Az anya 80 éves , a fiú 57. Az idős asszonynak eltörött a szeméremcsontja, ahogy a későbbi orvosi vizsgálat megállapította nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, majd e verését követően taxiba szállt, majd személyesen tett bejelentést fia ellen a Dunaújvárosi Rendőrkapitányságon.

Mondom az egyik - már nyugdíjas - ismerősömnek, hogy jobb lenne lassan, ha te is valami kényelmes szociális otthon után néznél, mert elég pocsékul vagy, s a gyerekeidre nem nagyon számíthatsz. Míg el nem hordják az összes pénzed, el nem veszik a fedelet a fejed fölül, addig kellene gondoskodnod magadról, mert utána késő lesz. Persze, ezen baromi jót nevetett, még ha annyira nem is volt felhőtlen a kacagása. Ő is érezte, hogy az irónia már csak olyan, van némi valóság alapja, csak nehéz vele szembenézni.

Nem egyszerűek ezek a dolgok, Shakespeare Lear királya óta bizton tudjuk, hogy a gyerekek néha képesek kiforgatni a szüleiket, azok meg odaadnak mindent, kiknek mijük van. Maguktól, szeretetükből, viszonylagosan szabad akaratukból..Ennek mértéke nem is annyira szülőn, mint a gyermek önzőségén múlik csak.

Persze lehet, hogy az 57 éves gyerek se így kezdte, ha már korához képest jó egészségben volt édesanyja, hanem kért, könyörgött, fenyegett. Az asszony pedig , aki 80 évesen még mindig nem akarta, hogy örököljenek utána, nem hagyta magát. Így a kérésből vita, a vitából verés következett. Persze, a gyerek lehet, hogy amúgy nem egy velejéig romlott ember, bár kultúránkban általánosan elfogadott normák szerint anyát nem verünk, hanem csak kétségbe esett volt, kilátástalan helyzetben, mindenféle remény nélkül. Lehet, hogy nem is utcára akarta volna tenni az anyját, még akár magához is vette volna... De ezek mind feltételezések. mind lehetőségek,magyarázkodások, amelyek felmentést a történtekre egyáltalán nem adnak, mert csak összeverték az idős asszonyt. Még pedig a saját fia. Ez azért nem csupán kvül fájhat, hanem belül is nagyon...

Egyszer olvastam egy mesét, a tanulsága az volt, hogy ahogy mi bánunk a szüleinkkel, azt látják gyerekeink, s azt fogjuk visszakapni tőlük magunk is...

Akárhányszor a szüleimre nézek, ha néha ellenkeznék, ellentmondanék, mindig ez a történet jut az eszembe... És most az jutott az eszembe, hogy nagyon szomorú lesz ennek a férfinak a jövője akár hozzájut végülis az édesanyja lakásához, akár nem.... és nem a büntetésére gondolok....