Dunaújváros négy-öt évtizede a legszennyezettebb levegőjű városok közé tartozott, szennyvizét pedig csak mechanikus tisztításnak alávetve bocsátotta a Dunába. Ettől a kiinduló helyzettől számítva óriási út az, amit városunk hatóságai és ipari üzemei megtettek az élhető városi állapot és korszerű környezetvédelem területén.
Arról, hogy hol tartunk most, dr. Orbán Zsuzsa aljegyző mondott rövid összegezést az immár tizenegyedik alkalommal megrendezett környezetvédelmi konferencia köszöntőjében (Városunk polgármesterét parlamenti elfoglaltsága miatt helyettesítette az aljegyző). Többel között kiemelte, hogy a városházán felkészült szakemberek látják el a környezetvédelemmel kapcsolatos ügyeket, hogy megépült a biológiai szennyvíztisztító, hogy városunk is bevezette a szelektív hulladékgyűjtést, hogy 33 szelektív hulladékgyűjtő sziget és egy hulladékudvar létesült, hogy az uniós (EMAS) harmonizációban élenjáró szerepet tölt be városunk.
Meskál László, az ISD Dunaferr Zrt. környezetvédelmi főosztályvezetője felvázolta vasműs nézőpontból a város környezetvédelmi helyzetképét, különös tekintettel a felszíni vizek védelmében. Mivel a kohászati nagyüzem rendkívül sok vizet használ, nagy a recirkuláció ( a víz többszöri felhasználása) jelentősége, ahol csak mód van erre. Ez a recirkuláció 95%-os. Így is évi 37 millió köbméter vizet bocsátanak vissza a Dunába. órészt megoldott a szennyvízkezelés. Megemlített egy figyelmet érdemlő adatot: a tavalyi bírság összege 352 ezer forint volt, Mindössze!
A közeljövő tervei között megemlítette a halna rekonstrukcióját és azt, hogy az ehhez szükséges tervek már elkészültek. E bejelentés (a továbbiakban erre visszatérünk) hozzászólásra késztette e sorok íróját.
Koszorús Zoltán, a Hamburger Hungária Kft. környezetvédelmi vezetője az általános tájékoztatón túl a gyári szennyvíztisztító három lépcsős fejlesztését részletezte. A legutóbbi, 2009-hez közhető fejlesztés kétlépcsőssé tette a biológiai szennyvíztisztítást. Az anaerob (levegő kizárásával történő) szerves-anyag lebontás biogáz termelést eredményez, amivel földgázt tudnak kiváltani. A képződő szennyvíziszap pedig földdel elegyítve rekultivációs nyersanyag.
Dr. Kiss Endre, a Dunaújvárosi Főiskola tanszékvezető tanára két, az intézmény által birtokba vett és energetikai önellátásra is átalakított épülettel kapcsolatot tapasztalatokat ismertette és értékelte. Az épületek energiamérlegét 150 méter mélyre lejuttatott (24 darab) hőszivattyús talajszonda, napelemek, esővízgyűjtés, szélkerék és mintegy ráadásként tüzeléstechnikai központ segíti. Mindegyik energiatermelő rendszer teljesítményét, hatékonyságát mérik, így azok az oktatás céljait is szolgálják. A tüzeléstechnikai központ energiafű, pellet és egyéb anyagok fűtőértékét, emisszióját képes meghatározni, tehát kutatás célt, és ha igény van rá cégek tájékoztatását is ki tudja szolgálni.
Prof dr. Bíró Borbála tudományos tanácsadó, egyetemi tanár (Talajtani és Agrokémiai Intézet, MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Dunaújvárosi Főiskola Természettudományi és Környezetvédelem Tanszék) a levegő és talajminőség dunaújvárosi vizsgálati eredményeit foglalta össze 20 percben. Ő tíz mintavételi ponton vizsgálta a levegő porszennyezettségét és annak összetételét. Vizsgálatai kimutatták, hogy két elem, az alumínium (Al) és a cink (Zn) dominanciája tapasztalható, olykor a határértékhez közelítve. Üledék formájában előfordul a mérgező kadmium (Cd) is, annak okára nem tud egyelőre magyarázatot adni.
Dr. Angerer Ildikó környezetvédelmi főtanácsos, polgármesteri hivatal „A folyami vizek menti települések fejlesztéséért” uniós projekt tapasztalatairól szólt és ismertette hozzá kapcsolódóan Dunaújváros Regionális Akciótervét. Utóbbi részben az eddig is végzett vizsgálatokon és adataik feldolgozásán alapszik, a környezettudatos nevelés folytatásán túl szerepel a tervezetben ismeretterjesztő előadások megtartása, a polgármesteri hivatalban környezetvédelmi kiskönyvtár kialakítása, a város honlapja környezetvédelmi rovatának megújítása és rendszeres frissítése.
Lendvai Józsefné, a Lorántffy Zsuzsanna Szakközépiskola tanára egyrészt a belga úgynevezett BISEL módszert (www.bisel.hu) ismertette, melynek lényege, hogy különböző parányi élőlények (például kérész fajok) jelenlétéből és számából következtet az élővízben levő oldott oxigén mennyiségére, a víz kevéssé, vagy jobban szennyezett voltára. A szabad-strand és a patakok vizét rendszeresen vizsgálták így, továbbá fizikai-kémiai módszerrel (vezetőképesség-mérés) a lorántffys diákok. Az eredményeket idősorokba rendezett táblázatok és mikroszkopikus felvételek dokumentálják
Kovács-Bokor Éva, a Dunaújvárosi Főiskola tanszéki mérnöke a Duna dunaújvárosi szakaszának rendszeres kémiai, fizikai és biológiai vizsgálatáról adott számot, amit a főiskolai hallgatók bevonásával. E vizsgálatok kimutatták például a szabad-strand iszapjában különféle nehézfémek, közöttük a vas és réz jelenlétét. A vas nem mérgező, arra vonatkozóan nincs is megállapított határérték. A réz mennyisége határérték alatti. Viszont a főiskolai mérések is igazolták kis mennyiségű kadmium jelenlétét. Az előadó feltételezése, hogy az élő Duna-ágból juthattak az öbölbe a szennyezések.
Magyarics András, az Országos Vízügyi Főigazgatóság projektmenedzsere záró előadásként az Interreg „Waterways Forward” uniós projekt keretében kialakítandó akciótervek módszertanát ismertette.

A konferencia végén elhangzott néhány nyilvánosságot érdemlő vélemény. Közülük az első dr. Angerer Ildikóé. Mind a Lorántffy Szakközépiskola, mind a Dunaújvárosi Főiskola diákjai, hallgatói figyelemre méltó munkát végeznek helyi környezetállapotot regisztráló méréseik során. A térségünkben működő cégek nem keveset költenek méréseken alapuló környezetvédő fejlesztésekre. A két tevékenységet jó lenne „összefésülni”. Kiinduló adatokhoz juthatnának az érdekelt cégek szerényebb költségráfordítással, közben segítségükkel gazdagíthatnák ilyen célú tevékenységüket, felszerelésüket a helyi oktatási intézmények.

Egy dunavecsei érdeklődő aggodalmát fejezte ki a Dunaújváros déli szektorában tervezett, általa égetőműnek aposztrofált létesítmény bűz- és károsanyag-kibocsátása miatt, ami Dunavecsét igen hátrányosan érintené. A válasz: a hatóságok csak olyan létesítményt engedélyeznek, amelyek nem bocsátanak ki határérték feletti szennyezést. A tervezett létesítmény nem égető, hanem hulladék-elgázosító mű lenne a terv szerint.

Végül e sorok írója Meskál Lászlótól azt kérdezte, hogy számolt-e a halna rekultivációs terve a Budapestet elkerülő tervezett V0 vasútvonal esetlegesen a halnához közeli nyomvonalával? Ha ugyanis ez a tervezett vasútvonal Dunaújváros térségében keresztezné a Dunát, vélelmezhetően az egyetlen alkalmas hely a Dunavecsétől északra és a halna déli végénél (esetleg rövid szakaszon védőtető alatt) vezető nyomvonal. Amelynek további előnye lenne a tervezett kikötői és a V0 vasútvonal közös alépítménnyel való felvezetése a dunaújvárosi vasútállomásig. Meskál László válasza: nincs tudomása ilyen lehetséges tervről, de a Dunaferr nyitott az ésszerű megoldások fogadására.
(csgy)