mi történt vele?

Az előadás menetében a gyengébb idegzetűeket próbára tevő képek vetítése drámai hatással bírt. Láthattuk, hogy néz ki a szerhasználó fiatal még esélyesen a gyógyulásra és esélytelenül – immár a boncasztalon…

Szente Tünde