A Vasas Szakszervezeti Szövetség kiadásában/gondozásában jelent meg 2012. április hónapban dr. Horn János szerkesztésében egy, a magyar vaskohászatról szóló 452 oldalas összefoglaló mű, amely Drótos László, Farkas Ottó, Horváth Csaba, Horváth István, Károly Gyula, Pilissi Lajos, Szabó Ferenc, Sziklavári János, Tardy Pál, Tolnay Lajos, Tóth László visszaemléke-zéseire építve vállalta fel az ágazat közelmúltjának bemutatását. A könyv ajánlását Roósz András, a Magyar Tudományos Akadémia r. tagja, a köszöntőt Balogh Béla a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke, az előszót a szerkesztő írta. A kötetben egyaránt megszólalnak a magyar kohászat diósgyőri, dunaújvárosi, ózdi vezetői, a Miskolci Egyetem emeritus rektora, professzora, kutató intézetek vezetői. Közülük hárman a Dunai Vasmű, illetve a Dunaferr Rt. egykori vezetői: az időközben 2012. február 14./ elhunyt Szabó Ferenc, továbbá Horváth István és Tóth László. Nekünk dunaújvárosiaknak különösképpen fontos az amit ők hárman tártak a nyilvánosság elé memoárjukban.
A kötet szerkesztője dr. Horn János a BDSZ elnöki főtanácsadója, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tiszteleti tagja, a választmány tagja.
Vele beszél-gettünk a napokkal ezelőtt megjelent könyvről.

- Mi indította arra az elhatározásra, hogy megszerkeszti ezt a kötetet?

- Kétezer szeptemberében az akkori nevén még Bányaipari Dolgozók Szakszervezete elnökének, Schalkhammer Antalnak (1946 – 2002) javaslatot tettem, hogy hívjuk meg a Szakszervezet székházába lévő étterembe azokat a volt bányászati vezetőket (szénbányászat, szénhidrogén-bányászat, stb.) akik abban az évben ünnepelték 65.-70.-75.-80.-.85. évi születésnapjukat.
Váratlan volt az eredmény: mindenki elfogadta a meghívást és csak egy személy kérte kimentést azzal, hogy az utazást már nem meri vállalni. Az ebéd utáni beszélgetésen számos érdekes és talán addig soha nem hallott történet, stb. hangzott el. Az adta azt az elgondolásomat, hogy jó lenne, ha mindezek nyomtatásban is megjelennének. Első lépésként felkértem a korábbi szénbánya vállalatok legutolsó vezetőit, hogy vállalnák-e egy „életút” megírását. A korábbi nyolc nagy szénbányavállalat vezetői közül heten, a kutató intézet és tröszt vezetője vállalta. Ezt követte a szponzorok felkutatása, ami sikeres volt és ennek eredményeként jelent meg 400 példányban az „Egy szakma tündöklése és hanyatlása, avagy hogyan látják a szénbányászat elmúlt évét azok, akik művelték és irányították”. A könyv kereskedelmi forgalomba nem került, kiadását csak a nyomdai költség terhelte. Senki semmilyen címen tiszteletdíjat nem kapott, az elosztás tiszteletpéldányonként történt. A fogadtatás minden képzeletet felülmúlt. Akadémikusok, egyetemi tanárok, a szakma kiemelkedő személyiségei, szakmai társaságok vezetői nemcsak köszönetet mondtak, hanem a folytatást kérték és egyben többen már pénzügyi felajánlást tettek a folytatásra. A munkát folytattam és mára már hasonló feltételek mellett 11 kötet jelent meg 3499 oldalon, amelyekben 101 akadémikus, egyetemi tanár, a szakma jelenlegi és volt vezetőinek életútja olvasható a földtudományok, bányászat, energetika, környezetvédelem területéről.
Balogh Béla a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke a 2011. áprilisban megjelenő könyvem előszavában olvasta, hogy a sorozatot befejezem és akkor kért fel ennek a kötetnek a szerkesztésére. Váratlanul értesítést kaptam a Magyar Rekordok regisztrátorától, hogy a sorozat bekerül a „Magyar Rekordok” közé és az erről szóló diplomát 2011. szeptember 4-én a Magyar Rekordok Napján ünnepélyes keretek között fogom megkapni. Ez újból fellelkesített és a sorozatot folytattam. Elkészült a 12. kötet is. Örülök, hogy akkor elvállaltam a felkérést a kohászatról szóló sorozat szerkesztésére.

- Hogyan történt a megszólalók kiválasztása?

- 18 felkérő levelet küldtem ki 2011. június 1-jén és 11 pozitív választ kaptam. A felkérést a legtöbben számomra is elfogadható okból mondták vissza, olyan halvány ígérettel, hogy amennyiben a sorozat folytatódni fog, akkor a felkérésre valószínűleg igent fognak mondani.

- A Dunaferr új tulajdonosainak megszólaltatására történt–e kísérlet ?

- Nem, mert eddig minden könyvemben a közelmúlt időszak első számú vezetőit szólaltam meg. Természetesen, ha lesz a folytatás, akkor vélhetően több új volt vezető és tulajdonos megkeresését tervezném.

- Kik voltak a szponzorok ?

- 2012. március 26-29. között Budapesten tartotta az „Industrial Minerals International Congress and Exhibition” világkongresszusát, amelyen részt vettem. Ott a plenáris teremben nagy tábla hirdette, hogy kik voltak az arany-, ezüst- és bronz fokozatú támogatók. Ezt követem én is minden kommentár nélkül:
Arany fokozatú támogató Vasas Szakszervezeti Szövetség (Bp)
Ezüst fokozatú támogató Magyar Vas és Acélipari Szövetség (Bp)
Bronz fokozatú támogató holtversenyben :
Országos Magyar Bányászati és Kohászati
Egyesület(Bp)
INNOFERCÓ Kft ( Miskolc )
Végül én is – mint eddig minden korábbi könyvemnél - támogató vagyok.

- Csak ilyen kevesen támogatták?

- Igen, én is meglepődtem, pedig több felkérést küldtünk ki a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnökével. Engedje meg, hogy erről bővebben ne válaszoljak.

- Röviden miként összegezné a meglehetősen vastag kötet legfontosabb „mellbevágónak” vagy újdonságának tekinthető megállapításait.

- Azt hiszem erre a kérdésére a választ Roósz András akadémikus úr – akit a könyvben szereplő tudósok, szakemberek tanítottak illetve akikkel együtt dolgozott - ajánlásából idézhetem a teljesség igénye nélkül:„ … Az életutakban még számtalan nekem is új, eddig nem ismert eseményt olvashattam, betekintést kaptam máig ismeretlen – és talán most először leírt – történésre, s így az eddig ismert történések más megvilágítást kaptak…..Minden írásban megtalálhatók az elmúlt évtizedek gazdasági, gazdaságpolitikai, szakmatörténeti kérdései… nagyon fontos lenne, hogy ezt a könyvet a ma gazdaságpolitikusai, a tudomány – és a szakma történettel foglalkozók is olvasnák, mert nagy segítséget jelentett döntéseik meghozatalában.”

- A dunaújvárosiaknak – mivelhogy a dunaújvárosi olvasóknak szóló médiában jelenik meg ez az interjú – mit fejtene ki bővebben?

- Elsősorban azt, hogy igen szerencsések voltak a Dunai Vasműnél dolgozók, hiszen kiváló, nagy szakmai tudással és szociális érzékenységgel rendelkező vezetőik voltak. Számtalan példát lehetne felsorolni, ez sok oldalt is kitenne, de most csak egyet éppen aktualitása miatt, hiszen ez az interjú 2012. április 14-én készült. A három írás egyikében olvasható, hogy a Dunaferrnél mindig erős szakszervezet volt. A Vasas Szakszervezet az ország egyik legerősebb ilyen jellegű intézménye. Kemény munkával a kenyereket kereső embereket szolgálta a vállalaton belül. Nem lepődtem meg azon sohasem, ha mindig többet szerettek volna a dolgozók érdekében elérni, mint amennyi a reális lehetőség. Alaposan meg kellett nekik magyarázni, hogy miért van kevesebbre lehetőség…..Soha nem fordult elő, hogy nem tudtunk megegyezni. (nem véletlen, hogy ezt emeltem ki.)

- Mivel közreműködtem néhai Szabó Ferenc visszaemlékezéseinek szerkesztésében, megmaradt emlékezetemben, hogy az Ő által irányított gyáron túl az egész város érdekét is mindig szem előtt tartotta. Rendkívül sokat köszönhet neki Dunaújváros. A többi visszaemlékezés közül melyik mutat fel hasonló elkötelezettséget városunk iránt?

- Szerencsés emberek voltak azok, akik a három vezérigazgató ideje alatt a városban éltek, hiszen mindhárom vezérigazgató szakmai munkája mellett kiemelt figyelmet fordított a város életére is. Erről az írásukban mindhárman beszámolnak.
Mekkora a kötet példányszáma? Árusítják-e a könyvet ?

A könyv 400 példányban készült el. 2012. április 12-én a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnökének meghívására a könyvben „megszólalók” – és számomra külön nagy öröm volt, hogy Szabó Ferenc két gyermeke Erika és Tibor is elfogadta a meghívást - találkoztak és ott kapták meg a könyv 10 tiszteletpéldányát csak úgy, mint a szponzorok a 10 illetve 5 tiszteletpéldányt.
A közel 3 órás program során mindenki örömét fejezte ki, hogy a könyv megjelent és köszönetüket fejezték ki. Többen meghívták a jelenlévőket egy későbbi időpontban megtartandó találkozóra, miután majd elolvasták a könyvben megszólalók anyagát.
A könyv kereskedelmi forgalomba nem kerül.

- Akit érdekel, hol juthat hozzá?

- Az elosztást a Vasas Szakszervezeti Szövetség intézi, de tudomásom van arról, hogy Dunaújvárosban a József Attila Könyvtárban, továbbá a Dunaújvárosi Főiskola Könyvtárban már megtalálható.

- A kötet internetes közzétételét tervezik-e?

- Erről később születhet döntés.

- Köszönöm a beszélgetést! Bizonyára sokan várják a folytatást!

Csongor György

(fotók: könyvcsomagok bontása - csoportos dedikálás - csoportképek - a széles kép baloldalán dr. Szabó Ferenc lánya és fia)