A gyerek ugyanis kisírt szemmel jön haza, mert az iskolája vesztét festette le neki a tanító nénije, előrevetítve, hogy attól kezdve az ő sorsához képes Twist Olivér az az angol királyi család sarja. A szülő is őrjöng, mert ki a fene akar a gyerekéből Twist Olivért.

Tehát tiltakozik, de piszkosul, s széttépne apró miszlikbe minden kretén döntéshozót.

Ez így van rendjén. Nincs az egész reakcióban semmi, de semmi különös. Ha én most azt mondom, hogy nem a Móriczot vagy a Petőfit kell bezárni, hanem a XYZ iskolát, direkt nem írtam semmi konkrét nevet, ugyanez lenne a döntés folyománya, de pepitában.

Hogy nem beszélek csak úgy a levegőbe, íme egy emlék a múltból. Emlékezzenek csak a Szilágyi bezárásának ötletére? Tiltakozás, felvonulás, anyázás, nem zárták be, aztán bezárták helyette a Barátságot.

Egyébként az is "tízperces döntés" volt. Mesélte Lipták Gyula, az utolsó igazgatója, hogy előző nap, még úgy volt, hogy beléjük olvadt volna a Vasvári, másnap már a tinta száradt a megszüntetési ítéleten.

Volt felvonulás, sírás, rívás… aztán Lidl lett.

Nincs az a politikai erő, aki bármelyik iskola bezárását, összevonását képes lenne elég intelligensen, minimális érdeksérelem nélkül elvégezni.

Ez ugyanis, mivel pedagógus, szülő és gyerek is van, ahogy mondtam a folyamatokban, már alapesetben kizárt. Még akkor is, ha védhető logikailag az érvelése, akkor is iszonyú nagy paláver van belőle, ha meg a bolond beszédben rendszer sincs, akkor exminiszterelnökünk öszödi beszédének szállóigéjét kell idézniük. Ezt elk*rtuk.

Ez látszik egyértelműen abból, hogy jobboldali érzelmű és beosztású szülők is zászlót ragadtak, hogy vétót kérjenek a döntés ellen, ami azért elég kínos, már mint a döntésnek és a döntéshozóknak. Annál kínosabb nincs, amikor a saját csapatunk nyilvánosan lázad a döntésünk ellen. Mit kínos, több mint elgondolkodtató.

Nem irigyeltem a szülői fórumot végigülő két önkormányzati képviselőt. Nem csupán a többség helyett kellett viselniük a döntés következményét, hanem azt is látniuk kellett, hogy saját párttagtársaik is a népharag részeként cincálják szét őket, az pedig már több, mint kellemetlen. Nem akarok itt most vészharangot kongatni, de itt már nem az iskolabezárásról van szó, már nem is csak arról, hogy egyet értünk-e vele vagy sem, hanem a következményeiről…

Ha a saját csapat lázad, akkor ez a lázadás jelentheti a döntéshozói hatalom elbizonytalanodását. A saját csapatunk elállása ugyanis azt mutatja, hogy nem bízmak a döntéshozó társaik alkalmasságában, hiszen megkérdőjelezik döntéseiket...

Ha a saját csapat ezt így látja, akkor hogyan várható el, hogy döntéseink alaposságában bárki más is higgyen.... Ez egy bizalmi válság első jele. A bizalomvesztés pedig káoszhoz vezet. A káosz pedig, csak káoszt szül.