Nemrég jelent meg a Bányász Kohász Szakszervezet gondozásában az Életutak – Kohászat című könyv, amelynek szerkesztője úgy fogalmazott: szerencsések a dunaújvárosiak, hiszen a kötetben megszólaltatott mindhárom itteni vezérigazgató (dr. Szabó Ferenc, Horváth István, Tóth László) szakmai munkája mellett kiemelt figyelmet fordított a városra is. Hatványozottan igaz ugyanez a megállapítás Borovszky Ambrusra, aki a vasmű legendás vezérigazgatójaként városunk erőteljes fejlődését is elindította.
Dunaújváros valós történetének fontos fehér foltjáról lebbentette fel a fátylat Miskolczi Miklós író, aki anno Dunaújvárosban élt, írta és szerkesztette a helyi lapot, vett részt a város közéletében. Az általa írt és megjelentetett 124 oldalas könyv címe: A Boró – Egy szocialista karrier titkai.
A Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara zsúfolásig telt tanácskozó termében 2012. április 26-án megtartott könyvbemutató, pontosabban a könyvben leírt tények és történetek szerző által elmesélt kavalkádja nem felejthető élmény volt.
Két bekezdés a könyvből: „Először 1985-ben beszélt erről: Öt év alatt felépíteni gyakorlatilag egy vasművet, ez ma sem, de akkor sem volt lehetséges. De mi úgy indultunk el, hogy ezt meg kell csinálni és én hittem is abban, hogy meg lehet csinálni, és ez volt a naivitás. És 1953-ban aztán kezdtem látni, hogy ez nem nagyon fog menni, és akkor – nagyon idézőjelben – jól jött a Nagy Imre politika, mert különben valakit fölakasztottak volna. Mivel én ott egy elsőszámú figura voltam, ez egy ilyen reális veszély volt. Az ember most mosolyogva mondja, de az egy borzasztó kemény dolog, hogy volt egy Rajk-per ugye és itt – és miután ez a célkitűzése a pártnak nem valósulhatott volna meg, nyilvánvalóan kerestek volna bűnbakokat, hogy miért nem valósult meg.”
„Az ünnepség után viszont Rákosi és Gerő vette «kezelésbe» Borovszkyt, azt tudakolták, de részletesen ám, hogy mit sustorgott olyan hosszan Nagy Imrével. „Hát, én próbáltam elmondani, hogy mit. Közben az ingem csupa víz volt, mert nem tudtam, hogy jót mondok, , rosszat mondok? Zóval elég hosszú ideig éltem abban, hogy vártam, melyik éjjel visznek el. De másnap reggel bementem a Vasműbe és úgy dolgoztam, mintha semmi gondom nem lenne.”
Talán ez a két – nem egymás utáni – bekezdés is érzékelteti, hogy Dunaújváros történelme fontos mozzanatainak is tárháza Miskolczi Miklós magánkiadásban megjelent könyve. Azért magánkiadás – a szerző szavai szerint – mert nem kapott támogatást könyvéhez, viszont nem akarta veszni hagyni három évi kutató munkájának eredményét.
A szerző levéltári kutatásaiból, magnószalagon megőrzött interjúból, Borovszky Ambrus családtagjaitól és személyes emlékeiből állította össze A Boró – Egy szocialista karrier titkai című könyvét.
(csgy)