Néhány adat: az ellátottal száma 50, az átmeneti otthon lakóinak 70 százaléka az árva, 25-30 százalékát soha, senki nem látogatja.

Kedves fogadtatás, gyönyörű alkotások, s ott találkoztam a gondozottak között Annával, aki csodálatos képeket készít egészen egyedi technikával, és Évával, aki szeret úszni és kirándulni, Attilával, akinek jobb keze hiányzik születési rendellenessége miatt, de így is szeret az otthonban házi munkát végezni és a kerekes székben Lénárddal, akit nem lehetett mindig megérteni, ezért írásban kérdezett és válaszolt a számítógép előtt ülve. Megkérdezte, hogy akarok-e tőle valamit olvasni? Mondtam, hogy küldje el nekem mailen. Megadtam a címet, s íme itt is van, mire hazaértem Németh Lénárd ( 38 éves) írása, hogy milyen is itt élni.... Szerintem, nem kell hozzá semmilyen magyarázat.

1992-ben kerültem a Napközi Otthonba. Amelynek a vezetője Kecskés Rózsa néni.

Eleinte nagyon kevesen voltunk ebben a létesítményben. Sikerült hamar barátságot kötni az itt élő emberekkel.

Ahogy telnek a napok hónapok egyre többen lettünk, úgy családias lett a hangulat.

Sokféle dolgot csináltunk. Együtt társas játékoztunk, nagyon beleéltünk magunkat a játék bűvöletébe úgy, hogy alig bírtunk abba hagyni. Soha sem veszekedtük emiatt, mindig kiegyeztünk egymással.

Volt három vagy négy mozgássérült fiatal, akikkel rendszeresen foglalkoztak, így velem is, amit nagyon szerettem.

Észre vettem magamon, hogy pár hónapon belül valamelyes javult az állapotom. Könnyebben kezdtem mozogni. Aki minket tornásztatott nagyon következetes volt velünk. Utólag visszaemlékezve nagyon jó hogy ez így volt. Hű, de sokat szenvedtem egyes feladat során. Sokat küzdöttem, amíg el nem értem azt a testhelyzetet, amit Ő ki gondolt. Volt zsálya fürdő is, amivel kilazította a izmokat.

Volt lehetőségem dolgozni is, amivel egy kis zsebpénzt kereshettem magamnak.

Szögeket számoltam 100 darabot egy kis zacskóban, meg papírt számoltam : egy nylonba kellett 100 darabot leszámolni.

Arra emlékszek , hogy a papírgyár főnökétől jutalmat is kaptam. Sajnos ez a munka nem volt sokáig.. Aztán volt másik munka is, amit nagyon szerettem csinálni.

1999. Október 25-én beköltöztem a Jószolgálati Otthon Átmeneti Otthonában.

Első napokban csak 15-en voltunk. Örültem , hogy új környezetbe kerültem. Magam választottam ki az ágyat, hogy melyik lehet az enyém. Ez számomra felemelő érzést jelentett.

Ha emlékeim nem csalnak, akkor három hétig nem mentem haza, mert annyira jó éreztem magam ebben az otthonban. Itt bent is volt lehetőségem dolgozni. Papírhajtogatás volt a feladat, amit nagyon szerettem csinálni, és időtöltésnek nagyon jó volt. Zsebpénzt kaptam ezért.

Itt minden bentlakóknak megünneplik a születésnapját és a névnapját. Olyan jó érzés ez, hogy szavakkal nem is tudom kifejezni. Kisebb ajándékokat kaptam. Az első itt töltött születésnapomon annyira meghatódtam, hogy sírtam. Úgy éreztem magam, mintha nagy családban lennék. Ezt most így érzem: nagyon szeretek itt lenni ebben a bent lakásos otthonban.

2008 augusztusában megalakult az otthonban az Ellátotti Önkormányzat. A bent lakók választottak néhány embert, akik ezt önkormányzatot vezetik. Aminek célja ,hogy a bentlakók kéréseit továbbadjuk az otthon

vezetőiének.

Eleinte nagyon nehezen ment, de aztán hamar belejöttök.

Szoktunk összehívni lakógyűlést. Amin a jelenlévő problémákat szoktuk megbeszélni és tanácsokat adni.

Meglepő módon türelmesen végighallgatnak minket. Adott kérdést nyugodtan meg tudjuk tárgyalni.

Amit az otthon vezető megkér az ellátotti önkormányzat tagjaitól , hogy ezt meg azt meg kell kérdeznünk a

otthon lakóitól, mind ezt szívesen megtesszünk.

Egy vagy másfél éve az Önkormányzat elment a tordasi lakóotthonban megnézni, hogy milyen is ott az élet.

Abban az otthonban több a munkalehetőség. Az nagyon tetszett, hogy nem volt olyan sérült, aki nem dolgozott volna valamit. Sok párnak külön szoba van kialakítva, ahol a saját kis közös életüket élhetik. Mind a mellett

dolgoznak is. Meghívtuk mi is őket és megnézték, hogy mi miként és hogy éljünk. A foglalkoztatóban meghívtunk őket ebédre. Megbeszéltük velünk, hogy tartjuk a kapcsolatot velünk. Ez így is történt.

És megünnepeltünk azt is, amikor 10 éves lett ez Otthon.

Különböző rendezvényekre is el szoktak minket vinni a gondozók, ahol megismerkedhettünk más emberekkel.

Nagyon sokat köszönhetünk a gondozóinknak, mert ők kedvesek és nyitottak felénk. Mindent megtudunk beszélni velünk.

Uniós pályázat révén sok pénzt nyert az otthon. Azt a összeget az otthon felújítására fordították minden egyes szobát kifestették ,kicserélték a ablakokat. Az Otthon udvarát akadály-mentesítették , illetve a szobákban a parkettát felcsiszolták.

Remélem ,hogy még sokáig élvezhetem az Otthon biztonságát és szeretetteljes melegét.

- További képek ITT láthatók

Ébredj

Ébredj velem

Istenem.

Adj útmutatás

erre a napra.

Kérlek, hogy

ma így legyél velem.

Erre a napra is

add meg kegyelmedet nekem.