Fújt a szél, csontig hatolt a fagy. És senki nem jutott az eszembe, aki mobilizálható lett volna, képes is egy kerék kicserélésére. Végső kétségbe esésembe a barátnőmhöz fordultam. Nem azért, mert ő tudna kereket cserélni koránt sem… bár vitathatatlanul ügyes. A férje vett is neki egy egész ütvefúró-készletet egyik karácsonyra, hogy fúrja fel, amit szeretne – maga. De a kerékcsere azért nem könyvespolc. Mondom neki, hogy ismer-e valakit, aki mostanság tudna nekem kereket cserélni, mert itt vagyok a 6-oson defekt van és fázom. Mondja, küldi a fiát. Kis idő múlva a kiskandúr ( a fia, mind a 23 évével) megjelent, mint Batman, hősiesen, lenyűgöző eleganciával, s perceken belül a probléma megoldva, ő széles mosollyal adta át nekem a járgányt, s én roboghattam tova. Otthon mesélte, hogy milyen szerencse, hogy rá gondoltam, mert ugye, ez neki annyira jól esett. A dolog ott kezdett csavart venni, amikor barátnőm elakadt a fűnyírással. Férje bokros teendői közepette, fiai máshol, fű nőtt, sőt burjánzott szana és szerte. Megkérte a fiamat, hogy jöjjön már és menjen át hozzá, nyírni, elvégre kertészmérnök, biztos, ért az ilyenekhez.. Némi zsebpénzt ígért, s a gyerek ment is. Fű levágva, kert kigazolva, zsebpénz visszautasítva. Hiába, úriember, nem csibész…Ám azért azt többször el kellett mondanom, hogy a barátnőm mennyire, de mennyire hálás neki..

S a jó múltkoriban éppen arról beszélgettünk, hogy nem egyszerű az élet, meg, hogy a fiaink otthon bunkók, trehányak, szekántak… és én még azt is hozzátettem, hogyha felhívom, azzal a kérdéssel, hogy ott a jugoszláv nagykövetség, akkor tudja, hogy Nagy Imre módra menekült-státuszt kérek, mert a fiam az idegeimen ugrál. Bezzeg az övé- mondom én,… az úr… Erre ő, mondja, hogy az övé szekánt, kiállhatatlan és semmit nem akar megcsinálni , legfeljebb csak sok-sok könyörgéssel és komoly testi sértés igéretével, ha otthon van. Ekkor jött az ötlet… Cseréljünk gyereket.

Ha nálam kell valamit tenni, megkérem az ő fiát, s ha nála, vegye kölcsön az enyémet… Minden haladni fog, ideg- és elmebaj nélkül, boldogság és béke jövend el. Bár lehetne továbbfejleszteni a dolgot. Úgynevezett házi ember szolgálattal. Én megkérem a szomszéd asszony férjét, hogy cserélje ki a záram, ő megkéri az enyémet, hogy fúrja fel a karnist. Ezen igények, szívességek koordinálására még vállalkozást is lehetne alapítani…

Mert azért a fiúk sem véletlen olyanok, amilyenek… Valakire csak hasonlítanak.. Hogy is van az almával és a fájával?